Kereskedelmi jog, 1911 (8. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 3. szám - A védjegyről. [2. r.]

3. BZ. Kereskedelmi Jog 41 lan tehát, miért akarta volna a törvény azt, hogy a kapitány fáradsága díjazás nélkül maradjon és a bérlő abba a helyzetbe jusson, hogy áruit távol eső vidékre ingyen szállíthassa. A franczia törvény 297. §-ának rendelkezése szoros összefüggésben van a 296. §-al és együttesen értelmezendő. A 296. §. a megtett ut utáni díjról (fret de distanz, Distanz fracht) intézkedik és azt mondja, hogy ha a hajót útközben baj éri és a javítás nem eszközölhető s a kapitány más hajóról nem gondoskodhatik, a fuvardíj a megtett ut után arányosan fizetendő. A 297. §. pedig azt mondja, hogy a kapitány elveszti a fuvardijat, ha a hajó az induláskor nem volt utraképes. E két szakasz együttes értelmezéséből világos tehát, hogy a kapitány csak az esetben veszti el diját, ha a hajó valami hiány miatt az útját nem folytathatja s beigazolást nyer, hogy ezen hiány nem útközben támadt, hanem a hajó már az induláskor hiányos állapotban volt. Az olasz törvény e tekin'etbeni intézkedése teljesen azonos. (570—571. szakaszok.) A belga törvényhozás észrevette a visszás helyzetet s oly módon igyekezett a kérdést tisztázni, hogy az erről intézkedő 95. §. azon fejezetben van, amelynek cziméül : D t cas ou le chargement riarrive pas a destination. A német törvény a fenti esetekben csak kártérítésre kötelezi a kapitányt; hasonlóképen van az angol tengerjogban. A vélelem a hajó útra alkalmas állapota mellett szól, tehát az ellenkezőjét annak kell igazolni, aki abból jogokat származtat. A íranczia törvény bár e tekintetben nem intézkedik, de nyilvánvaló, hogy a felelősség a kapitányt a hajó hiányos volta miatt csak az esetben terheli, ha az útra kész hajó megvizsgálásánál a kellő gondosságot elmulasztja és pedig nemcsak a nagyobb gondatlanság (culpa lata), hanem a kisebbfoku gondatlanság (culpa levis) esetében is Annak bizonyítása, hogy a hajót indulás előtt megvizsgáltatta, megvizsgálta s hiányok azon a leggondosabb utánjárás mellett sem voltak észrevehetők, a kapitányt terheli. A német kereskedelmi törvény 513. §-ából ez már minden kétséget kizárólag kivehető. Kérdés, hogy vájjon a kapitány (hajóvállalkozó) a szállítási szerződésben, vagy a hajós elismervényben (polizza di carico) irt kikötésekkel mentesíthetik-e magukat a hajó hiányaiból származható fenti felelősség alól ? Többen megengedhetőnek vélik az ilyen kikötést, amennyiben a kapitányt dolus nem terheli. A kikötés tulajdonképen közérdekbe ütközik, mert a hajóvállalkozó nemcsak az áruk biztonságáért, hanem a hajószemélyzet testi biztonságáért is felelős. Különösen ebből a szempontból a fenti kikötéseket érvényteleneknek kellene venni. Az angol jog érvénytelennek tartja az ilyen kikötéseket, támaszkodva az 1894. évi Shipping Act 457. §-ára, amely elrendeli, hogy a tulajdonos az útra induló hajót hajózható állapotba helyezze. (Folyt, köv.) A védjegyről.*) Irta: Dr. Bányász Jenő, a budapesti kereskedelmi és iparkamara áruvédjegy- és mintalajstromozója. Tekintettel arra, hogy csaknem minden növény és virág természetrajzi tulajdonságainál fogva alkalmas zsíros olajok, avagy más jellegű növénykivonatok előállítására, illetőleg gyógyászati, kozmetikai, valamint vegyészeti czélokra való feldolgozásra; tekintve továbbá, hogy az ily kozmetikai stb. czikkek kereskedelmi elnevezésüket természetszerűleg a tartalmazott hatóanyagból, illetve virágillattól kapják („ Gyöngyvirág-szappan", ,Ibolyaillat„Rózsa-crém", .Rezeda*, ,Mimosa„, „Havasi gyopár" stb.), önként következik : hogy általában a növények, virágok nevei, kozmetikai gyógyszerészeti, valamint vegyészeti czikkek megjelölésére kizárólagos joggal nem használhatók. A közönséges vevőnél ugyanis nem lehet annyi ipari szakismeretet feltételezni, hegy tudja, vájjon melyik növényben vannak például kozmetikai hatóanyagok s igy kétségtelen, hogy a növény, illetve virágnévből alkotott árunevet általában minőségi jelzőnek hajlandó tekinteni, minélfogva az ily elnevezéseknek egyes czégek részéről kizárólagos joggal történő lefoglalása az ipari és kereskedelmi közérdek szempontjából indokolatlan, de meg fölötte hátrányos is lehel. A védjegyügyi gyakorlatban az itt általánosságban felemiitett korlátok a maguk szigorú voltában nem is igen érvényesülnek. Általánosan tapasztalható a kereskedővilágnak oly szavak belajstromozása iránti törekvése, amelyek, bár határozottan nem fejezik ki az árú minő*) Lásd előző közleményt megelőző számunkban.