Kereskedelmi jog, 1911 (8. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 2. szám - A védjegyről. [1. r.]

30 Kereskedelmi Jog 2. tz. sem. Az elsőbiróság ugyanis ítéletében annak indokaiba felvett kijelentése szerint kimondotta, hogy a vitás vétel ügylet a felek között létrejött, de a keresetet más okokból utasította el. Ezen elutasító ítélet ellen az alperes nem felebbezett, a kir. ítélőtábla pedig az Ítéletet megváltoztatta és az alperest azon az alapon marasztalta, hogy az elsőbiróságnak az a megállapítása, hogy a vótelügylet létrejött, felebbezés hiányában jogerőssé vált, az alperesnek egyéb kifogásai pedig alaptalanoknak bizonyultak. A kir. ítélőtáblának ezen marasztaló Ítélete ellen most már az alperes felebbezett azon az alapon is, hogy a vótelügylet nem jött létre ; a Curia azonban kimondotta, hogy az elsőbiróságnak az az ítéleti indokolásában foglalt megállapítása, hogy a vételügylet a felek között létrejött, jogerősnek tekintendő, mert alperes az elsőbiróság Ítélete ellen, az indokaiba felvett ós határozat jellegével biró kijelentése miatt felebbezéssel nem élt. A Curiának erre az állásfoglalására külön is felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy hasonló esetekben a kedvező Ítélet ellen is, az indokokban foglalt ilyen kijelentés miatt, felebbezéssel élni el ne mulasszák. Kölcsön életbiztosítással. Tudvalevő dolog, hogy a pénzintézetek igen sok esetben a nyújtott kölcsön biztosítására életbiztosítást követelnek az adóstól, amelyben maguk a kölcsönadó pénzintézetek szerepelnek kedvezményezettként. Az így keletkezett jogviszonyból kifolyólag, most legutóbb a kir. Curia előtt egy konkrét esetben az a kérdés merült fel, hogy a biztosított elhunyta esetében, annak jogutódai támaszthatnak-e igényt az életbiztosítási összegnek az adott kölcsön által fel nem emésztett részére, vagyis, hogy az életbiztosítás kizárólag a kölcsönadó, mint a kötvényben megnevezett kedvezményezett — vagy pedig egyúttal a biztosított jogutódai javára is kötöttnek tekintendő-e ? A Curia abból a helyes felfogásból indult ki, hogy ilyen esetben az életbiztosítással csakis az adott kölcsön biztosítása, nem pedig az életbiztosításnak kizárólag a kölcsönadó javára való megkötése czéloztatott, kimondotta, hogy a kölcsönadó, habár kedvezményezettként neveztetett is meg, voltaképen csak zálogtartó és eszerint csakis arra tarthat jogos igényt, hogy a tényleg adott kölcsön erejéig nyerjen az életbiztosítási összegből igényt, míg annak ezután fenmaradó része a biztosított jogutódait illeti. Abban az esetben azonban, ha a kölcsönügylet nem realisáltatott és a biztosított a biztosítási kötvény kiállítása után, de a kölcsön igénybevétele előtt és anélkül halálozott el, hogy akár a kötvényt kézhez vette, akár a biztosítási dijat megfizette volna, az életbiztosítási kötvény jogos tulajdonosának a kölcsönt igért pénzintézet lévén tekintendő, aki a biztosításban is mint szerződő fél szerepelt, ez a pénzintézet jogosítva van a biztosítási ügyletet stornírozni, amiből folyólag az igy stornírozott biztosításból a biztosított jogutódainak semmiféle követelésük nincs. Az eladó szállítási kötelezettsége a vevő fizetésképtelensége esetén. Említettük már, hogy az osztrák kereskedők körében nagy mozgalmat keltett a legfőbb törvényszék azon határozata, hogy az eladó a vevő fizetésképtelensége esetén is köteles szállítani, s igy az előző joggyakorlattal szemben ez a határozat a kereskedőkre joghátrányt teremtett. Ennek megszüntetése végett az osztrák kereskedők egyletei sorban gyűléseztek. Igy a Vérein für Kaufmannische Interessen legutóbbi közgyűlésén az egyesület meghívására dr. Ehrenzweig Ármin, egyetemi tanár tartott e kérdésről az összes kereskedői köröket képviselő nagyszámú hallgatóság által rendkívül nagy érdeklődéssel kisért előadást. Az osztrák kereskedelmi jogászok legkiválóbbjainak, mint dr. Fantl Gusztáv, Schefftel Naumann cs. tan., dr. Schick ügyvéd, dr. Weinstein és az egyesület elnökének mélyreható vitája után egyhangúlag elhatározták, hogy megkeresik a wieni kereskedelmi testületet és az osztrák kereskedők központi szövetségét, az igazságügyminisztériumhoz intézendő emlékirat iránt, melyben az összes kereskedői körök álláspontját ismertetik és a legfelsőbb törvényszék elvi jelentőségű határozatát kérik ezen kérdésben, hogy azon bizonytalan birói gyakorlat, mely e kérdésben a bíróságok határozataiban mutatkozik, megszűnjön. A kereskedelmi testület pedig elhatározta, hogy a kereskedőkhöz felhívást intéz, hogy azok forduljanak a wieni árutőzsde, a mezőgazdasági termények tőzsdéjének és a prágai tőzsde vezetőségéhez olyan kérelemmel, hogy az illető tőzsde áruüzleti szokásaiba vegyen fel a kereskedők eddigi szokásának megfelelő határozmányokat. Az áruüzleti szokások e határozmányainak a kötlevélbe foglalása, illetve az azok érvényének kikötése által lehetségessé válik, hogy a kereskedők a legfőbb bíróság jogi álláspontjától függetlenül, a jelzett határozattal járó veszélyt elkerülhessék. IRODALOM. I. Hazai irodalom. Dr. Nyári Jenő: A kereskedelmi törvény zsebkiadása. Dr. Lánczi Jenő : A polgári perrendtartás zsebkönyve. Dr. Wolf Vilmos: A m. kir. Curia ügyvédi tanácsának elvi jelentőségű határozatai. II. Külföldi irodalom. Cosack, K. Lehrbuch des Handelsrechts. 7. Aufl. Gr. 8° XVI, 905 S. Stuttgart 1910 (F. Enke). Kötve 16 M.