Kereskedelmi jog, 1910 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1910 / 2. szám - Dr. Schreyer Jakabnak A csődön kivül köthető kényszeregyezségről szóló törvénytervezetéről [1. r.]

39 men kivül azt a körülményt, hogy a próbatelje- | sitmény műszaki és gazdasági sikerének a megítélése s annak eldöntése, hogy a felperes végleges alkalmazása érdekeinek megtelel-e, az alperesre tartozott, a kir. Curia ugy találja, I hogy az alperes az 1 és s/t éven való alkalmazás és javadalmazás tényével olyan magatartást tanúsított a felperessel szemben, mely a felperes próbaszolgáltatasának az elfogadását s alkalmaztatásának véglegességét megállapítja. Ezzel ellenkező álláspontot az alperes jóhiszeműen csakis abban az esetben foglalhatna el, ha nyomban a szerződésben kikötött próbatétel után világosan tudtára adta volna a te peresnek, hogy teljesítményét kielégítőnek nem tekinti és a műszaki vagy a gazdasági siker tekintetében uj próbatételt kiván és ha a felperes erre vállalkozott volna. Ilyen határozott megállapodást azonban az alperes bizonyítani meg sem kisérelt, hanem csupán a 3—16. alatti nyugták szövegével és azzal a körülménynyel kívánta a végleges szolgálat kizárását bizonyítani, hogy Sch. J. igazgató folyton figyelmeztette a felperest reprodukczióinak meg nem felelő voltára és arra, hogy a kívánt megtakarítás nem csak el nem éretett, de a felperes által teljesített munka még több költséggel jár. Ez az utóbbi körülmény azonban még bizonyítása esetén sem volna a próbatétel megismétlésére vonatkozó I megegyezésnek tekinthető, mert a szóban forgó figyelmeztetések a végleges szolgálati viszony bekövetkezése után is megtörténhettek, a becsatolt nyugtákban használt „ideiglenes alkalmazás" kitételre pedig suly azért nem helyezhető, mert a 2. a. szerződés tartalma és az alperesnek a viszonválaszban tett kijelentése szerint az alperes kívánságára a felperes a nyugtákat oly módon tartozott kiállítani (külön 95 K-ról és külön 25 K ról), hogy azokból a heti fizetésének valódi összege ki ne tűnjék, már pedig ott, ahol a főnök az alkalmazottól azt követeli, hogy utóbbi a főnök szerződéses kötelezettségét képező fizetések teljesítését elismerő okiratokat (nyugtákat) oly módon szerkessze, hogy azokból a szolgálati szerződésnek e részbeni tartalma megállapítható ne legyen, ott az ilyen okiratok tartalmából a felek között fennálló jogviszonyra egyéb irányban sem lehet megnyugtató következtetést vonni. A végleges szolgálati viszony a kifejtettek szerint hatálybalépettnek lévén tekintendő, a felperesnek az oknélkül történt elbocsátás napjától, a két évi szolgálati idő lejártáig még hátralévő tizenhárom heti időre járó heti 120 K fizetéséhez való igénye jogos alapon nyugszik. Közkereseti társaság. 27. Az a czégtag, aki az ügyletkötésre fel volt hatalmazva, felhatalmazottnak tekintendő a tözsdebiróság kivételes illetékesstgének a kikötésére is. (M. kir. Curia 812/1909. — 1909. november hó 3.) A budapesti kir. Ítélőtábla: Az elsőbiróság végzésének azt a részét, mely szerint az illetékesség IL r. alperessel szemben megállapittatott, mint meg nem támadottat nem érinti, ellenben a végzésnek F. és V. czég I. r. és V. A. III. r. alperesre vonatkozó részét megváltoztatja és ezen alperesek illetékességi kifogásának elvetésével az elsőbiróság illetékességét velük szemben is megállapítja. Indokok: A kereseti követelés alapjául szolgáló A. a. okiratban az elsőbiróság | illetékessége kiköttetett és ennek alapján felperes az annak aláírójaként szereplő F. és V. czéget és ennek tagjait perelte. Alperesek csupán azon az alapon tettek kifogást az elsőbiróság illetékessége ellen, hogy F. Z. II. r. alperes, aki az A. a. kötlevelet F. és V. I. r. alperes czég nevében aláirta, nem volt jogosítva a czég önálló képviseletére és avégett csak együttesen képviselhette a másik czégtaggal, V. A. III. r. alperessel. De alperesek nem tagadták felperesnek azt az állítását, hogy V. A. czégtagnak is tudomása volt az A. okirat szerinti ügyletről és hogy ő az ügylethez hozzájárult és az arra már szállított áru átvételénél közreműködött. E szerint ezt az előadást valónak kellett elfogadni. Minthogy pedig czég együttes képviseletére jogosított két czégtagnak az ügylethez való hozzájárulása az ügyletet a czégre nézve hatályossá teszi akkor is, ha a hozzájárulás az egyik részéről utólag történt, ennélfogva az A. a okiratban foglalt ügylet V. A. hozzájárulása folytán F és V. czégre nézve hatályossá vált. Téves az elsőbiróságnak az az álláspontja, hogy V. A. hozzájárulása az illetékességi kikötés tekintetében csak akkor volna hatályos, ha irásban történt volna, mert az elsőbiróság illetékességének kikötéséhez az 1881. évi LIX. t.-cz. 94. §-ának a jelen esetre vonatkozó b) pontja értelmében szükséges Írásbeli alávetés az A. a. okiratban megvan és V. A.-nak az ügylethez való hozzájárulása, melynek nem kellett irásban történnie, az A. a. okiratban foglalt ügyletet a czégre kiterjedő hatályúvá tette. Ezek alapján az elsőbiróság végzésének megtámadott részét a jelen végzés rendelkező része értelmében meg kellett változtatni. (2471/1909.) M. kir. Curia: A másodbiróság végzését helybenhagyja indokaiból és azért, mert F. Z. mint a másodbiróság végzésének indokolásában helyesen kifejtettek szerint a kérdéses ügylet megkötésére feljogositottnak tekintendő arra is, hogy az ebből az ügyletből eredő vitás kérdések eldöntésére az eljáró elsőfokú bíróság kivételes illetékességét kiköthesse. 28. A K. T. 90. § ának az a rendelkezése, hogy a képviseleti joggal biró tag minden ügyletet köthet, oly ügyletekre is kiterjed, amelyek kivüf esnek a folytatott üzlet körén. (M. kir. Curia 3064/1909. — 1909. nov. 3.)