Kereskedelmi jog, 1910 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1910 / 2. szám - Dr. Schreyer Jakabnak A csődön kivül köthető kényszeregyezségről szóló törvénytervezetéről [1. r.]

& 82- Keresked hogy a kereseti váltót felperes váltotta be s igy a váltótörvény 51. §-a értelmében az ott jelzett összegekhez joga van, de különben alperesek maguk sem kifogásolták a felszámított követelés és járuléka összegét, ugyanazért az előadottak alapján alpereseket a váltótörvény 51. § ra figyelemmel az érvényes váltón alapuló kötelezettségükből kifolyólag s a kifogások elutasítása mellett mellett marasztalni kellett. ^3609/1909.) A nagyváradi kir. ítélőtábla : Az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok : A kir. Ítélőtábla tényállásként azt állapítja meg, hogy a kereseti váltóra nézve, a melyet felperes mint egyik forgató a lejárat után magához váltott, felperes és H. J. elfogadó között azon megállapodás jött létre, hogy felperes a békésmegyei takarékpénztárhoz benyújtott, de ott el nem fogadolt csereváltót megtartja és alperes a helyette kifizetett összeget felperesnek részletenként, vagyoni tehetsége szerint ugy törleszti, ahogy tudja, a mindenkori tőke után pedig 4 havonként 6°/o-os kamatot fizet. Felperes a csereváltót felmutatni nem tudja, hanem állítólag megsemmisítette. Ezt a tényállást bizonyítja K. F. érdektelen tanú vallomása, aki előtt az egyezség létrejöttét és feltételeit maga a felperes beszélte el. A kir. Ítélőtábla a tanúvallomás bizonyító erejét támogatva látja F. M. tanúnak vallomásával, valamint azzal a körülménynyel, hogy a kereseti váltó megóvatolását követő napon, vagyis 1907. aug. 29-én H. J. alperes a váltókövetelés biztosítására felperesnek zálogjogot engedélyezett, felperes a csatolt telekkönyvi iratok szerint a biztosítéki zálogjogot meg is szerezte, már pedig erre a váltó elfogadója kötelezve nem volt és igy a feleknek ez a ténye csak akként magyarázható meg, hogy felperes a váltótörvény 51. § ában részére biztosított visszkereseti jog érvényesítése helyett az elfogadó által tett részletfizetési ajánlatot elfogadta stb. (1059/1909.) M. kir. Curia: A másodbiróság Ítéletét annak az indoknak elhagyásával, hogy a felperes a V. T. 51. §-ában részére biztosított vissz kereseti jog érvényesítése helyett az elfogadó által tett részletfizetési ajánlatot elfogadta, a benne felhozott egyéb indokainál fogva és azért is helybenhagyja, mert a másodbiróság helyes mérlegelése szerint létrejöttnek tekintendő megállapodás nem szünteti meg felperesnek a kibocsátó és a forgatók elleni visszkereseti jogát. 38. A váltó gazdagodási kereseti jog elévülését nem szakítja meg a kötelezett ellen kérelmezett, de elutasított végrehajtás. (M. kir. Curia 2786/1909. sz — 1909. november 9.) A budapesti Mr. törvényszék: A felpereseseket keresetükkel elutasítja. Indokok: A felperesek által keresetükhöz A. és B. a. másolatban csatolt váltókból, valamint a vp. XIV. sz. a. elfekvő budapesti kir. elmi Jog v 4? kereskedelmi és váltótörvényszéki iratokból kitűnik, hogy a keresetileg érvényesített követelés a S. és Sch. czég tartozása volt, amely társas czégnek az alperes egyik tagja volt. A vp. XV. sz. csődiratokból pedig megállapítható, hogy a felperesek néhai jogelődje G. S. 1873. évi július 20-án 9513. sz. a. beadott csődkeresetével ,,S. D. mint a fennálló S. é< Sch.-czég csődtömege" ellen két váltó alapján 2000 frt. és jár. valódinak megítélését kérelmezte, majd 1873. évi augusztus 11 én 10612. sz. a. beadott kérvényével ezen csődkeresetét visszavonta azért, mert ezen követelésére nézvé a vagyonbukott czéggel kiegyezett. Hogy a csődbe bejelentett követelés a jelen keresettel érvényesítettel azonos, következik abból, hogy a 9513/873. csődkeresethez A) alatt mellékelt vaitómásolat a jelen keresethez B) alatt csatolt váltómásolattal egyező s mert bár a csődk^resethez B) alatt csatolt váltómásolat jelenleg hiányzik, — a felperesek azt, hogy az alperesnek G. S. el szemben más 1000 frtos tartozása is volt, nem is állították — ily kifogással nem éltek. A vp. XV. a. csődiratokból, különösen a 11.494/873. sz. kérvény és ahhoz A) alatt csatolt választmányi ülési jegyzőkönyv tartalmából azonban megállapítható az is, hogy a vagyonbukott a csődbe jelentkezett hitelezői követeléseit — tehát G. S.-ét is — kiegyenlítette és a 11.494/893. sz. végzéssel a csőd S. D. ellen a hitelezők követeléseinek is kiegyenlitésével szüntettetett meg. Ebből folyólag a felperesek keresete alaptalan, mert a most érvényesített követelés még a néhai jogelődjük éltében megszűnt, amit valószínűsít azon ténykörülmény is, hogy néh. G. S. 1877. évtől 1905. évben bekövetkezett elhalálozásáig ezen követelést az alperes ellenében nem érvényesítette. (15.956/1908.) A budapesti kir. ítélőtábla: Az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: A csatolt csődperiratok alapján megállapítható, hogy felperesek jogelőde a S. D., mint a S. és Sch. czég csődtömege ellen a fedezeti váltók alapján 1873. évi július 20-án 9513/1873. sz. a. keresetet indiíott, ezt a keresetet azonban az 1873. évi augusztus 11-én 10612/1873. sz. a. kérvényével a vagyonbukottal történt kiegyezése folytán visszavonta. Ugyancsak a váltóper adatai alapján megállapítható az is, hogy a felperesek jogelőde a fedezeti váltók alapján alperest és G M.-t 1873. július 23-án 77258/1873. sz. a. beperelte s ezen az 1873. évi október 30-án 126.468. sz. a. kelt végzéssel a fizetésre is köteleztettek és felperesek jogelőde 1877. évi július 24-én 63.412/1877. sz. a. a kielégítési végrehajtást kért, eme kérelmével azonban 1877. aug. 17 én 67.809/1877. sz. a. elutasittatott. Tekintve most már, hogy a kereset 1907. évi február 26-án tétetett folyamatba, az 1873. évi október 30 tói a kereset beadásáig számítva több mint 33 év telt el, ez által felperesek kereseti joga elévülés folytán