Kereskedelmi jog, 1910 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1910 / 1. szám - A csődön kivül köthető kényszeregyezség

1 sz- Kereskedelmi Jog 11 JOGGYAKORLAT. Általános. 1. A továbbítás végett elkUldött árukról szóló átvételi elismervény közös okirat. (M. kir. Curia 658/1909. — 1909, november 4.) A budapesti kir. ítélőtábla : Az elsöbiróság végzését megváltoztatja, az alkeresetnek helyet ad és kimondja, hogy a felperes által alperesnek 1907. évi október hó 25. napján elküldött 61 db. átvételi elismervény közÖ3 okirat és hogy alperes köteles azokat az alkeresettel élő felperessel kitűzendő határnapon közölni. Ha pedig alperes ezt elmulasztaná, ennek következményeit a bíróság a perben fogja mérlegelni. Az elsőbiróság végzésének a perköltségre vonatkozó intézkedését hatályon kivül helyezi és kimondja, hogy a költség viselésének kérdése a főper érdemében hozandó véghatározatra tartozik. Indokok: Nem vitás, hogy azok az átvételi elismervények, amelyeket felperes alperesnek 1907. évi október hó 25. napján megküldött és amelyeket alperes beismerten megkapott, oly árra vonatkoznak, amelyeket alperes felperesnek továbbítás végett megküldött, ennélfogva ezek az átvételi elismervények nyilván a felek kölcsönös jogviszonyára vonatkoznak és igy ezek a felek között közös okirat jellegével bírnak, következésképen ezeknek az okiratoknak felmutatását a felperes alperestől, akinek azok birtokában vannak, nyilván követelheti és azoknak felmutatását felperes alkereseti kérelme folytán elrendelni kellett. Az 1868. évi LIV. t.-cz. 188. §-ban meghatározott esküt alkalmazni nem kellett, mert alperes beismerte, hogy a felmutatni kért okiratok birtokában vannak. Minthogy csak a föperben az összes adatok és bizonyítékok figyelembe vételével lesz lehetséges eldönteni, hogy mily jogkövetkezményt kell tulajdonítani annak, ha alperes az okiratok közlését elmulasztaná, ennélfogva mellőzni kellett ezúttal annak megállapítását, hogy miféle jogkövetkezménye lesz annak, ha alperes az okiratokat nem közölné és hogy az alkeresettel felmerült költségeket melyik fél viselje. (1162/1909.) M. kir. Curia: A másodbiróság ítéletét indokai alapján helybenhagyja. 2. A főkönyvben történt hamis bevezetéssel szemben a napi jegyzékek és segédkönyvek adatai alapján bizonyítható az elkönyvelt fizetés meg nem történte. (M. kir. Curia 527/1909. — 1909. november 9.) Főnök és alkalmazott. 3. Az 1884: XVII. t.-cz. 88. §-a, mely szerint az iparos és segédje közötti szerződés, ha a felek máskép nem egyeztek meg, csak egy heti próbaidő eltelte után válik kötelező erejűvé, fontosabb teendőkkel megbízott alkalmazottakra is kiterjed. De ez a szakasz csak akkor nyerhet alkalmazást, ha nem végleges szerződés köttetett és az alkalmazott a 8 napon belüli elbocsátás idején már munkába állt; nem alkalmazható azonban akkor, ha a véglegesen alkalmazottal a munkaadó a szerződést törvényes ok nélkül még állásának elfoglalása előtt felbontotta. (M. kir. Cuira 3404/1909. sz. — 1909. nov. 4.) A budapesti kir. törvényszék: Kötelezi alperest, hogy felperesnek 1815 kor. tőkét stb. fizessen. Indokok: A törvényszék alperes beismerése, valamint a B) alatti távirat és C) alatti levél alapján megállapította, hogy alperes felperest 1907. évi november hó 22-én 1907. évi deczember hó 1-én kezdődő joghatálylyal beosztott mérnöki minőségben, havi 500 korona fizetéssel és az egész alkalmazási időre járó fizetés után számított 25° o végkielégítéssel a h. é. vasútépítési vállalathoz alkalmazta. A D), E) és F) alattiakból pedig meg kellett állapítani, miszerint alperes, az által, hogy felperest arról értesítette, hogy szolgálatait egyelőre nem veheti igénybe, mert más mérnököt fogadott fel, a felperest a szolgálati szerződés ellenére nem alkalmazta s ez által a szolgálati viszonyt azonnal felbontotta. Alperes azon előadása, hogy a D) alatti, de különösen az F) alatti levél nem foglalja magában a szolgálatnak felmondás nélkül való megszüntetését, hanem részéről csupán ajánlatot képez arra, hogy felperes a megkötött szerződéstől álljon el, magának az F) alattinak tartalmából nyer megczáfolást; minthogy a felperes fontosabb teendőkkel megbízott alkalmazott volt és igy az 1884: XVII. t.-cz. 88. §-ának a próbaszolgálatra való rendelkezése vele szemben helyt nem foghat: a felhívott törvényczikk 97. §-a értelmében a véglegesen történt felfogadásnak felmondás nélküli megszüntetése folytán a felmondási időre járó illetményeket követelheti az alperestől. De minden alapot nélkülöz alperesnek ama kifogása is, hogy felperes, jóllehet mérnöki képesítéssel nem bírt, magát mégis mérnöknek adta ki és igy őt e tekintetben megtévesztette, mert az alperes nem is állította, hogy a felperesnek nincsen képessége és tudása annak ellátására, amire az alperes őt felfogadta, nem tagadta alperes, hogy szakasz-mérnöki teendőkre nem okleveles mérnököket is felfogadnak és