Kereskedelmi jog, 1910 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1910 / 3. szám - A szabadalmi törvény tervezetéről

3. BZ. Kereskedelmi Jog 71 fizetett 89 K 80 fill. beszámítása és a szakértői bizonyítás eredménye után felperes keresetét az észrevételekben 2614 K 31 fill. töke és járulékaira szállította le. Ezzel a követeléssel szemben áll az elsöbiróság helyes indokolása szerint az A) alatti számla 13. és 16. csoportbeli munkálatoknál alperes javára megállapított 933 K 38 fill. Továbbá a 21. csoportbeli munkálatoknál alperes javára helyes indokolással megállapított különbözet, amely különbözet figyelemmel arra, hogy a méret szerint felperes által sem kifogásolt munkálat 2160 négyszögmétert tett ki, értéke tehát 40 K egységárral számítva 864 K 40 fill. — 381 K 36 fill. A 3. alatti levél szerint felperes az alperes által adott 3, összesen 12000 forint értékű váltót fizetés gyanánt fogadia el és az egész összeget alperes javára írni jelezte. Ebben az időben az elvállalt munkálat teljesen nem volt befejezve, a váltók értéke tehát, a részlegesen teljesített munkálatra eszközölt részletfizetés volt, minthogy pedig nem is állította felperes, hogy a részlegesen teljesített munkálatokból bemutatott számlái alperes szerződésszerűen azonnal kiegyenlíteni tartozik, a fizetésként elfogadott váltók értéke után felpores csak a lejárati napoktól számítva követelhetne késedelmi kamatot. Amennyiben tehát felperes az átvett váltókat leszámitoltatta s ezért leszámítolási kamat fejében 420 K-t fizetett volna is, a leszámítolás saját érdekében törvénvén, a leszámítolásnál fizetett összeggel kamat czimén alperest annál kevésbé jogosult megterhelni, mert alperes tagadásával szemben azt sem mutatta ki, hogy a leszámítolás mikor történt és nem bizonyi totta, hogy a leszámitólásnál 420 K-t tényleg fizetett Levonásba veendő tehát, a kereseti követelésből az alperes terhére kamat czimén irt 420 K. A most felhozott okokból helytelenül terhelte meg felperes alperest az A) alatti számla „Habén'* rovat 5. tétele alatt fizetésként alperes javára irt 5000 frt. váltóösszeg után a 6. alatti levél szerint felszámilott s a „Soll" rovat 19. tétel alatt felvett 84 frt. 52 kr. összegben benfo_>lalt 58 frt. 33 kr. = 116 K 66 fill. kamattal is, ez az összeg tehát az A) alatti számlának 1899. január 1-ről felvett 408 frt. 99 kr. egyenlegéhez hozzászámítandó s ehhez képest a kereseti követeléssel szemben alperes javára írandó stb. (2381/1908. V.) M. kir. Curia: A másodbiróság Ítéletét helybenhagyja. 52. A pénzintézetek a náluk leszámítolt váltók tekintetében nem tartoznak érdeklődni az iránt, hogy a váltó kiállítására alapul szolgált véteiügylet teljesedésbe ment e, még akkor sem, ha a kérdéses vételár biztosítására kiállított okirat a vevő által közvetlenül a pénzintézet nevére állíttatott ki. (M. kir. Curia 549/1909. — 1909. október 26.) 53. A postai kézbesítés végett kiadott sommás végzés s kibocsátónak csak négy hónap múlva kézbeslttetvéu, a visszkereseti jog elévült. (M. kir. Curia 382/1909, — 1909. október 13.) Csöd. 54. Nem kereskedő fizetéseinek megszüntetése már fogalmilag ki lévén zárva, ezen az alapon az ellene megnyitott csődben valamely jogcselekménye sikeresen meg nem támadható. (M. kir. Curia 5Ó1/1909. — 1909. decz. 29.) A budapesti kir. törvényszék: Felperest keresetével elutasítja. Indokok: Nem vitás, hogy alperes kérelmére lejárt váltó és óvás alapján a zálogjogot a közadósnak Budapest székesfőváros pesti részi 4432., 4665., 5369. és 9977. számú telekkönyvi betétében foglalt ingatlanaira 9000 , korona tőke s járulékai erejéig a budapesti kir. törvényszék, mint telekkönyvi hatóság 1907. \ január 17-én 1058/907. kelt végzésével a közadosnak a Budapest székesfőváros budai rész • 3552. és 8058. számú telekkönyvi betétben foglalt ingatlanaira pedig a budapesti I—III. ker. járásbíróság mint telekkönyvi hatóság 1907. január 24-én 795/907. sz. a. kelt végzésével alperes javára előjegyezte, H. B.-né szül. J. J. ellen a csőd ezen kir. törvényszéknél 1907. április 16-án 172.276/907. sz. a. kelt végzésével nyitatott meg. Alperesnek előbb emiitett zálogjog szerzését a felperes azon az alapon támadja meg, hogy alperes ezen zálogjog nevezésekor a közadósnak A) alatt csatolt 1907. január 10-én kelt és a postai feladóvevény szerint alperesnek 1907. január 15 én megküldött, az alperes által állítólag kézhez is vett körlevélből tudomással bírt arról, hogy a közadós tartozásai cselekvő vagyonát messze tul haladván, fizetéseit már megszüntette s igy reánézve az anyagi csőd beállott, mihez képest a közadós fizetéseinek megszüntetése után, az erről való tudomással szerzett zálogjogi biztosítást a Cs. T. 22. §. 2. pontja alapján s azon felül azért is, mert a fizetések megszüntetése után alperes, oly biztosítást szerzett, melyhez akkor általában és még joga nem volt, a Cs. T. 27. §. 3. pontja alapján a csődhitelezökkel szemben hatálytalanítani kérte. Azonban a tömeggondnok támadása, a felhívott törvényhelyek egyike alapján sem állhat meg. A fizetés megszüntetése s az erről való tudomás a megtámadás alapjául az állandóan követett bírói gyakorlat értelmében csak akkor szolgálhat, ha közadós kereskedő volt, mert a fizetések megszüntetése a Cs. T. 244. §-a értelmében a csőd megnyitását egyedül kereskedő irányában vonja maga után. Azonban nem kereskedő közadósnak oly cselekményei, melyek által egyes hitelezők kielégítést vagy biztosítást nyertek, valamint az emiitett jogcselekménynyel egy tekintet alá eső végrehajtások