Kereskedelmi jog, 1910 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1910 / 2. szám - Dr. Schreyer Jakabnak A csődön kivül köthető kényszeregyezségről szóló törvénytervezetéről [1. r.]

2- 8Z- Kereskedelmi Jog 37 Általános.* 23. A remuneráczió, mely az alkalmazottat az alkalmazási szabályok szerint, jel ín esetben szövetkezeti bankhivatalnokot az alapszabályok szerint, megilleti, végrehajtás alá vonható. (Budapesti kir. Ítélőtábla, mint felülvizsáló bíróság. 1909. G. 536. — 1909. decz. 2.) A budapesti kir. ítélőtábla: A felperes felülvizsgálati kérelmének helyet ad, a felebbezési bíróság ítéletének megtámadott elutasító részét megváltoztatja. Indokok: Az irányadó tényállás szerint a végrehajtó szövetkezet javára L. L. végrehajtást szenvedőnek alperestől járó fizetése és egyéb illetményei letiltattak s a végrehajtást szenvedőnek mint banktisztviselőnek az 1908. évre 370 korona remuneráczió járt a szolgálatadó alperesi intézettől. Minthogy ez a jutalom a végrehajtást szenvedőt alkalmazásából folyó szolgálatai ellenér tékéül illette meg, azt a szolgálati illetményére vezetett végrehajtás által letiltottnak kell tekinteni. A 2. alatt csatolt alapszabályok 60. §-a értelmében az alperes igazgatósága tetszése szerint határoz ugyan az iránt, hogy az üzleti nyereségnek a hivatalnokok jutalmazására fordítandó 3% át mi módon oszsza fel a hivatalnokok között s így az alapszabályok értelmében az igazgatóság arra is jogosítva volna, hogy a felosztásnál egyes hivatalnokoknak jutalomban való részesítését teljesen mellőzze; de ha a felosztás iránt határozott, illetőleg valamely hivatalnok részére jutalomdíj czimén bizonyos összeget megszavazott, az illető hivatalnoknak már ez alapon a megállapított öszszeghez az intézettel szemben követelési joga keletkezett, mivel az alapszabályok nem tartalmaznak oly intézkedést, hogy a már megállapított remunerácziót akár az igazgatóság, akár az intézetnek valamely más szerve utólag visszavonhatja. Már pedig ha a végrehajtást szenvedő a részére megállapított remunerácziót maga is követelheti, jogában áll azt követelni a végrehajtatónak is, a ki a követelésre zálogjogot szerzett s a kinek érdekében kirendelt ügygondnok a követelés behajtására bíróilag feljogosittatott. Abból a körülményből, hogy a remuneráczió nem tartozik a végrehajtást szenvedő állandó javadalmazásához, hanem ahhoz csak az igazgatóság külön intézkedése alapján nyilt joga, Dem következik, hogy a szóban forgó követelés mentes a foglalás alól; mert a mentesség eseteit a végrehajtási törvény taxatíve határozza meg, tehát a törvény vonatkozó intézkedései az ott nem emiitett ese- i tekre ki nem terjeszthetők, oly rendelkezést pedig a törvény nem tartalmaz, hogy a magánalkalmazásban álló személyek jutalomdija végrehajtás alá ne volna vonható. Ha tehát a szóban forgó illetmény nem tartoznék a végrehajtási törvény 61. § ában emiitett járandóságok közé — a mire a felebbezési bíróság okfejtése utalni látszik — ennek nem az volna a következménye, hogy ez az illetmény mentes a foglalás alól, hanem ellenkezőleg az, hogy az ilyen illetmény a 61 §-ban kimondott korlátokra való tekintet nélkül egészen lefoglalható. Ezek alapján s minthogy az alperes oly irányban nem emelt kifogást, hogy a szóban forgó követelés behajtása esetében a végrehajtást szenvedő összes illetményeinek a 61. §. értelmében le nem foglalható része megcsorbittatnék : a felülvizsgálati kérelemnek helyt adva, a felebbezési bíróság ítéletének megtámadott részét meg kellett változtatni s az alperest, ki e döntés szerint egészen vesztes, a SET. 108., 109., 168 , 204. §-ai alapján az összes költség viselésére kötelezni kellett. 24. Valamely épület felépítésének átalányösszegért való elvállalása ingatlan iránt létrejött szerződésnek lévén tekintendő, nem tekinthető kereskedelmi ügyletnek és ekként az erre nézve keletkezett társulás nem alkalmi egyesesület. (M. kir. Curia 5a8/1909. — 1909. deczember 10) M. kir. Curia: A másodbiróság ítéletét helybenhagyja indokolása alapján, mégis annak oly értelmű helyesbítésével, hogy miután házak építésének átalányösszegért elvállalása az ingatlanok tekintetében keletkezett szerződés fogalma alá esik és igy a K. T. 262. § a szerint kereskedelmi ügyletnek nem tekinthető, annálfogva a peres felek között létrejött társas viszony sem minősíthető a K. T. 62. § ában meghatározott alkalmi egyesülésnek, melynek ismérvét a közös haszon vagy nyereség egy vagy több „kereskedelmi ügylet" tekintetében való társulás képezi, hanem a peres felek közötti jogviszony a magánjogi társaság fogalma alá tartozik és ebből folyóan az alperes kártérítési kötelezettsége nem a K. T. 272. és 277. § ain, hanem az Optk. 1191. § ában meghatározott azon a magánjogi jogszabályon alapszik: hogy minden tagtárs felelős azért a kárért, amelyet a társaságnak saját vétkessége által okozott, továbbá, hogy abban az esetben, ha a kárt okozó társasági tagot rosszhiszeműség terheli, a károsodott az Optk. 1324. §-a értelmében teljes elégtételt követelhet.