Kereskedelmi jog, 1911 (8. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 2. szám - A védjegyről. [1. r.]

2. sz. Kereskedelmi Jog 27 hiszemü. A valóságnak meg nem felelő adatok szolgáltatásánál a kapitányt nem illeti meg a törvény kedvezményes intézkedése a dolus fenn forgása esetében. A rhodusi törvények szerint, mint fentebb láttuk, a kártérítés a fél fuvarbérben volt megállapítva, a consulato del mare 182. §-a egyszerűen csak kártérítésre kötelezte a kapitányt. Hasonlóan kártérítésre kötelezik a jelenkori törvények. Kártérítés alatt pedig értendő megtérítése mindazon értékcsökkenésnek, a melyet azon áruk szenvednek, a melyek a téves adatoknak megfelelőleg rakodásra előkészíttettek, de a rakodás nem eszközöltethetett. Ujabbi időben a kapitányok azzal igyekeznek elhárítani a felelősséget, hogy a szerződésben kiteszik, hogy a hajó rakodóképességére vonatkozó nyilatkozataikért nem felelnek „senza garantia' stb. A mikor a tévedés az Véo-ed részt meghaladja, a bérlő a szerződés felbontását is kérheti. Ilyen értelemben intézkedik a spanyol keresk. törv. 1061. §-a. A tranczia és olasz törvény e tekintetben nem iotézkedik, csak az általános jogelvek szolgálhatnak irányadóul. (Nálunk a keresk. törv. 34. §. és 353. §. lenne alkalmazandó, a mely szerint a szerződést teljesítőnek a szerződést nem teljesítővel szemben jogában áll vagy az ügylettől elállani, vagy a vételár aránylagos leszállítását igényelni és mindkét esetben kártérítést követelni). (Folyt, köv.) A védjegyről. Irta: Dr. Bányász Jenő, a budapesti kereskedelmi és iparkamara áruvédjegy- és mintalajstromozója. Az áruk megkülönböztetésére alkalmas minden eszköz között a legnagyobb jelentőségre a védjegy tett szert. Olyan javakat van hivatva védeni, a melyeket az illető egyén — a termelő, az iparos, a kereskedő — maga teremtett és a melyek különben az ő munkája és tevékeny sége nélkül nem, vagy legalább ugy, a mint léteznek, nem léteztek volna. A védjegy mint a származás ismertető jele, az áru készítőjének személyesitője lett. Átment a vevő tudatába, hogy egy bizonyos, képzeleti világában meghonosodott benyomásnak újra fellépése esetén biztosan azt az árut kapja kézhez, a melyre neki tulajdonképpen szüksége van: vagyis a védjegy segélyével ismeri fel az árut. Különös gondossággal kell tehát eljárnunk védjegyeink megválasztásánál, hogy az minden tekintetben rendeltetésének megfeleljen, vagyis áruinknak más czégek hasonló áruitól való megkülönböztetésére alkalmas legyen. Főleg két szempontból Tcell választott védjegyüket vizsgálat tárgyává tenni és pedig : megfelel-e minden tekintetben a védjegy-törvény által előirt követelményeknek s vájjon alkalmas-e arra, hogy védjegyünket a fogyasztó közönség minden különösebb figyelem reáforditása nélkül más, hasonló áruk árujelzésétől megkülönböztesse. Védjegytörvényeink (1890: II. t.-cz., 1895 : XLV. t.-cz.) idevonatkozó rendelkezéseit külön fogjuk tárgyalni, bár azáltal, hogy a védjegyeknek karakterét, a sarkalatos védjegyjogi elveket megállapítjuk, már nagyjában kifejezésre juttattuk a védjegy-törvény által egyrészt a forgalom érdeke szempontjából vont korlátokat, másrészt pedig a leleplezett bitorlók sikeres üldözhetése czéljából igénybe vehető jogsegélyt. A védjegyek, mint áruismertető jelek lehetnek ábrás védjegyek, a melyek a látóérzékre való hatás és lehetnek szóvédjegyek, a melyek a hang, fonetikus, tehát a fülre való hatás utján kivánják a megkülönböztetés, a tájékoztatás czélját elérni. Elsősorban az ábrás védjegyekkel kívánunk foglalkozni. — Az ábrás védjegynél, mint már röviden emiitettük, a szemre való hatás képezi a megkülönböztetés alapját. A vevő, vagy annak megbízottja, látóérzékei által gyakorol ellenőrzést a felett, vájjon azt az árut kapja-e kézhez, a melyhez hozzászokott, a melyet valósággal akar. Ha tehát az ábrás védjegy segélyével akarjuk a vevő választását, áruink könnyű felismerését irányítani, ugy oly módon alkossuk meg védjegyünket, hogy az könnyen megőrizhető benyomást hagyjon a vevő emlékezetében. Már az áru keresése közben irányítsa a vevőt és az árunak puszta megpillantása alkalmával ébreszsze fel azt a képet, a mely a vevőnek emlékezetében az áru látásakor megrögződött — lekötötte, mintegy megvesztegette a vásárló figyelmét. A vásárló közönség lélektanának alapos ismerete képezi a védjegy jó megválasztásának alapját. Bizonyos emberismeret, a vevőközönség átlagos képességeinek ismerete nélkül nem alkothatunk jó védjegyet. Egy képnek, ábrának a vevő képzeleti vilá-