Kereskedelmi jog, 1910 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1910 / 3. szám - Tanárbirák [1. r.]

mint a jogtörténet tanára; mert hiszen dogmatörténeti tanulmányaiban okvetlenül le kellett érkeznie a novellákig és az egész corpus-jurisban foglalt anyagot el kellett sajátítania; igen sok olyan tételt is, a mely egy vagy más formában a jelenkor elismert jogszabályává vált. De azért mégis csak el kell ismerni, hagy a római joggal nem mint élő jogszabályok kútfejével, hanem mint a jogtörténet tárgyával foglalkozott és foglalkozik. Ez pedig egymagában bíráskodásra nem képesít. Nem hiszem azonban, hogy a budapesti egyetemen a római jognak csak egy tanára is volna, aki kutatásaiban és tanulmányaiban erre szorítkozott volna vagy szorítkoznék, sőt meg vagyok győződve, hogy mindnyájan, kivétel nélkül, az úgynevezett pandekta-jog mesterei, hogy mindegyikök elvégezte azt a nagy szellemi munkát, hogy a római jog kútfőit áttanulmányozta és az azokban foglalt jogszabályokat, néha elég kemény, római héjaikból kihámozta, a német pandekta-irodalmat ismeri és a tiszta római jogot agyában, vagy talán dolgozataiban a későbbi alakulásokkal is kiegészítve a mai kornak megfelelő alakban feldolgozta. De még ez sem elég arra, hoqy a Curián bíráskodjék. Az ilyen tudós is csak a kötelmi jog alkalmazására képes; mert ingatlanokra vonatkozó jogunkat tudvalevőleg a germán nyilvánkönyvi jog intézménye hatja át, családi személyi- és vagyonjogunk, valamint örökösödési jogunk legfontosabb intézményei: a házasság kötése és felbontása, a közszerzemény és ági vagyon intézményei nem római eredetűek ; a római pignus és hypotheca a mai jog megfelelő intézményeitől lényegesen különböznek, az ingó tulajdon szerzésének szabályai is már át vannak hatva ujabb keletű szabályokkal. Marad a kötelmi jog, mely római burkaiból kihámozva és modernizálva túlnyomó részben ma is használható. Tisztán a kötelmi jognak azonban a Curián külön tanácsa nincs és nem is lehet; mert vajmi ritka az olyan per, melynek elintézésénél a magánjog többi részében elhelyezett jogszabályt is ne kellene alkalmazni. Ha azonban a római jog tanára akár azelőtt foglalkozott, akár most foglalkozik, akár magyar, akár osztrák magánjoggal, akkor kétségtelen, hogy a római jogból merített iskolázottságának segélyével a curiai biráit messze túlszárnyalja. Hangsúlyozom azonban, hogy a római jog csak segítség, a tulajdonképpeni képesítő tárgy : a magyar vagy osztrák magánjog. De hát van-e arra nézve valamely biztositék, hogy a római jog tanárai a magyar vagy az osztrák magánjogban, nem csak öregéből, hanem minden egyes részleteiben, beleértve a doctrinában és jurisprudentiában felmerült vitás kérdéseket, annyira jártasak, hogy a mint az eset felmerül, annak helyes megoldásával mindjárt kéznél legyenek. Erre senki biztosítékot nyújtani nem tud. Ha azonban akadna közöttük ilyen; akkor a mai magánjog ismerete az, a mi valójában alkalmassá teszi a bíráskodásra, míg a római jog ismerete csak értékét növeli. Szóval, csak abból, hogy valaki a római jogtanára, még nem következik, hogy a Curián való bíráskodásra alkalmas. A Mnonjog tanárairól talán szólnom is felesleges. A kánonjogból oly kevés ment át a mai magánjogba, hogy az abból átvett jogszabályok ismerete, senkit bírói hivatalra nem képesít. Ez természetesen nem zárja ki, hogy a kánonjog egyik-másik tanára kathedrájával össze nem függő, korábbi éveiben folytatott ügyvédi vagy birói működésében szerezte meg a szükséges ismereteket. Ezt azonban szintén nem a kathedrájához megkívánt tanulmányok képesitik, sőt ellenkezőleg, ezek előbb volt jogászi értékének leszállítására alkalmasak. Most pedig a természetes sortól nem ok nélkül eltérve, azt a kérdést vetem fel: miben tenne polgári perjog tanára jó szolgálatot a Curián. Bátran el lehet mondani, hogy nincs a Curián egyetlen ember sem, a ki a perjog egész rendszerében és annak egyes részeiben való jártasság tekintetében más viszonyban állhatna ennek a tárgynak a budapesti egyetemen működő tanáraihoz, mint a melyben a tanítvány a tanárhoz áll. Csakhogy abból, hogy valaki a perjog tanára, abban teljes tudományos készültséggel bir, sőt dolgozataival a tudománynak ezt az ágát lényegesen előbbre is vitte, még nem következik, hogy a Curián való bíráskodásra is alkalmas; mert perjoggal éppen ugy nem lehet pereket elintézni, mint a hogy grammatikával és syntaxissal nem lehet heszélni. A perek elintézéséhez anyagi jogban való jártasság kell; a perjoggal való tudományos foglalkozás pedig nem csak nem bizonyítja az