Kereskedelmi jog, 1910 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1910 / 3. szám - A szabadalmi törvény tervezetéről

Kereskedelmi Jog 69 tétben R. K. egymagában, a másik czégtárs hozzájárulása és beleegyezése nélkül azokat kötelezőleg el nem járhatott s mert a 10. alatti tartalmából és a perbeli előadásokból megállapítható, hog7 felperes és B. Á. 1905. január 12-én a küllőgyár vételére az alperes czéggel már akkor meghiúsultnak mutatkozott előszerződés mellett U. Zs-nek 1905. január 17-ig adott optióra tekintettel, tehát csupán az optio hatályba lépésétől feltételezetten ruházták volt át R-re az alperes czég vételi nyilatkozatából folyó jogaikat és ezt is, mint kizárólagos jogot csak ugy, ha felperes az U.-féleuj vállalatban maga is részt nem venne, mert erre az esetre az köttetett ki, hogy az alperes czég elleni jogokat felperes és R. közösen igényelhetik. Minthogy azonban U. Zs. az cptioval nem élt és U. a kerékgyárat tanúvallomásából és az ahhoz mellékelt B) alatti okiratból kitűnően 1905. február 7-én egy a 10. alattiban foglalt megállapodástcl egészen független az attól tartalmilag is különböző uj megállapodás folytán szetezte meg, kétségtelen, hogy R. K nak a 10. alattiban feltételesen szerzett jogai hatályba nem léptek és a feltétel be nem következése folytán még feltételesen sem illették R.-t akkor, mikor az dr. R K. alperesi czégtaggal Londonba utazott. Felhozta még alperes, hogy a londoni utazásról, mint tervről már a január hó 20-iki megbeszélés alkalmával is szó volt, anélkül, hogy akár felperes, akár társai ellene szólottek volna : ezt az állítását azonban felperes tagadásárai szemben mivel sem bizonyította és igy ez nem volt figyelembe vehető. De nem lehetett figyelembe venni R. K. tanúnak azt a vallomását sem, hogy a tanú az egyezkedő kísérlet meghiúsulta utan közölvén felperessel, hogy alperes a szerződéshez azért nem járul hozzá, mert nincs meggyőződve, hogy a leltárban felvett árukészlet Londonban megvan, felperes akkor helyesnek találta és beleegyezett abba, hogy R. a Londonba való utazás és az áruk megtekintése iiánt alperesnek előterjesztést tegyen. Nem lehetett pedig figyelembe venni azért, mert a tanú vallomásában világosan mondja, hogy az általa említett előterjesztést R. Ö. alperesi czégtaggal csak január hó 27-én tehát 7 nap múlva csak akkor tette már meg, amikor a helyzet lényegesen megváltozott az által, hogy fehéres és czégtársai D. Zs. nak ujabb optio levelet adtak, melynek alapján U. val a vételi szerződés ke söbb tényleg meg is köttetett és amikor R.-nak az említett előterjesztésre adott megbízását, ha az felperes részéről tényleg megtörtént volna is, a helyzet körülményeinek lényeges megváltozása folytán hatályát vesztettnek kell tekinteni. Egyébiránt ennek a tanúnak vallomása, aki abban az időben alperesnek alkalmazottja volt és aki nemcsak saját tényében forog, de aki a londoni utazás költségét alperessel a ' viszonkereseti előadás szerint meg is téritette, annyira aggályos, hogy felperesnek a londoni ! utazáshoz való hozzájárulását egymagában annak az alapján megállapítani különben sem lehetne. Ha pedig felperes és B. Á nem eng* dték meg alperesnek a Londonban raktározott áruk megtekintését, fent marádt a joguk ahhoz, hogy az áruk megmutatásától czégük londoni képviselőjét eltiltsák és igy nem lévén döntő az a kérdés, hogy oly értelemben intéztek-e sürgönyt czégük londoni képviselőjéhez vagy sem ? ezeknél fogva a londoni u*azás költségének megtérítése iránt támasztott viszonkereI setét elutasítani kellett. (2535/1908.) lí. Tcir. Curia: A másodbiróság ítéletét | helybenhagyja. Biztosítás. 49. A nyereségrészesedés alapján kötött életbiztosítási ügyletben azt, hogy a nyereségjutalék mennyit teszen ki, a biztosított tartozik ugyan bizonyítani, de a szükséges adatokat a biztosító vállalat köteles szolgáltatni. (11 kir. Curia 518/1909. — 1909. november 26.) Á budapesti Jcir. kereskedelmi és váltótörvény szék: Alperes köteleztetik, hogy felperesnek 8780 K tőkét stb. fizessen. IndolcoTc: Felperes az A) a. biztosítási szerződés feltételeinek 5. §-a alapján a kötvény visszavásárlási értékét követeli. A felek között nem vitás, hogy ez a visszavásárlási érték az ' 5-ik §. 1. pontja értelmében a díjtartalékból és I az úgynevezett nyereményrészesedésből áll. A ! díjtartalék, melyet alperes a B) a. okiratban | összeg szerint is garantált, 4135 K 50 f-t tesz. j Ennek az összegnek megfizetésére alperest a | B) a. okirat alapján kötelezni kellett. Ami az úgynevezett tontina nyereményben való részesedést illeti, a felek között nem vitás, hogy a biztosítási szerződésnek kiegészítő részét képezi feleknek a biztosítási feltételek 1.. 2,, 3. pontja alapján történt abbeli megegyezése, hogy felperes, amennyiben a tontina periadat eléri, részesedni fog a nyereményben. Vitás azonban ezen : nyeremény összege. Alperes ugy a B), mint a C) alatti okiratban, amelyet alperes a szerződés kiegészítő részeként átadott felperesnek, kijelentette, hogy ' számításai szerint a felperest megillető tontina nyeremény az 1906. esztendőben 4644 K 50 f-t fog kitenni. Igaz ugyan, hogy alperes az összeg tekintetében sem a B), sem a C) alatti okirat| ban nem vállalt szavatosságot, s igy a B) és ! C) alatti okiratban feltüntetett nyereményösszeg j alperest feltétlenül nem kötelezi. Ez azonban nem eredményezi azt, hogy a nyeremény összei gének bizonyítása felperest terhelje. Mert a nyereményt az a fél tartozik kimutatni és esetleg bizonyítani, aki a nyeremény alapjául szolgáló vagyont, jelen esetben a biztosítási dijat I kezeli.