Kereskedelmi jog, 1911 (8. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 2. szám - A védjegyről. [1. r.]

2. BZ. Kereskedelmi Jog 31 Általános. 17. Az őrlés végett átvett rozsot a malom nem tisztítván meg a keserű fűmagtól, az ebből eredő kárért akkor is felelős, ha nem is vállalt külön kötelezettséget a tisztításra. (M. kir. Guria 599/910. — 1910. deczember 15.) A dévai "kir. törvényszék: Alperes köteles 478 K 74 f. tőkét stb. felperesnek megfizetni. Indokok: Vitás peres felek között azon tényállítás, hogy köztük jött-e létre oly irányú megállapodás, hogy alperes a felperes tulajdonát képező és keserű maggal elegyes rozsot s keserű magtól teljesen megtisztítva őrli meg és ekkép emberi használatra alkalmassá teszi. A felek állításai e tekintetben eltérők. A kereset szerint alperes a rozsot felperestől azon határozott kikötéssel vette át, hogy a bennelevő keserű fűmagtól kellően megtisztítva őrli meg, hogy az előállított liszt kenyérsütésre alkalmas lesz. Az alperesi védekezést ellenben az képezi, hogy a rozsnak a keserű fűmagtól való megtisztítása iránt kötelezettséget egyáltalán nem vállalt. Alperes beszélt a felperessel az őrlés tekintetében, de minden szerződésszerű megállapodás nélkül, melynek eredménye az volt, hogy felperes alperes molnárával az őrlésre vonatkozóan megállapodott olyképen, hogy az őrlés a felperes utasításai szerint történjen és ily értelemben alperes is utasította molnárját. E vitás tényállításai tekintetében figyelemmel arra, hogy alperes az őrlést tényleg foganatosította és az ezért járó őrlési dijat 110 K 70 f-t a B. alatti levél szerint a felperestől igénybe vette, tényleg létesült a felek között a munkabéri szerződés és perfekt szerződéssé vált a felek között fenforgó akaratnyilvánítás. E szerződésből folyóan az alperes kötelezettsége volt,— miután megelőzőleg felperes közölte vele, hogy az őrlendő rozs keserű fűmaggal annyira telítve van, hogy kenyérsütésre és emberi használatra nem alkalmas, — a rozsot a keserű fűmagtól megtisztíttatni és ekkép kenyérsütésre alkalmassá tenni. Alperesnek ezen kötelezettsége nem csupán a felperessel létesített szerződésből folyt, hanem külön megállapodás nélkül is ez kötelezettségében állott, mert az előzetes bírói szemle rendjén előterjesztett szakértői vélemény szerint az általános gyakorlat értelmében az őrlendő gabona minden idegen anyagtól a malomtulajdonos által megtisztítandó és csak azután foganatosítható az őrlés. Ezek szerint, minthogy alperes az őrlést a felperes részére díjazás mellett teljesítvén, ugy a megállapodás, de a törvényből folyóan is kötelezettségét képezte, hogy a szerződéses rozsot a fűmagtól megtisztítsa. A szakértőknek egyhangú véleménye szerint azonban az alperes által előállított liszt a bennelevő keserű fűmagtól használhatatlan, keserű és kenyérsütésre nem alkalmas, minek folytán alperessel szemben íenforog a kártérítés iránti kötelezettség. Stb. (11542/1908.) A kolozsvári kir. Ítélőtábla: Az elsőbiróság ítéletét azzal a részváltoztatással hagyja helyben, hogy az alperes által fizetendő tőke összegét 294 K 24 f-re szállítja le. Indokok: Az alperes tagadta, hogy kifejezetten kötelezettséget vállalt arra nézve, hogy a felperes által őrlés végett átadott rozsot a keserű fűmagtól kitisztítja, s kenyérsütésre alkalmas lisztté őrli, de azt beismeri az alperes, hogy a felperes mindenekelőtt előadta neki, hogy a megelőzően Déván történt őrlésnél a liszt oly keserű volt, hogy azt sütésre nem használhatta, s bár a gabonát feltűnően szemetesnek találta, minden feltétel kikötése nélkül felperest a molnárhoz utasította az őrlés teljesítése végett. Eszerint a molnár az alperes megbízottjának, s a vele történt megállapodás olyannak tekintendő, mintha azt maga az alperes létesítette volna felperessel. Ha való lenne is, hogy a molnár a felperestől azt az utasítást kapta, hogy a rozsot őrlés előtt a trieren és koptatón át tisztítsa, s az utasításhoz képest járt el, s ha elfogadható lenne is az alperesnek az az álláspontja, hogy az őrlésre elvállalt gabona 2 éves és likacsos voltára tekintettel, a keserű fűmagtól teljesen meg nem volt tisztitható, ez a felperesre nézve a fenforgó esetben közömbös, mert a kapott utasítás netáni helytelenségére és arra is kellett volna figyelmeztetni a megrendelő felperest, hogy az utóbbi által óhajtott, s a molnár előtt is kifejezésre juttatott eredmény az alperesi malomban való őrlés utján be nem állhat. Ha ily körülmények között a munka hiányos eredményű, amint ez a szakértők véleménye, s még az alperes által felhívott s kihallgatott tanuk vallomásai alapján is megállapítható, ezért a kárért a munkavállaló felelős. Stb. (2949/909.) M. kir. Curia: A másodbiróság ítéletét helybenhagyja az abban kifejtett és az elsőbiróság Ítéletéből átvett indokok alapján. 18. Az a hitelező, aki adósának lapját üzleti könyveiben lezárta anélkül, hogy kamatkövetelését is bejegyezte volna, ezt a kamatkövetelést utóbb nem igényelheti. (M. kir. Curia 527/910. — 1910. november 22.) M. kir. Curia: A másodbiróság Ítéletét helybenhagyja azzal a részleges változtatással, hogy az alperesek a megítélt tőke után az 5%