Kereskedelmi jog, 1910 (7. évfolyam, 1-24. szám)
1910 / 1. szám - A csődön kivül köthető kényszeregyezség
1. sz. máig sem fejlődött ki egy biztos judikatura arról, hogy minő hatáskör illeti meg a tömeggondnokot és a csődválasztmányt. Ami a csödvagyon gondozását illeti, egy uj csődtörvényben a jogászi és kereskedői elemek harmonikus együttműködésére kell és lehet módot találni. A felszámolási eljárást eltörlendőnek tartja és a hitelezők követelésének megállapítását a folosztási tervezetben és a fölosztással együttesen kívánja eszközölni. Hasonlóképpen fölöslegesnek tartja előadó a csőd biztosi intézményt és a kollegiális bíráskodást. Megszoritandónak tartja a fölebbviteli jogot is. Végeredményben arra a konklúzióra jut, hogy ma már nem a csődtörvény módosításáról, hanem az egészen uj csődtörvény megalkotásáról lehet csak szó. Előadó áttér a csődön kivül köthető kényszeregyezségre vonatkozó törvénytervezet ismertetésére, amelyet a volt igazságügyminiszter megbízásából készített. Erre a reformra nézete szerint a legégetőbb szükség van. Az a dezolált állapot ugyanis, amely manapság uralkodik a csődön kivüli és illetve csőd előtti egyezségek dolgában, tűrhetetlen. A tervezetnek végczélja az, hogy a jóhiszemű, tisztességes adóst függetlenítse hitelezők szeszélyétől és rosszakaratától. A tervezettől előadó nagy közgazdasági hasznot vár, különösen pedig katasztrofális időkben. Az üzletvilág érdekében óhajtja, hogy e tervezet alapján minél előbb törvény alkottatnék. A „Magyar Jogászegylet" deczember 4-iki ülésén pedig dr. Messinger Simon budapesti ügyvéd ismertette a csődön kivül köthető kényszeregyezségről készült ujabb törvénytervezetet. Az előadó erőteljes vonásokkal vázolta ama pusztulás képét, mely a jelenlegi csődeljárás nyomában jár. A csőd megöli az élő vállalatot, értékteleníti a meglevő vagyont, hosszadalmas ós költséges, ugy hogy csak évek multán jut a hitelező egy csekély hányadhoz, melyet alig érdemes felvenni. A csődbeli kónyszeregyezsóg nem segíthet ezeken a bajokon, erre csakis oly intézmény alkalmas, mely a csődöt megelőzi és elhárítja. Az uj tervezet e czélnak megfelel, mert egyszerű, gyors és olcsó eljárást biztosit, mely a fizetésmegszüntetós bejelentésével indul meg, a bíróság felügyelete alatt folyik le és vagy egyezséggel, vagy a csőd megnyitásával ér véget. Alapeszméje az, hogy a többség elvének és a hitelezők egyenlő arányú kielégítésének a csődön kivül is érvényesülnie kell, mihelyt a fizetésképtelenség állapota beáll. Az előadó méltányolva a tervezet kiváló szerkezetét, a részletekre nézve számos czélszerü módosítást noz javaslatba. Nagyobb biztosítékokat óhajt az adós bejelentéseinek és különösen a hitelezői jegyzéknek valóságára, valamint a hitelezők megidézésére nézve. Lényegesen egyszerűsíteni kívánja a szavazatjog megállapítását és a jogorvoslatok igénybevételét. Az eljárás tartama alatt az adós rendelkezési jogát olyképen kell korlátozni, hogy vagyonából mitsem vonhasson el. Helyesli a minimális hányad elejtését, de emellett azt ajánlja, hogy az adós egyezségi hányad megállapítása helyett egész vagyonát csődön kivüli felszámolás czéljából engedhesse át hitelezőinek. Követeli, hogy az első osztályú követelések u. n. segéd- és munkabérek stb. az egyezség befejezése előtt okvetlenül teljes összegben kielégíttessenek. Még számos érdekes kérdés beható tárgyalása után előadó örömmel üdvözli az uj intézményt, mely hivatva lesz nemcsak vagyont megmenteni a nemzet közgazdasága részére, hanem dolgozó embereket is a társadalom számára Mai számunkban közöljük a felolvasás befejező részelj A bizományi ügynök felmondási joga kérdésében egy német lap hasábjain a közelmúltban érdekes czikk jelent meg. A német kereskedelmi törvény nem ismeri a bizományi ügynök fogalmát és ezért nem is találunk ott jogszabályt a bizományi ügynök jogállásának szabályozására vonatkozólag s jogviszonyaik törvényileg nem lévén szabályozva, azt az irodalom ós joggyakorlat pótolták. Bizományi ügynök alatt önálló kereskedőt értünk, ki állandóan meg van bizva saját nevében más részére és számlájára kereskedelmi ügyleteket kötni, ki a vevővel szemben önálló fél, nem pedig mint megbízójának képviselője; a megbízójával szemben pedig a belső viszonyt illetőleg ugy tekintetik, mintha az ügyletet, mint annak képviselője kötötte volna meg. A bizományi ügynökök jogállása a kereskedő segédekétől abban különbözik, hogy ez utóbbiak csakis főnökük nevében léphetnek fel és hozzá függőségi viszonyban állnak. A bizományoshoz annyiban hasonlítanak, hogy ők is saját nevükben, de megbizójuk számlájára annak áruit eladják, vagy részére árut vásárolnak. Ennyiben tehát a törvénynek a bizományosokra felállított jogszabályai a bizományi ügynökökre is alkalmazást nyerhetnek. Abból, hogy ők harmadikkal szemben saját nevükben lépnek fel, az következik, hogy a megkötött ügyletekből kifolyólag követelési jogot az illető harmadikkal szemben, akivel az ügyletet kötöttek, csupán ők szereznek. Miután az ügyletet megbizójuk számlájára kötötték, kötelesek az ő érdekei szemmel tartásával az ügylet megkötésénél a rendes kereskedői gondosságot kifejteni, megbizójuk utasitásait teljesíteni és különösen az általa előirt árakat betartani, kötelesek megbízójuknak a megkötött ügyletekről felvilágosítást és számadást adni stb. Megbízójukkal szemben jutalék követelési igényük van, ha az ügylet perfectuáltatik ; köteles továbbá a megbízó a bizományi ügynöknek az áruraktár használatáért járó dijakat s egyéb szükséges kiadásait megtéríteni. Különös elbírálásban rószesitendők a bizományi ügynökök azért, mert az ily ügyletek megkötésével állandóan meg vannak bizva; ebből a szerződési viszony felmondására nézve fontos következmények folynak.