Kereskedelmi jog, 1910 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1910 / 3. szám - Dr. Schreyer Jakabnak A csődön kivül köthető kényszeregyezségről szóló törvénytervezetéről

53 gyakorlatban előforduló mindennapos tényállások átértése a polgári vagy kereskedelmi perek tényállásainak átértéséhez viszonyítva könnyű dolog. Ezekhez járul még, hogy a bűntettesek a reájuk váró büntetést nem akarván elszenvedni, a legképtelenebb és legalaptalanabb jogorvoslatokkal élnek, csak hogy ezekkel is teljék-muljék az idő. Innen van, hogy nincs az igazságszolgáltatásnak más ága, melyben a felsőbíróságokat annyi merően alaptalan jogorvoslattal árasztanák el, mint a büntető igazságszolgáltatásban, és valóban, a bűnvádi perrendtartás életbe lépte előtti időben temérdek volt azoknak a felsöbirósági Ítéleteknek a száma, melyekkel az alsóbiróságok ítéletét „indokaiból" helybenhagyták, a bűnvádi perrendtartás életbelépte óta pedig a Curián temérdek nemcsak az érdemileg elutasított hanem a visszautasított semmiségi panaszok száma is. És ezen, éppen a büntető Ítéletek nagy hordereje miatt, alaposan segíteni nem lehet. Szóval a kir. Curia büntető osztályánál a munka legnagyobb része valóságos taposó malom, melynek munkásait már csak azért is, hogy némi szellemi élvezetet csak ritkán nyújtó nagy munkájukat hivatali kötelességérzettel, fáradhatlan munkássággal végzik, a legnagyobb elismerés illeti meg. Nagy elmééi azonban és nagy büntetőjogtudomány, különösen akkora, a mekkorával a kir. Curia büntető osztályának tagjai ne bírnának, ehhez a munkához nem szükséges. Fordulnak ugyan elő nehéz esetek is, melyek megoldásához több tudomány és elmééi kell, mint a közönséges mindennapi munkához. De van is a kir. Curia büntető osztályának minden tanácsában és van a koronaügyészségnél elég ember, aki az általános műveltségnek és a büntetőjog tudományának is oly fokán áll, hogy a felmerülő nehezebb kérdések megoldásánál sem szorulnak egyetemi tanárok segítségére, sőt akad olyan is, a kit elméleti készült-^ sége jogán, bátran oda lehetne ültetni a kathed-/ rára, gyakorlati jártasságánál fogva pedig az oktatásban kiválóan hasznos szolgálatot tenne. Egyetemi tanárra itt semmi szükség sincsen ; mert a dolgok menetén semmit sem lendítene, sőt félő, hogy beleesnék a professzori hangba és eredmény nélkül fogyasztaná a drága időt. Többet mondok. Azt hiszem, hogy minderre az egyetemi ,professzorok csakhamar reá is jönnének és hamarább unnák meg ők a Curiát, mint a Curia őket. De azért mégis tény, hogy a büntető igazság-szolgáltatás körül hiba van, melyről tenni lehetne. A büntetőjog ugyanis a jogéletben a közjognak, a magánjognak, beleértve a kereskedelmi (váltó- és csőd-) jogot és az erkölcsiségnek hátvédje, melyet a helyes törvényhozás annyiban és ott használ fel, a mennyiben és a hol az előbbiek saját intézményeiket a maguk, eszközeivel teljesen érvényesíteni és biztosítani nem tudják. Ebből következik, hogy mig egyrészt az ethika tanulmányozása a büntető bírákat kiválóan díszítené, másrészt mint büntető biró teljesen csak az képes megfelelni, akinek magánjogi és kereskedelmi (váltó-, csőd) jogi ismeretei is vannak. Megeshetik, hogy valamely bűnvádi ügyet azért intéztek el rosszul, mert a bűnösség kérdésének eldöntése a magánjogban vagy a kereskedelmi jogban szabályozott kérdések eldöntésétől függött és mert a döntésben nem vett részt olyan biró, a ki ezekben a szakmákban is dolgozott. Ilyenkor azonban a büntetőjog tanárának jelenléte mitsem használ, mert ez a tudós az emiitett tárgyakból minden valószínűség szerint kevesebbet tud, mint a Curia birái, a kiknek nagyobb része közszolgálatának előbbi éveiben polgári vagy kereskedelmi pereket referált. Ez azonban gyakran nem elegendő, ugy hogy csak az Ügyviteli Szabályok kiegészítésével lehetne ezen a hiányon segíteni, a melyekbe oly intézkedést kellene foglalni, mely szerint a kir. Curia büntető tanácsaiban a polgári tanácsok egy-egy előadójának rendszerint részt kellene venni mint szavazónak, amiből még az a haszon is származnék, hogy az egész Curiát egy egységes egészbe fűzné össze. (Folytatjuk.) Dr. Schreyer Jakabnak ,,Acsődön kívül köthető kényszeregyezségröl" szóló törvénytervezetéről. Irta: Dr. Weisz Ignácz, brassói ügyvéd. A 2. §. 3. pótját, mely azon esetről szól, hogy ha a kereskedő egyáltalán nem, vagy rendetlen könyveket vezetett, egészen elhagynám. A törvény, különösen a csődre való tekintettel tartja szükségesnek azt, hogy a keres-