Kereskedelmi jog, 1910 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1910 / 2. szám - Dr. Schreyer Jakabnak A csődön kivül köthető kényszeregyezségről szóló törvénytervezetéről [1. r.]

46 Kereskedelmi Jog 2. sz. általa felhívott és a perben kihallgatott Z. R., M. V. és Zs. R. tanuk azon vallomásával, hogy az alperes a nevét leírni nem tudja, valószínűvé tette azt az állítását, hogy a kereseti váltókon levő aláírás nem tőle származik s ez alapon helyesen ítélte oda a tagadólagos valódisági esküt az alperesnek. Tekintve pedig, hogy amennyiben az újító alperes bizonyította azt, hogy a vitás aláírás nem tőle származik, ugy meg van döntve az alapperbeli sommás végzés alapját képező tényállás, amivel szemben a felperes köteles bizonyítani, hogy a váltót az alperes helyett ennek megbízásából más irta alá; tekintve továbbá, hogy ennek a bizonyítását a felperes meg sem kísérelte: ez utóbbi körülményre nézve nem is volt volna helye az eskü megítélésének, de miután az elsőbiróság ítéletét az egyedül felebbező felperes hátrányára az 1881: LIX. t.-cz. 42. §-a értelmében nem lehetett megváltoztatni, az elsőbiróság ítéletének a per főtárgyara vonatkozó részét a most felhozott indokoknál fogva helyben kellett hagyni. (706'909). M. Mr. Cutia: A másodbiróság ítéletét indokai alapján helybenhagyja. 37. A váltó elfogadójával létrejött oly megállapodás, hogy részletekben fizeti a váltóösszeget, nem érinti a kibocsátó és forgató elleni visszkereseti jogot. (M. kir. Curia 615. 1909. — 1909. nov. 9.) A gyulai Mr. törvényszék mint váltóbiróság : A sommás végzés hatályának fentartása mellett kötelezi alpereseket stb. Indokok: Alperesek arra alapították kifogásaikat, hogy felperes megállapodás ellenére peresítette be a váltót, mert a váltó lejáratakor, midőn H. F. elfogadó által a takarékpénztárhoz benyújtott váltót nem fogadta el a békésmegyei takarékpénztár, — felperes beváltotta a kereseti váltót, ugy azonban, hogy elfogadó is adott 320 koronát s ekkor az a megállapodás jött létre, hogy a kereseti váltót felperes megsemmisíti s biztosítékul marad neki a takarékpénztár által el nem fogadott váltó s alperesek kötelesek lesznek a váltó összege után 4 havonként 6% kamatot fizetni, tőketörlesztést akl-or és annyit tartoznak fizetni, amikor és amenn .it akarnak, a követelés és az esetleg felmerülendő költségek biztosítására elfogadó pedig 3000 kor. erejéig felperes javára zálogjogot engedélyezett házára s igy a kereseti váltó érvényét vesztette, mert felperes fedezeti váltót és jelzálogi biztosítékot is kapott. Felperes tagadta, hogy az a megállapodás jött volna létre közte és az alperesek között, előadván, hogy a takarékpénztártól visszakapott s prolongálás végett alperesektől el nem fogadott váltót elégette, továbbá, hogy alperesek sem a perlés előtt, sem a per folyama alatt sem kamatot nem fizettek, sem a tökéből nem törlesztettek, sem bírói letétbe nem helyezték követelését, végül, hogy az elfogadó által biztosítékul nyújtott ház elárvereztetett s a kereseti követelésre ezen per kimenetelétől függően 2266 kor. 21 fii. lett sorozva, különben követelését 2794 kor. 43 fil.-re szállította le. Alperesek a perben nem bizonyították a megállapodás létrejöttét, mert F. M. tanú csak azt vallotta, hogy felperes és G. J. elfogadó az asztalához menve, mondotta felperes felé fordulva, hogy ugy-e kiegyeztünk ugy, hogy kamatot fizetek és részletekben fogom a tőkét törleszteni, mire felperes azt felelte, hogy igaz, tehát a tanú nem igazolhatja egymagában az alperesek által vitatott megállapodás létrejöttét, mert jelen nem volt annak állítólagos létrejötte alkalmával, s mert továbbá előtte csak alperes az elfogadó mondotta a kávéházban s felperes pedig nem jelentette ki, hogy mikor és mily módon jött létre a megállapodás közöttük, tehát e tanú nem tekinthető ténytanunak, s különben is az általa előadottak csak kávéházi beszélgetés jellegével bírnak. Igaz ugyan, hogy K. J. tanú azt vallotta, hogy neki kétszer is elmondotta felperes az alperesek által vitatott megállapodások létrejöttét, azonban e tanú vallomását sem lehetett perdöntőnek elfogadni, mert míg egyfelől nem mondja meg, hogy mikor és miből kifolyólag beszélte felperes a vallomásában jelzett körülményeket, addig másfelöl e tanú azt is vallotta, hogy felperes azt is mondotta volna neki, hogy elfogadó 6% kamatot fizet, holott R. B.-né és dr. M. J. alperesi képviselő vallomásából épen annak ellenkezője t. i. az állapitható meg, hogy alperesek mindezideig kamatot sem fizettek, sem a tőkét nem törlesztették. Ily körülmények mellett alperesek ama mulasztásából, hogy sem a perlés előtt, sem pedig a per folyama alatt kamatot nem fizettek, a tökét nem törlesztették, jogszerűen csak az következtethető, hogy az általuk vitatott megállapodás létre nem jött, mert ha az tényleg létrejött volna, alperesek az általuk vitatott megállapodásból kifolyó kötelezettségüknek igyekeztek volna eleget tenni, ugy, hogy amennyiben felperes sem kamatot, sem pedig a tőketörlesztést el nem fogadta volna, bírói letétbe helyezték volna a felperes részére járó összegeket, igy tehát azt kellett megállapítani, hogy az alperesek által vitatott megállapodás elfogadó és felperes között létre nem jött, ebből kifolyólag pedig az a tény. hogy felperes esetleg a prolongáczió végett elfogadó által a békésmegyei takarékpénztárhoz benyújtott s ott K. J. és K. D. tanuk szerint azért el nem fogadott váltót, mert az elfogadó háza tulterheltnek találtatott, megsemmisítette vagy nem, alperesekre joghátránynyal nem járhat, mert ha a fedezeti váltó esetleg pereltetnék is, felperes által módjukban lesz ezen per irataival igazolni, hogy a követelés, melynek fedezetére adatott a váltó, már jogerősen elbíráltatott, minthogy pedig nem vitás,