Kereskedelmi jog, 1910 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1910 / 1. szám - A csődön kivül köthető kényszeregyezség

10 A bizományos felmondási idejére nézve a német kereskedelmi törvény nem intézkedik. Miután a bizományos fontosabb szolgálatokat teljesít, melyek különös bizalomra vezethetők vissza és miután a bizományos tartós szerződési viszonyban szigorúan véve nem áll, hanem csupán jutalókra dolgozik, ez oknál fogva a német Reichsgericht a bizományos felmondására nézve a polgári törvénykönyv 627. §-át mondotta ki alkalmazandónak. Ezen szakasz értelmében tehát a bizományosnak bármikor bármily felmondási idő betartása nélkül fel lehet mondani, még ha a felmondásra lényeges ok fenn sem forog. Ezen szabály a bizományi ügynökökre alkalmazást nem nyerhet, mert a felmondás a megbízóhoz való belső viszonyt érinti, mely viszonyt illetőleg a bizományi ügynök a bizományostól különbözik és inkább a kereskedelmi ügynökhöz hasonlit. Ezért a kereskedelmi ügynök jogállására felállított szabályok bizonyos tekintetben alkalmazást nyerhetnek a bizományi ügynökre nézve is. Erre vonatkozik mindenekelőtt a kereskedelmi törvény 92-ik szakasza, mely szerint egy hathetes fölmondási idő mindenesetre betartandó s csak fontos okból van megengedve a felmondás nélküli elbocsátás. Az orvosi praxis eladása. Azon kérdésben, vájjon az orvos özvegye elhalt férjének praxisást eladhatja-e, a kiéli Oberlandesgericht a közelmúltban az alábbi eset különös körülményeit figyelembe véve, igenlegesen döntött. A kérdéses esetben egy orvos özvegye férjének segédjével szerződést kötött, melynek értelmében a segéd bizonyos meghatározott összegért átvette a helyiséget, a berendezést s az egész praxist. Később a segéd kötelezettségvállalását megbánta és az özvegy ellen keresetet inditott annak megállapitása végett, hogy ő a szerződéshez kötve nincsen. Ezt azzal indokolta, hogy ő a praxis megvétele által a kari tisztességbe ütköző cselekményt követett el. A Landesgericht felperest keresetével elutasitotta és az Oberlandesgericht ezen elutasítást jóváhagyta a következő indolással: A Landesgericht jogosan utalt arra a különbségre, vájjon a praxist maga az orvos, vagy annak örökösei adják el. Az orvos özvegyére nézve nem jöhetnek figyelembe a kari szempontok, ki az általános meggyőződés szerint jó erkölcsökbe ütköző cselekményt nem követett el. Férje halála után a legszükösebb viszonyok közé került négy kiskorú gyermekével együtt. Elhalt férje fényes jövedelmű praxist folytatott. A praxis átvevőjére nézve előnyös kilátások nyíltak az előhaladásra nézve és felpeiesre mint volt segédre nézve ezen kilátások még kedvezőbbek voltak. Felperes nem cselekedett tisztességtelenül és ő maga is azt mondja, hogy csak a család iránt érzett rokonszenvből vette át a praxist, ezért cselekményével nem sértette meg a kari becsületet. A kilépett alkalmazottakra vonatkozó értesítés adása a kereskedők legkellemetlenebb feladatai közé tartozik. Ezen feladat betöltése különösen az esetben kínos, ha a főnök alkalmazottját jóakaratáról biztosította, mindazonáltal képességei és működése felől korlátlan dicséretet nem mondhat. Az értesitésadás elhárítása itt nem sokat használ, mert ennek hatása többnyire egy rossz bizonyítvány vagy értesítés adásával egyenlő. Ha ellenben a főnök teljesen jóakaratú értesítést ad, ugy ki van téve annak a veszélynek, hogy ezért felelősségre vonhatják. Ily körülmények között különös fontossággal bir a Hanseatisches Oberlandesgericht által egy kártáritési perben a közelmúltban hozott ítélet. A kérdéses esetben — mindazt a „Recht" irja — felperes a vele üzleti összeköttetésben álló alperest levélileg arra kérte, hogy egy az alperestől nemrégiben kilépett alkalmazottra vonatkozólag — ki hozzá belépni akart — lehetőleg pontos értesítést adjon, különösen annak jellemére, megbízhatóságára és ismereteire, valamint az elbocsátás okára vonatkozólag. Alperes erre az igazságnak megfelelően azt válaszolta, hogy az illető alkalmazott rendes, tisztességes ember, üzlete egyik osztályának vezetője volt ós már Buenos-Airesben is járt, ezért őt a legmelegebben ajánlhatja. Ezen értesítésében elhallgatta alperes azon körülményt, hogy a kérdéses alkalmazott egyizben gondatlansága folytán alperesnek érzékeny kárt okozott, és abból kifolyólag békés megegyezéssel, állásából elbocsáttatott. Felperes azt vitatta, hogy alperes azon ténye, melylyel a fenti körülményt elhallgatta, a jó erkölcsökbe ütközik s kérte ezért alperest kártérítésre kötelezni. Az Oberlandesgericht kimondotta, hogy a kereskedelmi szokás ép ilyen — lelkiismeretes kereskedőre nézve kényes — esetekben kibúvót szokott engedni, arra nézve, hogy az értesítésben a dicséretre méltó meg legyen mondva, ezzel szemben egyes kifogásolható körülmények ós tulajdonságok, a melyekre nézve a megkeresés tartalmából következtethetőleg értesítés nem kéretett, elhallgattassanak. Ezen hallgatás aztán azt jelenti, hogy az értesítést adó az elhallgatott körülmények felől kevésbé jó véleményt táplál és ezért erre nézve nem nyilatkozik. Megjegyzendő, az Oberlandesgerichtnek ítéletében kifejezésre jutott ezen felfogás, csakis akkor érvényesülhet, ha az értesítést kérő és adó között, szerződési viszony, különösen állandó üzleti összeköttetés nem áll fenn. Ily viszony fennállása esetén a fenti esetben az értesítést adó kártérítésre volna kötelezve az ismert adatok elhallgatása miatt. IRODALOM. Védekezés a zugkiállitások ellen. Az az elaborátum, amelyet az Országos Magyar Kiállítási Központ a zugkiállitások és a kiállítási ügynökök által űzött szédelgések elnyomásának tárgyában dr. Dóczi Sámuel, az Országos Iparegyesület ügyésze által kidolgoztatott, a Giard és Briere párisi czég kiadásában franczia nyelven is megjelent, A 44 oldalra terjedő füzet a zugkiállitások fogalmi körének megállapításából indul ki, ismerteti a magyar törvényhozásnak idetartozó közigazgatási és büntetőjogi intézkedéseit, ezeket összehasonlítja a külföldi jogoknak erre tartozó álláspontjával, kitér a polgári bíróságoknál kereshető jogvédelemnek kérdésére, megállapítja azokat a tanulságokat, amelyek e szembeállításból levonhatók és néhány szóban megvilágítván a kiállítások jogi személyisége körül felmerült érdekes vitát, javaslatokat tesz a kiállítások általános jogi szabályozásának részleteire nézve.