Kereskedelmi jog, 1911 (8. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 2. szám - A védjegyről. [1. r.]

32 késedelmi kamatokat 1905. nov. 11-től kezdve kötelesek felperesnek megfizetni. Indokok: Az a körülmény, hogy az elsőrendű alperes a 900 drb villamossági részvénynyel biztosított követelése után járó kamatokkal adósát könyveiben meg nem terhelte, magábanvóve még nem jelenti ugyan azt, hogy ez az alperes erről a kamatköveteléséről lemondott volna, kapcsolatban azonban azzal a szakértők által igazolt körülménynyel, hogy ez az alperes könyveiben a kérdéses követelésre vonatkozó bejegyzéseit még 1904-ben teljesen lezárta, anélkül, hogy ezt a követelését ott kitüntette volna, a kir. Curia szerint is olybá veendő, mint annak a tanúsítása, hogy ez az alperes a 21079 K 26 f. kamatkövetelésének a figyelmen kívül hagyásával elégítette ki magát a kérdéses részvényekért elért vételárból. Minthogy pedig jogszabály az, hogy az a hitelező, aki tőkekövetelésére nézve elégíti magát, anélkül, hogy kamatkövetelése iránti jogát kifejezetten fentartja — ehhez a kamatköveteléshez való jogát utóbb sikeresen nem érvényesítheti, a kir. Curia is elfogadta a másodbiróság ítéletének azt a jogi álláspontját, hogy az elsőrendű alperes követelése összegének meghatározásánál, a szakértők által 21079 K 26 f-ben kiszámított kamatkövetelése figyelembe nem vehető. Stb. 19. Zsákkölcsönzés esetében állandó gyakorlat az, hogy a kölcsönadó a szerződés megszűntétől számított 3 hónapon tul a zsákokat természetben visszafogadni nem tartozik, de a zsákkölcsöndijat is csak erre az időre igényelheti. (M. kir. Curia 435/910. — 1910. november 2.) 20. A valamely vállalkozóért biztosítékul adott betéti könyvecskében foglalt betéti összeg kiadását a követelő fél csak ugy igényelheti, ha bizonyítja, hogy a betéti összegnek meg felelő követelése van a vállalkozó ellen. (M. kir. Curia 557/910. — 1910. deczember 9.) 21. .Lesz rá gondom, hogy a vevő 4 hónap múlva fizessen*' kezességvállalást jelent a vevő mellett. (M. kir. Curia 975/910. — 1910. október hó 26.) Helyiérdekű vasút. 22. A helyi érdekű vasút vonalain létesített uj kut a pályafentartás körébe eső létesítménynek lévén tekintendő, annak költségeit az Uzemkezelő magyar államvasút köteles viselni. (M. kir. Curia 707/910. — 1910. deczember 14.) M. kir. Curia: Mindkét alsóbiróság Ítéletének megváltoztatásával az alperest arra kötelezi, hogy a felperesnek 6925 K 31 f. tőkét stb. megfizessen. Indokok: Magának az alperesnek a perben elfoglalt álláspontja az, hogy a szalók taksonyi állomási és az állomás mellett levő 37. sz, őrháznál levő kut vize kezdetben, vagyis abban az időben, amikor az alperes a felperes tulajdonához tartozó vasutat saját üzemébe átvette, iható és használható volt és bogy a kutak vize csak idővel vált annyira élvezhetetlenné és használhatatlanná, hogy a 2., 3. és 4. a. hatósági határozatok folytán kénytelen volt uj ártézi kutat létesíteni, amelynek költségei képezik a jelen per tárgyát Ebből kifolyólag a jelen perben az eldöntendő kérdés nem csupán az, hogy az alperes által létesített ártézikut uj létesitmény-e, hanem az is, hogy ez az uj létesítmény az alsóbiróságok által helyesen alkalmazott régi szerződés 2. szakaszában meghatározott, azoknak a próbaépitkezéseknek a tekintete alá esik-e, amelyeknek előállítása a felperes, mint vasuttulajdonos kötelességében állott. Nem lévén a felek között vitás az, hogy az üzembe vett vasútnál a pályafentartás kötelezettsége az alperesre hárult, a fenti kérdés szempontjából elsősorban is azt kell vizsgálni, hogy a létesített ártézikut egy uj szükségletet kivánt-e kielégíteni, amely az idők folyamán utóbb előállott, vagy pedig csak egy már fennállott és a régi kutak által kielégített szükségletnek, az ezen kutaknak az idő folyamában beállott használhatlansága következtében szükségessé vált kielégítésére szolgáló egy oly uj eszköze, amelynek létesítése az üzem érdekében történvén, a pályafentartás kötelezettségéhez sorozandó. A kir. Curia e részben azt a jogi álláspontot foglalja el, hogy az alperes által abból az okból létesíttetett ártézikut, mivel az eredeti kutak a szükséges vizet többé nem szolgáltatták, nem tekinthető olyan uj létesítménynek, amely egy addig nem létezett uj szükségletet kiván kielégíteni, hanem az alperesnek saját álláspontja szerint is eredetileg megfelelő vizet szolgáltató kutak, vagyis egy eredetileg kellően előállított, de a felperes mulasztásán kívül eső okokból használhatatlanná vált létesítmény szükségessé vált pótlásának tekintendő, mert a vízszolgáltató kutaknak az idő folyamán bekövetkezhető és számításon kivül nem hagyható használhatlanná válása a vasúti üzemben mint a használat és az időmúlás természetes következményei jelentkeznek. Minthogy ezek szerint az elromlott kutak helyébe a szükségessé vált uj ártézikutnak létesítése voltaképen a pálya használhatóságának fentartásaként jelentkezik és mint ilyen a pályafentartá körébe esik és minthogy a pályafentartás költségei a pernek e részben nem vitás adatai szerint az alperes vasutat terhelik — az alperes jogtalanul tartotta vissza ennek költségeit, miért is mindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával az alperest arra kellett kötelezni, hogy a felperesnek az összeg szerint nem vitás, ezeket a költségeket stb. fizesse meg. '