Kereskedelmi jog, 1910 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1910 / 2. szám - Dr. Schreyer Jakabnak A csődön kivül köthető kényszeregyezségről szóló törvénytervezetéről [1. r.]

Kereskedelmi Jog 45 után neki 5°/o províziót kötelezett fizetni, továbbá alperes a S. H. és fiai czégnek Sz. K. ellen fennálló, mintegy 5000 K követelesének kifizetését is magára vállalta s ezen 5000 K után is 5% provízió fizetésére kötelezte magát. A kir. törvényszék a hit alatt kihallgatott S. J. tanú vallomásával, ki az alperesi czégnek üzletvezetője, bizonyitottnak vette, hogy felperes részére a 80.316 kor. értékű szállítás után az alperesi czég részéről 5°/o jutalék lett kikötve. Ellenben a felperes által felhívott s kihallgatott S. J. és S. H. tanuk alperes tagadásával szemben azt, hogy alperesi czég az S. H. és fia czégnek Sz. K. ellen fennálló 5000 K közvetítésének kifizetését magára vállalta s hogy ezen 50U0 K után felperes részére 5°/o jutalék lett kikötve, nem bizonyították. Ennélfogva a 80.316 K vételár után 5% jutalék czimén fel perest 401580 K illette meg, melyből a 750 K levonása után felperes követelése 3265 80 K-t tesz ki. Nem lehet figyelembe venni alperesnek azt az érvelését, hogy felperes a közvetítési dijat azon okból nem követelheti, mert a vételár egészben be nem folyt s illetve, hogy alperesnek ezen ügyleten tetemes vesztesége van, mert a keresk. törvény 546. §-a világosan megállapítja, hogy más megállapodás hiányában az ügynök áz ügylet megkötése után követelheti diját s így, minthogy felperesnek tevékenysége az adás-vételi ügylet megkötésével befejeztetett, közbenjárásáért a kikötött dijat követelheti. Ennélfogva alperest 3265 80 K tőke s járulékainak fizetésére kötelezni, az ezt meghaladó keresetével felperest elutasítani kellett. (39.500/908.) A budapesti kir. Ítélőtábla: Az elsőbiróság ítéletét indokai alapján helybenhegyja. (2637/fc08.) M. kir. Curia: A másodbiróság Ítéletét helybenhag ja. Indokok: Az alperes czég üzletvezetője S. J. tanú vallomása alapján megállapítható, hogy az alperes czég nevében ez a tanú bizta meg a felperest azzal, hogy Sz. K. margitszigeti bérlőnek a szóban forgó felszerelések szállítása ügyében az alperesi czéget mint vállalkozót ajánlja és hasson oda, hogy ez a szállítás az alperes czégre bizassék. Ezen tanú vallomásából az is kitűnik, hogy a tanú a felperesnek az alperes czég nevében kötelező ígéretet tett arra nézve, hogy abban az esetben, ha a szállítást az alperas czég elnyeri, a megállapítandó vételár 5%-át a felperes közvetítési díj fejében megkapja. Ily tényállás mellett a jelen esetben nem nyerhet alkalmazást a kir. Curiának 431. 1905. sz. a. kelt ítéletében foglalt és az alperes czég által a per során felhitt az az elvi kijelentése, hogy az ügynök az általa közvetített ügyletek után kikötőit jutalékát, más megállapodás hiányában csak akkor követelheti, amikor a vonatkozó ügylet lebonyolittatván, a vételár tényleg befolyt, ha csak az ügynök nem igazolja, hogy a vételár a megbízójának hibájából nem folyt be, nem nyerhet alkalmazást azért, mert ezen ítélet vonatkozó indokaiból kitűnik, hogy ez a kijelentés csak az ügynök által üzletek kötésére nyert általáncs meghatalmazás alapján a megbízó által előzőleg nem ismert ügyletek megkötése után követelt jutalékra vonatkozik, de nem az oly esetben követelhető közbenjárási díj iránti követelésekre is, amikor a megbízó, mint a jelen esetben is, egy általa ismert ügylet megkötésére az ügynöknek külön és határozott megbízást ad és a kikötött közvetítési dij fizetésének kötelezettségét attól teszi függővé, ha a tervbe vett szállítást elnyeri. Ezeket figyelembe véve, a kir. Curia a másodbiróság ítéletét indokai alapján helybenhagyja. Váltó. 36. Újított váltóperben a váltóadós valószínűsítvén azt, hogy írástudatlan és igv a váltót sajátkeziileg alá nem írhatta, a váltóbirtokos tartozik bizonyítani, hogy a váltóadós meghatalmazásából íratott alá a váltó. (M. kir. Curia 383/909. — 1909. nov. 4.) Az újvidéki kir. törvényszék : A kért perújítást megengedi s ha alperes D. L. túrjai lakos megesküszik arra stb., a sommás végzést a perköltségekről rendelkező részének kivételével az alperes D. L. irányában hatályon kívül helyezi. Indokok: A kir. törvényszék a kért perújítást a felperes ellenzése daczára megengedte az alperesnek, mert ez az általa felhívott három tanúban, ugy a részére megítéltetni kért esküben az alapper során nem használt uj bizonyítékokat hozott fel az alapperbeli tények megdöntésére alkalmas ama körülményre nézve, hogy a kereseti két váltót sajátkezüleg alá nem irta s mást sem bízott meg az aláírásukkal és mert e szerint a per megujithatásának az 1881: LIX. l.-cz. 69. § a 2. pontjában előirt feltétele fenforog. A kihallgatott Z R., M. V. és Zs. R. tanuk lényegre nézve megegyező ama vallomása, hogy az ujitó alperes D. L. iskolába nem járt s az általa kiállítandó okiratokra más által íratja rendesen a nevét, arra mutat ugyan, feltétlen megegyező bizo yitékul még sem szolgálhat azonban arra nézve, hogy a nevét valóban nem tudja írni s illetve, hogy a kereseti két váltót sajátkezüleg alá nem irta, miért is a kir. törvényszék az alperes részéről felajánlott másik bizonyítéktól, az alperes esküjétől tette függővé a per kimenetelét; annál inkább, mert arra nézve, hogy mást bizott volna meg az aláírással, egyéb bizonyíték felajánlva nem lett. (30568/908.) A szegedi kir. Ítélőtábla: Az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: Az elsőbiróság Ítéletének a perújítás megengedésére vonatkozó részét vonatkozó indokai alapján kellett helybenhagyni. Ami az újított per főtárgyát illeti, az elsőbiróság helyesen állapította meg, hogy a bizonyítani köteles perujitó alperes az