Kereskedelmi jog, 1910 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1910 / 3. szám - Tanárbirák [1. r.]

52 anyagi jogban való jártasságot, sőt éppen az ellenkezőre enged következtetést. Természetesen itt is lehetséges az, a mit föntebb a többi szakról emiitettem. Különösen lehetséges, hogy a perjog tanára, ha fiatalabb éveiben jogakadémián működött és ott kereskedelmi jogot is adott elő, ebben is jártassággal bir. Csakhogy ebbeli jártassága most már napról-napra fogy, minélfogva nem lehetetlen, hogy most már újra kellene elővennie ennek a szaknak évek óta félretett könyveit, ami az illető tanárt ez idő szerinti tulajdonképeni foglalkozásától vonná el és koczkáztatná annak a czélnak az elérését, mely végett az egyetemen a perjognak és a kereskedelmi jognak is külön kathedrákat állítottak fel. Egy kivételt azonban itt mégis lehet tenni. A Curia Vl-ik tanácsában, a hol a végrehajtási ügyeket, amennyiben azok a Curiához felvihetők, intézik, a perjog tanára a végrehajtási ügyek elintézésénél, ugy látszik, elemében volna. Meg vagyok azonban győződve, hogy nem soká kérne belőle. Hamar rájönne ugyanis, hogy a tudós előtt is érdekes kérdés vajmi ritkán fordul elő; mig az, ami a tulajdonképeni munkát és hozzá teszem, nehéz és a felekre nézve fontos munkát képezi, nem nagy tudományos készültséget, nem is annyira caput ferreum, mint inkább — szorgalmat és kitartást kiván. Csak egy párszor legyen jelen a perjog tudós tanára, mikor az előadó egy többszörös pesti háziúr, vagy váltó-nyargalásban egyesült több vidéki közbirlokos vagy ingatlan vagyonnal is biró bérlő vagy kereskedő ellen többszörös mellékjelzálogra is vezetett végrehajtási árverés alkalmából egynehány végrehajtást szenvedő és egynehány jelzálogos hitelező a kielégítési sorrendet az egyes tőkék elosztása és a kamatok kiszámítása tárgyában felfolyamodással támadja meg, különösen, ha nem minden hitelező zálogjoga terjed ki minden birtoktestre ; csak egy párszor próbálja meg a perjog tudós tanára irónnal a kezében követni az előadót, a kielégítési sorrend egyes tételeinek kiszámításánál, és csak egyszer részesüljön abban az élvezetben, hogy szavazatával oly sorrend állapíttatván meg, mely mellett az egyik hitelező a kamat-számitásnál tévesen előnyben részesülvén, a másik pedig ennek következtében még tőke követelésének kielégítési alapjától is elesvén, ez a káros fél az országos fegyelmi biró3. sz. Sághoz forduljon kártérítési jogának a határozat hozatalában rcsztvett előadó és szavazók, közöttük a tudós tanár ur ellen leendő megállapítása végett és csakhamar azt fogjuk hallani, hogy a tudománynak nem az a feladata, hogy akármelyik uzsorás mindenféle lappalia végett akármelyik tudóst meghurczolhassa. Mert hogy ilyenkor a hitelező czime uzsorás lesz, valamely tétel kihagyása, vagy helytelen kiszámítása pedig lappalia, az bizonyos. Csakhamar fogjuk hallani, hogy a tudományt nem szabad a routinisták poros utjain végig hurczolni, hanem magasztos feladatához képest a kathedráról kell az ifjúságot annak elveibe bevezetni és az irodalomban kell a routinisták számára világot gyújtani. Hanem a büntető jog tanára 1 Ennek megjelenése csak lényegesen emelné a Curia büntető osztályának szintjét! Hiszen a büntető jog tanárának tárgya, amennyiben a büntető törvényeket és a bűnvádi perrendtartást tárgyazza, a Curián is praktikus. Ha csak erről volna szó, azt kellene mondani, hogy ez igy van. Meg vagyok győződve arról, hogy aki tehetséggel és szorgalommal egész életén át a büntető joggal foglalkozik, az annak minden figuráját, minden fogalommeghatározását, minden büntetési tételét betéve tudja, sőt azt is alaposan tudja, hogy a magyar törvényhozást mily elméleti felfogás és mily gyakorlati czélok vezették a törvény minden egyes intézkedésének megállapításánál. Készségesen elismerem a büntető bíráskodás roppant horderejét is. Mert nagy dolog az egy embert büntető Ítélettel sújtani, ezzel a büntetett egyént becsületétől és szabadságától megfosztani és az esetek igen jelentékeny számában egész családot taszítani le addig elfoglalt vagyoni és társadalmi állásáról és még utódait is megnyomorítani. Ha van a jogtudománynak ága, melynek alkalmazásánál a merő fogalmakkal való működés az igazságnak nem mindig felel meg, amelyhez élettapasztalat, bölcs belátás és érző sziv szükséges, a büntető jog bizonyára az. Ez mind igaz. De azért a büntető törvény, már pedig a bíróságoknak ezt kell alkalmazni, mégis csak csekélység a magánjoghoz vagy a kereskedelmi joghoz viszonyítva; a biróságoknál gyakorlati büntető törvény és a bűnvádi perrendtartás elsajátítása pedig a jogtudomány többi ágaihoz viszonyítva elég könnyű feladat. Sőt a bűnvádi Kereskedelmi Jog