Kereskedelmi jog, 1910 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1910 / 3. szám - A szabadalmi törvény tervezetéről

68 Kereskedelmi Jog 3. sz. keresetével elutasító ítéletét ezért és ezekkel nem ellentétes indokaiból helyben kellett hagyni. (1068/1909.) N. kir. Curia: A felebbezésben felhozott uj tényállításokat és bizonyítékokat az 1881. évi LIX. t.-cz. 29. §-a alapján figyelmen kívül hagyva, a másodbiróság Ítéletét helybenhagyja, mert a felperes által vitatott azon körülmény, hogy ő az elsőbirósági ítéletekben a terhére megállapított s tényleg ugy a kereskedelmi törvény, valamint a társasági alapszabályok rendelkezéseibe ütköző szabálytalanságot, mint a társaságnál előzőleg is gyakorolt és szokássá vált eljárást csak folytatta, a felperes mentségére nem szolgálhat, hanem legfeljebb csak azt vonhatná maga után, hogy az igazgatóság és felügyelő-bizottságnak azok a tagjai, — akik ezen szabálytalan eljárásokban szintén részesek voltak — felelősségre vonassanak s mert a kir. Curia a perben felhozott és az alsóbirósági Ítéletek által teljesen megállapított ténykörülményeket az S. E. T..215. és 64. §-ai alapján mérlegelve ugy találta, hogy azok összeségükben az alperes társaság részvényeseinek elegendő alapot szolgáltattak arra, hogy a felperes vezérigazgatói állásától közgyűlési határozattal elmozdíthatták akként, hogy arra való tekintettel, hogy a közgyűlés ezen határozatára a felperesnek kifogásolható eljárása szolgáltatott okot, a felperes ebből folyólag a társaság ellen kárigényt ne érvényesíthessen. Vétel. 48. A vevő a vételügylet megkötése körüli eljárásának költségeit rendszerint maga köteles viselni és azokért az eladni szándékozó fél csak vétkesség esetén felelős. (M. kir. Curia 660/1909. — 1909. deczember 20.) A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék : Felperest keresetével elutasítja. Alperest viszonkei esetével a kir. törvényszék szintén elutasítja. Indokok : ... De nincs igénye alperesnek sem a felperes ellen viszonkeresetbe helyezett 1200 kor. utazási költség megtérítésének követeléséhez, mert a fenti megállapítottak szerint a felek közti tárgyalások már 1905. jan. 20-án végleg megszakadtak, alperes a végleges szerződés megkötését megtagadta és így nem volt elfogadható oka annak, hogy dr. R. D. alperesi czégtag a londoni árukészlet megtekintése és átvétele végett 1905. jan. 28-án Londonba utazzék és mert az a körülmény, hogy R. K. elkísérte alperes czég most nevezett tagját londoni útjában és hogy R. K., valamint az utóbbinak tanúvallomása szerint felperes is beleegyezett abba, hogy dr. R. 0. Londonba utazzék, egymagában még nem alkalmas arra, hogy felperes a nyilván czéltalan utazás költségének megtérítésére köteleztessék. Ennélfogva a viszonkereset elutasítása mellett felperest keresetével el kellett utasítani. (71992/1907.) A budapesti kir. Ítélőtábla: Az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: A mi a viszonkereset elutasítását illeti : erre nézve a kir. ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét azért hagyta helyben, mert általános szabály, hogy a vevő azokat a költségeket, melyek a szerződés megköthetése végett részéről válnak szükségessé, más megállapodás hiányában viselni maga tartozik. Ebből folyóan a londoni utazás költségét, amit a Londonban raktározott áruknak vétel czéljából való megtekintése tett szükségessé, külön kikötés hiányában viselni, alperes maga tartozik. Felperes tehát csak akkor volna ezzel megterhelhető, ha alperes felperes tagadásával szemben bizonyította volna azt az állítását, hogy felperes daczára, hogy hozzájárult ahhoz, hogy alperes az árukat Londonban megtekintse, londoni megbízottját mégis sürgönyileg eltiltotta attól, hogy az áiukat az azok megtekintése végett Londonba utazott Dr. R. . alperesi czégtagnak megmutassa. Ez esetben ugyanis felperes a jogosulatlan magatartása folytán felmerült hiábavaló utazási költséget alperesnek kétség kivül megtéríteni tartoznék. Alperesnek azonban azt nem sikerült bebizonyítani, hogy felperes a Londonba való utazáshoz hozzájárult. Alpereseket ugyanis az 1905. évi január 28-ik napjáról keltezett 8. a. levélben felszólította ugyan R. B. és R.-t, tehát felperest is, hogy haladéktalanul mutassák meg neki az üzleti vagyonuk egy nevezetes részét képező londoni küllő készleteket avégből, hogyha azokat a leltárukban felvett értéknek csak távolról is megfelelőknek találja, az árukat átvegye és evvel a felek az ajánlat értelmében való további kölcsönös teljesítéseket megkezdjék: nem vitás azonban, hogy alperes czég egyik tagja dr. R. Ö. 1905. január 29-én, tehát még mielőtt a 8. '/. a levélre választ kaphatott volna, elutazott Londonba. Alperes ezzel szemben azt hozta fel, hogy ő a magyar kerék és küllő kiviteli gyár R. B. és R. czég felperesi jogelőd egyik tagjával R. K.-lyal utazott el Londonba, aki — habár egymagában nem is volt jogosítva a czéget képviselni — a kizárólagos képviseleti jog nem volt jogi előfeltétele annak, hogy alperessel a felperes és B. A. megkérdezése nélkül Londonba menjen és ott az árut alperesnek megmutassa, annál kevésbbé, mert felperes és B. A az alperes czégtől nyert vételi nyilatkozatot és a belőle folyó jogaikat a 10. alatti már előbb R. K-ra ruházták át, abban az időben tehát a másik két czégtárs kizárásával egyedül R. K. volt jogosítva az ügyben velük szemben eljárni. Ámde ez álláspontot helyesnek elfogadni a fenforgó körülmények között nem lehetett, mert a 8. alatti levél és az alperes részéről, a szerint tervbe vett londoni utazás a már akkor alperes álláspontja szerint is meghiúsult vételi ügylet ujabb felvételét czélozván, e tekin-