Kereskedelmi jog, 1911 (8. évfolyam, 1-24. szám)
1911 / 9. szám - Értékpapírok lefoglalhatósága
Kereskedelmi Jog 9 sz. 162 forgalom tárgyat képező ezeken a papirokon alapuló követelési jog a papir bármilyen jóhiszemű birtokosa részére is illusoriussá válhatik. A végrehajtási törvénynek az idézett szakaszában foglalt ezt a rendelkezését a miniszteri javaslat ugyancsak azzal a nem sokat mondó kijelentéssel indokolja, hogy ennek a szakasznak az az intézkedése, hogy váltóbeli és más oly követelések, amely csak a követelésről kiállított okirat birtokosa által érvényesíthetők, csakis az esetben vétethetnek foglalás alá, ha az okirat megtaláltatik, azért szükséges, mert a tapasztalás azt mutatja, hogy az ilyen követelések anélkül, hogy az okirat megtaláltatnék, gyakran vétetnek végrehajtás alá, mi csak bonyodalmakat szül anélkül, hogy tényleges eredményre vezetne, de éppen ez a bekövetkezhető bonyodalmakra való utalás kétségtelen jele annak, hogy a kérdéses intézkedés tervezője előtt éppen azok a bonyodalmak lebegtek, amelyek a forgalomban circuláló ezeknek a papíroknak a forgalmát tennék bizonytalanná és az azokon a papirokon alapuló követelési jogot tennék kétes értékűvé, hogy ha az ilyen papir birtokához kötött jog lefoglaltathatnék anélkül, hogy ez a papir annak a birtokában találtatnék, aki ellen a végrehajtás vezettetik. Ezeknek megállapítása után fel kell vetnünk azt a kérdést, hogy a végrehajtási törvénynek ekként értelmezett rendelkezése kizárja-e ebből folyóan az ilynemű papirokon alapuló követelések joghatályos lefoglalását, ha az ilyen papir nem találtatik a végrehajtást szenvedő birtokában, avagy pedig az következik-e a végrehajtási törvény 80. szakaszának abból a rendelkezéséből, hogy ha ezek a papírok a végrehajtás foganatosítása alkalmával meg nem találhatók, de az előterjesztett bizonyítékokból valószinünek mutatkozik, hogy az azon alapuló követelés fennáll és a végrehajtást szenvedőt illeti; a lefoglalás teljesíthető ugyan, de hatálya attól függ, hogy a követelés érvényesítéséhez szükséges okirat utólag megszereztetik, — hogy a végrehajtató a feltételes foglalás alapján jogot szerez arra, hogy a feltételesen lefoglalt papir harmadik birtokosától ennek a papírnak a kiadását követelhesse abból a czélból, hogy a foglalás utján szerzett feltételes joga hatályossá váljék ? Az erre a kérdésre adandó válasznál természetesen abból kell kiindulni, hogy erre az igy feltételesen lefoglalt papírra már előbb jóhiszeműen szerzett jogok teljesen érintetlenül kell hogy maradjanak és igy mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy a foglalás előtt más harmadik személyre átruházott ilynemű papírok egyáltalában le nem foglalhatók az átruházó ellen vezetett végrehajtás utján. Másként áll azonban a jogi helyzet oly esetekben, amelyekben az ilynemű papíron alapuló követelési jog megmaradt a végrehajtást szenvedő tulajdonában, de más harmadik személy arre a papirra annak jogszerű birtokba vételével valamely a végrehajtást szenvedő tulajdonjogát korlátozó oly jogot szerzett, amelynek alapján magát az illető papir értékéből kielégítheti, vagyis, ha megtartási vagy zálogjogot nyert az ilyen papírban megtestesített követetelésre. Ezekben az esetekben kétségtelen, hogy a végrehajtató az ilyen megtartási vagy zálogjoggal terhelt papírokat csakis a már szerzett megtartási, illetve zálogjog épségben tartásával foglalhatja le, ha lefoglalhatja joghatályosan. — És kétségtelen az is, hogy az ekként harmadik személy jogszerű birtokában levő papirokon alapuló követelés is kell hogy az ezen követelés tulajdonosa ellen fennálló tartozás kielégítésére annak hitelezője által végrehajtási uton is igénybe vétethessék. Itt csak AZ a kérdés lehet vitás, hogy a végrehajtási törvény fentidézett rendelkezésére tekintettel, mily eljárás követendő arra nézve, hogy a végrehajtást szenvedőnek az általa elzálogosított papíron alapuló követelésének a záloghitelező kielégítése után fenmaradó része a végrehajtató javára kielégítési alapul megszereztethessék. Egy adott esetben a végrehajtató lefoglalván adósának zálogba adott részvényeit, a foglalás alapján keresettel lépett fel a zálogtartó hitelező ellen a részvények kiadása és a végrehajtási törvény fentidézett 73. szakasza értelmében leendő letétbe helyezése iránt. A bíróságok, jelesül a kir. Curia is erre, vagyis a zálogban tartott részvények kiadására és letétbe helyezésére ugyan nem kötelezte a záloghitelezőt, de annak tűrésében marasztalta, hogy a végrehajtatónak végrehajtás utján nyert zálogjoga ezekre a lefoglalt részvényekre feljegyeztessék. Már most eltekintve attól, hogy alig lehet elkép?elni, hogy ezt az ítéletet hogyan fogják a záloghitelező ellen végrehajtani, ha ő a részvényeket a foglalás rávezetése végett nem fogja felmutatni és hogy milyen kényszereszközöket fognak ellene ebben az esetben igénybe