Kereskedelmi jog, 1910 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1910 / 3. szám - Tanárbirák [1. r.]

Kereskedelmi Jog BZ. 0 ő a budapesti tudomány egyetem jelesebb jogtanáraira gondolt. De hát miről lehet azt megismerni, hogy a budapesti jogtanárok közül kik azok a jelesebbek ? Azt hiszem, nem tévedek, ha azt mondom, hogy azok a tehetséges férfiak, a kik kora ifjúságuktól kezdve, — a mikor kortársaik nagyobb része az ifjúság könnyű élvezeteivel töltötte idejének legalább egy részét, — máris kitartó szorgalommal, éjjelt nappallá téve, kezdetben kompendiumokat, majd nagyobb szabású müveket, azután figyelmüket felkeltett egyes tárgyakról monográfiákat, végre czéltudatosan, szakmájuk egész terjedelmén végig minden egyes kérdés főleg monografikus irodalmát áttanulmányozták, mindezeket a maguk biráló eszével megvizsgálva, minden kérdésről önálló véleményt alkottak maguknak és azt vagy könyvben, vagy monográfiákban megírták, vagy feljegyzéseikben a feldolgozásra készen tartják. Készségesen elismerem, hogy ezek a magyar jogtudomány nagyjai és szándékozom is előadni, hogy szerény nézetem szerint mily nemzeti jutalom illeti őket. Ezek között a jelesebb tanárok között azonban csak nagyon elvétve akad olyan, aki kenyere javát még meg nem ette volna. Kezdte ugyanis mind azon, hogy biróságnál vagy ügyvédnél működött. Majd docensnek habilitáltatván, volt olyan, a ki mint ilyen éveken át in viridibus várta, mig rendkívüli lett, és évekig, míg rendes lett. Volt azonban olyan is, aki vidékre ment állami vagy felekezeti tanintézethez rendkívülinek, a hol évek múlva rendes lett, majd Kolozsvárra került rendkívülinek, rendesnek, mig végre tanári pályája tetőpontját elérve, Budapesten lett rendes tanár. A kitüntetéseket, melyek egyiket-másikat érték, és mit kell, szerény véleményem szerint, azokról tartani, most még nem érintem. Annyi azonban bizonyos, hogy ezt fiatalon kevesen érték el és hogy a kik ma bírják ezeket a kathedrákat, azok régen feledésbe ment kezdő éveiktől eltekintve, „egy életen keresztül mással nem foglalkoztak, mint az absztrakt szabálylyal" és ennélfogva dr. Schwarz tanár ur szerint már „elvesztették a képességet arra, hogy a szabályra ráismerjenek az eleven életben is." Ha pedig ez igy van, akkor a Curián szavazóknak már nem alkalmasak. Csak hogy ez nézetem szerint nem igy van, hanem ellenkezőleg: a ki egy életen keresztül a jogtudománynak általa választott ágával, ennek egészével, mint rendszerrel és minden e^yes részletével foglalkozott, annak elméjében a gyakorlatban felmerülő vitás kérdések, az azokról felmerült nézetek, különösen a véleménye szerint helyes megoldás ugy el vannak raktározva, hogy a felmerült kérdésre nyomban kt szen találja a feleletet. Ha pedig az életben csakugyan a tényállás oly uj konfigurácziója fordulna elő, a milyenről még sem nem olvasott, sem nem gondolkozott; akkor is a kész figurák bonczolásán és összetételén szerzett tapasztalatai hamar átsegítik a nehézségen. Szóval, ha csak tudásról és felfogásról van szó, akkor mi akadálya sincs annak, hogy a budapesti egyetem jelesebb jogtanárai a Curián mint szavazók működjenek. Dr. Schwarz tanár ur azonban „a technikai részletek tekintetében nem kiván javaslatot tenni." Épen ez a hiba! A technikai részletek ugyanis a jogtudományi szakoktatás és a birói szervezet nehéz és kényes kérdéseit érintik, elannyira, hogy a felvetett gondolat csak abban az esetben hasznavehető, ha a technikai részleteket szerencsés kézzel apróra megoldani sikerül. Mielőtt ezekre áttérnék, azt kell vizsgálnom : mely kathedrák titulárisai azok, a kik a felvetett kérdésnél szóba jöheteek. Kezdem az általános európai jogtörténeten. Ennek a kathedrának a birtokosát történelmi tanulmányai annyira igénybe veszik, hogy ha csakugyan valóságos tudós és ez a valóságos szakmája, egész élete munkájával nem jut el odáig, hogy valamely élő jog egyik ágával, pl. egy polgári törvénykönyvvel, részleteiben oly alaposan ismerkedjék meg, hogy annak gyakorlati alkalmazására, a mint az eset felmerül, készen legyen. Ez a tanár tehát a Curián nem használható. Ugyanez áll a magyar jogtörténet tanáráról. Hát a római jog tanára ? Ez már nehezebb kérdés. Ha a római jog tanára kathedrája igényeire szorítkozva, a római jog oly tanulmányozásával tölti és töltötte „egy életen keresztül" idejét, a mely az u. n. institucziók előadására képesiti, akkor közelebb áll ugyan a praktikus joghoz,