Kereskedelmi jog, 1911 (8. évfolyam, 1-24. szám)

1911 / 9. szám - Az eladó késedelmes teljesítéséből és nem teljesítéséből származó kár

9. sz. venni, mi azt hisszük, hogy a Curiának ez a határozata alig felel meg azoknak a szemponpontoknak, amelyeket a törvényhozás a végrehajtási törvény 80 szakasza megalkotásánál kivetett és aligha felel meg a forgalom igényeinek. A végrehajtató a végrehajtást szenvedő záloghitelezőjével egyáltalában jogviszonyban nincs, azzal jogviszonyba csakis a végrehajtást szenvedő jogán juthat. A végrehajtást szenvedő jogait pedig még nem szerzi meg a foglalás puszta ténye által, mert ezzel csak egy ujabb, erősebb jogot szerez a végrehajtást szenvedő ellen, hanem a végrehajtást szenvedő jogaiba csakis egy további, a végrehajtási törvény 121—125. szakaszaiban körülirt eljárás utján léphet. A végrehajtatónak tehát pusztán az illető papir lefoglalásának ténye alapján nincs és nem lehet kereseti joga a záloghitelező ellen és igy már ez okból sem léphet fel oly keresettel, amelynek tárgya a feltételes foglalás joghatályához szükséges megszerzése a lefoglalt papírnak. De nem felel meg a Curiának a fent ismertetett jogi álláspontja a forgalom igényeinek már csak azért sem, mert hiszen a záloghitelezőt az ilyen tárgyú kereset nem akadályozhaija abban, hogy követelésének kielégítése végett esetleg a kereskedelmi törvény 306. szakaszában körülirt eljárás utján a zálogban tartott papírokat értékesíthesse, ebben az esetben pedig arra a harmadik jogszerzőre, aki ebben az eljárásban az ilyen papíron alapuló követelést megszerzi, csak nem terjedhet ki a foglalásnak a hatálya akkor sem, ha e záloghitelező tényleg köteleztetik ennek a joghatálynak az elismerésére. Ezek után azt hisszük, hogy ha a végrehajtató a foglalás alkalmával meg nem talált oly okiraton alapuló követelést foglal le, amelyben ez a követelés mintegy megtestesítve van, akkor ez a foglalás a törvény idézett rendelkezése szerint csak ugy lesz joghatályos, ha az ilynemű okirat utólag a végrehajtást szenvedő birtokába visszakerül és tőle a végrehajtási törvény 73. szakasza értelmében elvehető lesz. Ezt elősegíteni pedig a végrehajtató ugy lesz talán képes, ha lefoglalja egyúttal a végrehajtást szenvedőnek a záloghitelező zálogjoga által nem érintett azt a jogát, amely szerint a zálogbirtokos követelése után fenmaradó értéktöbblet őt illeti, vagy amely szerint a záloghitelező kielégítése után a zálogtárgy kiadását követelheti és ha ezeknek a jogoknak magára 163 kérelmezett átruházása után ily tárgyú keresettel lép fel a záloghitelező ellen, aki a kereset indítás utáni netaláni jogellenes eljárásaért azután személyesen válik felelőssé a végrehajtalónak is. Az eladó késedelmes teljesítéséből és nem teljesítéséből származó kár. Irta: Dr. Félegyházy Elek, budapesti ügyvéd. A kereskedelmi törvény 353. §-a szerint a vevő az eladótól késedelem esetében — egyebek közt — „a szerződés teljesítését és a késedelemből eredő kár megtérítését vagy a nem teljesítés miatt kártérítést követelhet." Ennek a két kárnak a felfogása — érvényesítése — és alkalmazása körül a gyakorlatban némi ingadozás tapasztalható. Elősegíti ezt az, hogy tisztán a fogalom szempontjából nincs különbség a kár közt aszerint, hogy késedelemből származik-e az vagy nem teljesítésből. Aki a lejáratkor nem teljesít, ép ugy nem teljesiti a szerződést, mint az a késedelmes fél, akitől a hibátlan vevő — választási jogánál fogva — a teljesítés helyett kártérítést követel. Semmi támpont nincs arra, hogy a törvény terminológiáját ne igy kelljen felfogni. A törvény annál, aki teljesítést követel, csak azért használja a késedelemből származó kár kitételt, mert az előtt, aki a teljesítést követeli : még bizonytalan, hogy fog-e az adós teljesíteni vagy nem s igy a nem teljesítésből származó kárt nem is emiitheti, holott, ahol a hibátlan fél a teljesítés helyett kártérítést választ, bizonyos, hogy a késedelmes fél többé nem teljesíthet, tehát ebben az esetben csak a nemtelji sités lehet a kártérítés- alapja. Ezért piaczi árunál az abstrakt kárkiszámitási elmélet szerint1) ugy a késedelmes teljesítésnél, mint a !) Ezt a Hahn-féle kommentár (Commentar zum alig. deutschen Handelsgesetzbuch Braunschweig, 1893. II. k. 397. lap) a következőleg fejti ki: „Die Waare d. h. das Objekt des Kaufes, besteht bei Handelskaufen sebr báufig in Waaren im Sinn des Verkehrs d. h. in Sachen, welche báufig Gegenstand des Handelsverkehrs sind, welche daber jederzeit leicbt gekauft und verkauft werden können, welche folgeweise weniger als konkrété Sachen und nach ihren besonderen Gebraucbseigenschaften als vielmebr eines abstrakten, jederzeit bestimmten oder leicht bestimmbaren Wertbs in Betracht kommen. — Dies fübrt zu einer sehr einfachen Art der Schadensberechnung, welche auf einer Vergleichung, dieses Werths mit dem vertragsmássigen Kaufspreis oder der Werthe verschiedeKereskedelmi Jog