Kereskedelmi jog, 1910 (7. évfolyam, 1-24. szám)
1910 / 3. szám - Tanárbirák [1. r.]
KERESKEDELMI JOG A hiteltörvények (kereskedelmi, váltó-, csőd-, ipar-, szabadalmi Jog síb.) mtotten ágára BtBrjBdS fo^pfirat SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, V, Arany János—o. 0. sz. J7ŐKZK RKTÖ?ZT<">f BBTJTTAS RTRRKTLSCTÓ. GRECSÁK KÁROLY Dr. BEN DER BÉLA KIB. OÜSIAI BTRÓ. ÜGYVÉD. ELŐFIZETÉSI ÁR: a&m . . . 10K. Sgym nÉB : 1 X. T«t«f oa : SO—OSi HETEDIK ÉVFOLYAM. — 3. SZ. MEGJELEN MINDEN HÓ 1-EN ÉS 15-ÉN. BUDAPEST, 1910. FEBRUÁR 1. X^Tanárbirák. Irta: Tolnai Antal, kir. kúriai biró. A bíróságok ellen régi idők óta hangoztatott két vád ujul fel ismét napjainkban. Az egyik az, hogy biráinknak a jogtudományban való jártassága nem üti meg a kellő mértéket; a másik az, és azt különösen a kereskedelem és ipar panaszolja, hogy a birák nem ismerik azokat az életviszonyokat, a közgazdaságnak azokat az ágait, a melyeket működésükkel, mint viva vox legis szabályozniok kellene. Az utóbbi panasz alapján különösen azt a követelményt állítják fel, hogy az igazságszolgáltatást olyanokra kell bizni, a kik a most emiitett szakismereteket az illető foglalkozási ág gyakorlatában szereztók meg, sőt elég hangosan nyilvánul a kereskedőknél oly vélemény is, hogy az évezredek küzdelmei és elméleti munkája által leszűrt, bizonyos dogmatikus tanokban összeállított jog tudományos ismerete az igazság helyes kiszolgáltatásához tulajdonkép nem is szükséges, az illető életviszonyok és a foglalkozási ágak ismerete mellett teljesen be lehetvén érni a jognak annyi ismeretével, araennyi a mai államban mindenkire gyermekkorától fogva magától rátapad. Ujabban dr. Schwarz Gusztáv egyetemi tanár úrtól a .Jogtudományi Közlöny"-nek 1909. évi deczember hó 24-én kiadott 52. számában jelent meg egy czikk, a melyben a tudós tanár ur jogosultnak mondja azt a panaszt, hogy a joggyakorlat kevéssé üti meg az elmélet mértékét, az elmélet embereinek pedig kevés az érzékük a gyakorlat követelményei iránt. Ennek okát pedig a foglalkozásnak abban az egyoldalúságában találja, hogy a gyakorlat embere „éveken keresztül a perakták mellett elméleti könyveket nem lát", mig másrészről az, „a ki egy életen keresztül mással nem foglalkozik, mint az abszírakt szabálylyal, elveszti a képességét arra, hogy a szabályra ráismerjen az eleven életben is." Ez a tudományosan kifejezett vád, melylyel az első helyen emiitett panaszt ismétli, közönséges beszédre fordítva annyit jelent, hogy bíráink tudatlanok, a tanárok pedig idővel, a mikor t. i. egy életen keresztül a jogtudománynyal elméletileg foglalkoztak, elvesztik a decernáláshoz megkívántató judiciumot. És ezen a tudós tanár ur ugy akar segíteni, hogy „aCuria tanácsaiba a jogelmélet jelesebb tanárait" indítványozza beosztani, „hogy ott hetenkint egyszer-kétszer mint kisegítő birák a tanácskozásban és szavazásban részt vegyenek." Tehát a bírói karban az egész vonalon, a járásbiróságlól fel egészen a Curiáig működő birák hiányos készültségén ugy akar segíteni, hogy a Curiához osztatna be tanárokat szavazóknak. Azt azonban egy szóval sem sejteti, hogy a járásbíróságnál, törvényszéknél és Ítélőtáblánál is kívánna tanárokat foglalkoztatni. Csak a Curián és ott is csak a jelesebb tanárokat. Azt sem sejteti a tudós tanár ur egy szóval sem, hogy „a jogelmélet jelesebb tanárai' alatt a kezdő docenseket, vagy a vidéki jogakadémiák fiatal rendkívüli tanárait érti. Nem is hiszem, hogy ezekre gondolt volna; mert valószínűleg nem tartja a kezdő docenseket „a jogelmélet jelesebb tanáraidnak és jelen sorok szerény írójával együtt valószínűleg kivihetetlennek tartja, hogy a pécsi vagy az egri joglyceum, vagy a sárospataki, vagy akár csak a közelebb eső kecskeméti jogakadémia minden jelesebb tanára hetenkint akár csak egyszer is beállítson a Curiához szavazónak. Nem, ezt az indítványozó tanár ur nem akarta mondani; még csak azt sem, hogy a kolozsvári jogtanárok ránduljanak fel minden héten Budapestre és szavazzanak a Curia üléseiben.