Kereskedelmi jog, 1910 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1910 / 2. szám - Dr. Schreyer Jakabnak A csődön kivül köthető kényszeregyezségről szóló törvénytervezetéről [1. r.]

38 Kereskedelmi Jog 2. sz. Czég. 25. A „Magyar tőzeg és miitrágyaipar" részvénytársaság czégbitorlást nem vitathat a „Tözegipar részvénytársaság" czég használata ellen; a használatban önkényesen rövid tett czégnek a törvény védelmet nem ad. (M. kir. Curia 564. 1909. — 1909. november 12.) A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék : Felperes keresetével elutasittatik. Indokok: A czégbitorlás kérdésének elbírálására nem bir befolyással az a körülmény, hogy alperes czége a kereskedelmi czégek jegyzékébe bevezettetett. Mert a bejegyzés egymagában az állítólag jogosulatlan czéghasználat törvényes következményeire kihatással nem lehet. Ezek szerint alperesnek a bejegyzésre alapított védekezése figyelembe nem jöhet. Felperest azonban ennek daczára keresetével el kellett utasítani. Ugyanis felperes pusztán abból az okból kéri alperest bejegyzett czégének használatától eltiltani, mert a felperes és alperes czége közötti különbözet nem olyan lényeges, miként azt a K. T. 17. §-a megköveteli. A két czégszöveg: „Magyar tőzeg és műtrágya iparrészvénytársaság" és „Tőzegipar részvénytársaság" közötti különbség első tekintetre olyan szembeötlő, hogy felperesnek erre alapított panasza minden alapot nélkülöz. Nemcsak a felperes czégében előforduló „magyar" jelző, de felperes „műtrágya" iparának a czégbe történt felvétele s magának az „ipar" szónak elhelyezése felperes czégét annyira megkülönböztetik alperes czégétől, hogy a két czég összetévesztéséröl, — amennyiben felperes czégét a bejegyzésnek megfelelően, vagyis ugy használja, miként arra kötelezve van — egyáltalán szó sem lehet. Az a körülmény pedig, hogy felperes czégét a forgalomban állítólag „tözegipar" rövidített névvel is szokták jelölni és hogy a felperesnek ez a megrövidített czége az alperes czégével könnyen összetéveszthető, alperessel szemben a czégbitorlás megállapithatására alapot nem nyújt. Mert a K. T. 17 § a értelmében különbségnek csak a teljes czégek között — amint be vannak jegyezve — kell lenni, az önkényesen megrövidített czégszövegnek a törvény védelmet nem biztosit annál kevésbbé, mert végeredményben az arra vezetne, hogy egyes czégek egy-egy iparágat kisajátítanának az által, hogy az annak megfelelő jelzést czégükbe mint czégszövegük alkotórészét felvennék. (127931/1908.) A budapesti kir. ítélőtábla: Az elsöbiróság Ítéletét helybenhagyja indokainál fogva és azért, mert a két czégszöveg közt oly eltérésnek kell lenni, hogy a különbözőség a rendes forgalom szokás-íi szerint világosan felismerhető legyen, mert a forgalomban elfogadott szokás szerint egy két szó eltérésében és a szavak elhelyezésében álló különbözőség a szavak egy részének azonossága mellett is elég lehet arra, hogy a két czég különbözősége a forgalomban világosan felismertessék, továbbá, mert tekintettel arra is, hogy az azonos vagy részben azonos üzletággal foglalkozó részvénytársaságok czége az üzletágat megjelölő szavak azonossága folytán egymáshoz bizonyos fokig rendszerint hasonlítani szokott, anélkül, hogy magában véve ez a körülmény a forgalomban az azonos üzletággal foglalkozó részvénytársaságok czégének összetévesztését vonná maga után, az alperesi és felperesi czég szövege közti eltérés a szavak részbeli azonossága mellett is elegendő arra, hogy a két czég a forgalomban egymástól világosan megkülönböztethető legyen. (63/1909.) M. kir. Curia: A másodbiróság ítéletét a benne felhozott és felhívott indokok alapjáa helybenhagyja. Főnök és alkalmazott. 26 Az l3/i éven át alkalmazásban volt segéd nem tekinthető ideiglenes alkalmazottnak és igy alkalmaztatása azonnal nem szüntethető meg, mert ily hosszú idő az alkalmaztatás véglegességét látszólag fenforgó próbaszolgálat daczára is bizonyltja. (M. kir. Curia 503/1909. — 1909. nov. 25.) M. kir. Curia: Mindkét alsóbiróság ítéletét megváltoztatja s az alperest végrehajtás terhével kötelezi, hogy a felperesnek 1560 K tőkét stb. megfizessen. Indokok : Az ipartörvény 88 § ra tekintettel kétségtelen, hogy a segéd alkalmaztatásának véglegessége nem csupán bizonyos idejű próbaszolgálattól, hanem tüzetes idő meghatározás mellőzésével a segéd által teljesítendő valamely szolgáltatás minemüségétől is függővé tehető. A 2. a. szerződés szerint a felperes végleges alkalmaztatásának előfeltétele : a rendelkezésére bocsátott két eredeti vizfestmény után a szénlemezeknek, a próbanyomásoknak és a végleges nyomásnak az általa ösmert eljárás szerint való elkészítése, ennek kifogástalan sikere és 50% megtakarítás elérése volt. Nem vitás, hogy a felperes a kikötött munkálatokat teljesítette és hogy az alperes őt szolgálatában ezután is megtartotta s elbocsátása csak három hóval a végleges szolgálati időként megállapított két év eltelte előtt következett be. Az élet felfogását tartva szem előtt, nem lehet kétséges, hogy a felek a 2. alatti szerződés megkötésekor — melyben a végleges szolgálati időt két évben határozták meg s az egy év letelte előtt és után való elbocsátás jogkövetkezményeit szabályozták — egy és SA évig tartó próbaszolgálatot kölcsönösen kizártnak tartottak. Mérlegelve már most ezt a körülményt, nemkülönben a gazdasági szempontból rendkívüli sulylyal biró azt a tényt is, hogy az alperes a felperest ezalatt a hosszú idő alatt állandóan abban a jelentékeny (heti 120 K) javadalmazásán részesítette, amely őt a próba teljes sikere esetén is már csupán három hóig illette volna meg, nem hagyva továbbá figyel-