Kereskedelmi jog, 1911 (8. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 3. szám - A védjegyről. [2. r.]

Kereskedelmi Jog sógét, rendeltetését, mégis sejtetik azt. („Aspirin", „Purgó", „Antipirin", Kalodont", „Eufon", ,Odol, „Odontine", „Glycit"). Az „in", „inum", „it", „ol", „gén" stb., bizonyos tekintetben jellegzetes képzők által alkotott szavak („Boraxit", „Radiogén", „Mentolit", „Ozonit" stb.) legkevésbbé sem tarthatók szerencséseknek, nem is szólva az oly — a közforgalom érdekeire fölötte káros — törekvésekről, amelyek az ily jellegzetes képzők variálásával mintegy magát az árunévnek gyökét lefoglalják, és mint másokat ily képzett szavak alkotásától úgyszólván teljesen elütnek. A törvény kizárja a földrajzi megjelöléseknek árujegyként való használatát is. Kétségtelen, hogy teljesen ismeretlen, csupán földrajzi lexikonok segélyével felkutatható földrajzi megjelölések használata nem sértheti a forgalom érdekét s nem tévesztheti meg a vásárló közönséget oly irányban, mintha az illető áruk onnan származnának. A gyakorlatnak ez a felfogása azonban egyáltalában nem prejudikál a törvény betűit szigorúan alkalmazó biró Ítéletének, s ennélfogva semmikép sem ajánlhatjuk, még czégünk s telephelyünk feltüntetésével sem. Szintúgy nem tarthatjuk alkalmas szóvédjegynek a kizárólagos joggal meg nem szerezhető egyesületi, egyéni nevek, kitüntetések belajstromozását („Ordre de Malte , „Grand Prix", cs. és kir. szállítói czim stb.) Miként azt az ábrás védjegyeknél kifejtettük, ugy a szóvédjegyeknél is az emlékezetben könnyen megrögzíthető, az áruval semminő kapcsolatban nem álló nevek belajstromozására törekedjünk. Mielőtt azonban a mondottak figyelembevételével megválasztott árujegyünket belajstromoztatnánk, elsőbben is kereskedői gondossággal, a rendelkezésünkre álló eszközök igénybevételével ki kell kutatnunk, hogy védjegyünk nem sérti-e mások jogos érdekeit, illetőleg vájjon védjegyünk hasonló (tehát nemcsak azonos!) árunemekre más czégek által nem lajstromoztatott-e be; továbbá vájjon az általunk belajstromoztatni kivánt szó, illetőleg ábra, bár belajstromozva nincs, az illetékes forgalmi körökben mint más czégek hasonló áruinak jegye a belajstromozás idejében nem ismeretes-e? A belajstromozáshoz szükséges kellékek beszerzése előtt fölötte ajánlatos előbb a központi védjegyhivatalban (VII., Erzsébet-körut 19., IÍI. emelet), ahol az összes érvényben lévő védjegyek nyilvántartatnak, meggyőződést szerezni arról, vájjon nincs-e a belajstromozandó, vagy ahhoz hasonló védjpgy más részére hasonnemü árukra már belajstromoztatva. Védjegyügyekben kineritő felvilágosítás iránti kérvények elintézésére azonban a központi hivatal nem vállalkozhatik, főleg azért nem, mert a hasonlóságok megítélésében a hivatal is hibázhat; ilyen irányú ftlelc'sségft pedig nem vállalhat magára. Ezidőszerint nehezíti a kutatást még az is, hogy a védjegylajstrom-kivonatok a központban már nem árucsoportok, hanem az egyes kamarák szerint tartatnak nyilván. Az 1890. évi II. t.-cz. 17. §-a értelmében azonban a központban vezetett védjegylajstromok mindenki által megtekinthetők lévén, a felek vagy személyesen, vagy megbízott utján, az írásbeliség mellőzésével, a központi hivatalhoz fordulhatnak, mely a szükséges útbaigazítás készséges megadását kötelességének fogja ismerni. Általában czélszerü, ha a felek, mielőtt a belajstromozás iránt intézkednek, akár szóbelileg, akár írásban tájékozást szereznek az illetékes kamarájuk védjegyhivatalában, mely minden tekinUtben készséggel ad felvilágosítási Nem hangsúlyozhatjuk eléggé, hogy mihelyt védjegyünk belajstromozhatását a fent emiitelt módon megállapítottuk, ne mulasszuk el azt haladéktalanul be is lajstromoztatni. Bár a törvény a korábbi bejelentővel szemben, előző használat czímén jogsegélyt nyújt, kétségtelen, hogy az ily módon érvényesítendő jog, eltekintve a perlekedéssel járó kellemetlenségektől, a korábbi használóra mindenképpen anyagi veszteséggel jár. Mindezt megtakaríthatjuk magunknak, ha elsőbbségünket a csekély belajstromozási dij lefizetése ellenében kétséget kizárólag biztosítjuk, vagyis lajstromoztatjuk. A lajstromozatlan védjegyek forgalomba hozatala — a védjegygyei való kísérletezés — a lentiektől eltekintve, oda vezethet, hogy a védjegytörvény rendelkezéseit nem ismerő kereskedő védjegyoltalomban nem is részesíthető szavak közismertté té telére haszontalanul költekezik s a már jól bevezetett árujegyet („Praktikus", „Perfekt", „Essencia", „Király", „Hungária", „Angol keserű" stb.) ily módon a közprédának odadobja. A védjegyeknek a kereskedelmi közérdek szempontjából is egyik főczélja, hogy az áru