Kereskedelmi jog, 1910 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1910 / 3. szám - A szabadalmi törvény tervezetéről

3- sz. Kereskedelmi Jog 67 részvények voltak és M. M. nevén állottak; ezzel egyező a tanú ama további előadása, hogy 4—5 hónap múlva, 1904. év őszén feljelentéssel való fenyegetés mellett felhivta felperest még a hátralékos 4160 korona készpénz visszafizetésére, amit ez felszólításra meg is tett. A felperesnek az a felfogása, hogy mivel az igazgatóság tagjainak a 4420 K készpénz kivételéről tudomásuk volt s ez ellen a felügyelő-bizottságnál nem tiltakoztak, abba a K. T. 191. §-a értelmében hallgatólag beleegyezettnek tekintendők s ez által az alapszabályok 29. §-a által kivánt alakszerűségek pótoltattak, nem helytálló, mert a K. T. 191. §-a formaszerü igazgatósági határozatot és kifejezett igazgatósági intézkedést tételez fel, amely ellen az egyes igazgatósági tagoknak tiltakozniok kell, a fenforgó esetben azonban a 4420 K készpénz kölcsönadása, vagy a pénztárból kivétele igazgatósági ülés elé nem terjesztetett, a felett határozat nem hozatott s igy, ha egyes igazgatósági tagok magán uton tudomást szereztek is a történt szabálytalanságról, az által, hogy az ellen fel nem szólaltak, hozzájárultnak nem tekinthetők. De ettől eltekintve is, a felperes nem szolgáltatott bizonyítékot arra nézve, hogy a pénz kivételéről 6 igazgatósági tag tudomást szerzett s a szabálytalanságba belenyugodott. M. P. tanú vallomása szerint felperes a 14 a. csatolt felhívásra iiásban válaszolt; ezzel bizonyítva van, hogy a felperes a 14. a. felszóllitást megkapta. Az, hogy a felperes J. T.-féle részvények átíratása tárgyában való határozathozatal végett az igazgatóságot ismételt szóbeli és Írásbeli sürgetés daczára különféle ürügyek alatt össze nem hivta, az egybehivás megtagadásával egy jelentőségű. S. I., S. J. és M. P. tanuk egyezően adták elő, hogy felperes a részvények átírására vonatkozó sürgetésükre azt válaszolta, hogy a felelősséget magára vállalja. Arra, hogy a J.féle részvények átruházásának megtagadása az igazgatósági tagok többségének nézetével találkozott s ekként az igazgatóság és a felperes magatartása az alapszabályok 7. §-ának megfelelő volt, a felperes azért nem hivatkozhatik, mert ezt az állítását csak alakszerű igazgatósági ülésről felvett jegyzőkönyvvel bizonyíthatná és mert a felperes kötelezettség mulasztása épen abban áll, hogy igazgatósági ülést össze nem hivott s a J.-féle részvények átíratását az igazgatóság tanácskozása és határozata alá nem bocsátotta, ennek daczára azonban az uj részvényesekkel az átirás tárgyában perbe bocsátkozott s az előmutatóra szóló szelvények beváltását alapos indok nélkül megtagadta. Ezzel a helyesbbitéssel és kiegészítéssel az elsőbiróság ítéletében 1—9. pont alatt megállapított tényállást a fentiekkel nem ellentétes indokánál fogva s e helyütt is el kellett fogadni. Az 1—4. pontok alatt megállapított mulasztásokat a kir. ítélőtábla nem találta a felperes terhére róhatóknak, mert nincs bizonyítva, hogy a telekkönyvi hatóság tévedéséről, illetve a 9. sommás perben 1905. évi deczember 27-én hozott ítélet tartalmáról a felfolyamodási, illetve teljesítési idő alatt tudomást szerzett volna, s bogy ekként a jogorvoslat igénybe vételét és a marasztalási összeg kifizetését jobb tudomása ellenére szándékosan vagy vétkes gondatlanságból mulasztotta volna el. Ellenben az elsőbiróság ítéletében 2., 3., 5., 6., 7., 8. és 9. pontok alatt megállapított tényállásból a kir. Ítélőtábla is azt a következtetést vonja le, hogy a felperes egyrészt a részénytársaság közgyűlésének bizalmával való visszaélés által az üzlet érdekeit veszélyeztette és ez által a további bizalomra méltatlanná vált, másrészt, hogy a részvénytársaságnál addig viselt vezérigazgatói állásra alkalmatlannak bizonyult. A kereskedelmi törvénybe ütköző súlyos szabálytalanságnak tekintendő az a megállapított tény, hogy az igazgatósági üléseken, a tanácskozásban és határozathozatalban a felügyelő-bizottság tagjai is részt vettek; mert ily körülmények között a felügyelő-bizottság a K. T. 195. §-ában előirt, a társasági ügyvezetés ellenőrzésére vonatkozó kötelességének teljesítésére, amint ezt a következmények, a felmerült szabálytalanságok nagy tömege, be is igazolták, képtelenné vált. Nem enyhíti a szabálytalanság súlyosságát az a körülmény, hogy a felügyelőbizottság tagjai a társaság mellett vállalt kezességből folyó vagyoni érdekeltségük okából maguk kívántak az igazgatósági ülésekben részt venni, hogy erre nézve az igazgatóság tagjai megállapodásra jutottak, és hogy a szabálytalanság éveken át tartott, mert a jelzett eljárásnak törvénybe ütköző voltát az, hogy több éven át gyakoroltatott, meg nem szüntethette. A 9. p. a)—f) a. megállapított tényállás szerint a felperes által az 1906. évről összeállított mérlegben foglalt adatok és értékmegállapitások jelentékeny részben valótlanoknak bizonyulván, a mérleg törvénybe ütköző volta kétségtelen. A felperes terhére megállapított, a kereskedelmi törvény és az alapszabályok intézkedéseibe ütköző szándékos és vétkes cselekmények és mulasztások horderején nem változtat az a körülmény, hogy azokból kifolyóan az alperes részvénytársaságra vagy harmadik személyekre állítólag kár nem háramlott, és közömbös az is, hogy a felperesnek a felmentvény több izben, legutóbb sz 1906. febr. 2-án tartott rendes közgyűlésen megadatott, mert a jelen pernek a tárgyát nem a felperes kártérítési kötelezettségének a megállapítása képezi s a felmentvénynek jogi hatálya csak az igazgatósági tagok anyagi felelősségére, kártérítési kötelezettségére vonatkozik, de abból a szempontból, hogy bizonyos, a törvénybe és alapszabályokba ütköző szabálytalanságok kellő indokul tekintessenek arra, hogy az igazgató állásától kártérítési igényének fenmaradása nélkül elmozdittassék, jelentőséggel nem bir. Az elsőbiróságnak a felperest