Kereskedelmi jog, 1910 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1910 / 1. szám - A csődön kivül köthető kényszeregyezség

Kereskedelmi Jog 1. sz. rendezésének, mely a váltókötelem megszüntetését eredményezhetné, az elfogadónak adott időhaladék pedig a forgató javára nem szolgál. Egy szadadalombitorlásból kifolyóan a kir. Curia^egy legutóbbi határozatában azt az elvet mondotta ki, hogy senki sem kötelezhető rendszerint arra, hogy áruszükségletét egy bizonyos személytől beszerezze. A határozat alapjául szolgált tényállás az volt, hogy egy czég árukészletének egy részét valamely szabadalom tulajdonosától szerezte be. Időközben ez szabadalmát egy másik czégnek adván el, ez a vevő-czég értesítette a másikat, hogy most már őtőle szerezze be a szabadalmazott árut vagy pedig szüntesse be a szabadalmazott áru elárusitását, a mit ez megtagadván, szabadalom bitorlási eljárásban bűnügyi zárlatot vezetett az illető árukra. A szabadalom maga azonban időközben újdonság hiánya okából megsemmisíttetvén, most a zárlatot szenvedett czég kártérítési keresetet indított a zároltató czég ellen, a ki azzal védekezett, hogy a zárlatot szenvedett károsodását elkerülhette volna, ha az ő ajánlatának megfelelően ő nála vásárolja tovább a szabadalmazott árukat. A Curia azonban nem fogadta el ezt a jogi álláspontot, hanem a fenti elvi kijelentéssel megállapította a zároltató kártérítési kötelezettségét. Az építési vállalkozó kereskedői minősége állandóan controvers kérdése marad ugy az irodalomnak, mint a judikaturának. Vannak nézetek és joggyakorlat, a mely az építési vállalkozót igen helyesen kereskedőnek minősiti, mert az nem csupán ingatlanok előállítása iránt köt szerződóst, hanem vállalatából folyólag szükségképen iparszerüleg foglalkozik a mások részére vállalt építési munkánál való felhasználáshoz és beépítéshez szükséges anyagok és igy ingó dolgoknak ebből a czélból, vagyis feldolgozva továbbadás végett való megszerzésével és szállításával. Más nézetek ismét azt tartják, hogy valamely épület előállítása iránt, tehát ingatlanra vonatkozóan létrejött szerződós nem lévén kereskedelmi ügylet, a vállalkozó sem lehet kereskedő. Pedig ma már, a mikor az építési vállalkozás külön e czélra alakított bankoknak egy fontos üzletágát képezi, csakugyan az élet követelményeinek félreismerésén alapulhat csak az a nézet, hogy ez nem kereskedelmi ügylet, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy az ilyen bankok építési üzleteit már azért is kereskedelminek kell minősíteni, mert a keresk. törv. 259. §-ának 2. pontjában foglalt rendelkezésből kétségtelenül következik. Épen ez okból nem tartjuk fentarthatónak azt a gyakorlatot, amely a Curia egyik legutóbbi határozatában ismét kifejezésre jutott, a melyben valamely épület felépítésének átalányösszegért való elvállalását ingatlan iránt létrejött szerződésnek tekintvén, az erre nézve létrejött társulást nem tekintette a kereskedelmi törvény tekintete alá eső alkalmi egyesületnek. A vételügylet megkötése körüli eljárásnak költségeit rendszerint maga a vevő tartozik viselni. Ezt az elvet juttatta érvényre egyik legutóbbi határozatában a kir. Curia egy olyan eset alkalmából, a melyben a vevő az eladótól annak az utazásnak a költségeit igényelte, a melyet amiatt tett meg, hogy a vétel tárgyát megtekintse, követelte pedig azért, mert a vételügylet az eladó magatartása miatt nem ment teljesedésbe. A használati jog ingyenes átengedése megtámadható-e a csődben? Ez a kérdés várt volna eldöntést a Curia által elintézett egyik csődmegtámadási perben a legutóbbi napokban. A tényállás az volt, hogy a közadós egy tetemes értéket képviselő lakóházát egy részvénytársaságnak adta el olykép, hogy nejének életfogytiglani használati jogot biztosított erre a lakóházra, amely arra be is kebeleztetett. Csődbe jutván, a tömeggondnok ezt az ügyletet a csődt. 28. §-a alapján megtámadta, amely keresetének a Curia helyt is adott, de azzal az indokolással, hogy itt lényegileg haszonélvezeti jog engedtetett át, amely átruházható lóvén, a megtámadhatóság feltételeinek fenforgása esetében a csődhitelezőkkel szemben mindenesetre hatálytalan. A Curiának ez az indokolása tehát nyitva hagyta azt a kérdést, hogy a használati jog átengedése a csődben megtámadható-e abban az esetben, ha az nyilvánvalóan a csődhitelezők megkárosítása végett történt. )/A csődön kivül köthető kényszeregyezség tárgyában közzétett törvénytervezet legutóbb két ismertetésben, illetve bírálatban részesült. A tervezet szerzője dr. Schreyer Jakab decz. 2-án „Reformeszmék a csődjog terén" czimen tartotta meg idevonatkozó előadását a Magyar Kereskedelmi Csarnokban. Előadó az 1881. évi XVII. t.-cz. (csődtörvény) huszonnyolcz éves gyakorlata alapján megállapítja ennek a törvénynek a hibáit, a melyek a törvényhozás sürgős intézkedését követelik. A jelenleg érvényben levő csődtörvénynek több intézkedése nem kedvez a jóhiszeműségnek, míg több fölösleges formasága a csődügyek gyors lebonyolítását akadályozzák. Mindezekre vonatkozólag példákat idéz. Czólszerütlenek ós az anyagi igazság érvényesítését gátolják a fönnálló csődtörvénynek a csődnyitásra voatkozó intézkedései és nehézkesek a csőd megszüntetésére vonatkozó rendelkezései, amelyek különösen akkor súlyosak, midőn a csődben levő közadós hitelezőivel kiegyezett, amidőn tehát nagy érdek az, — akár kis, akár nagy vállalkozásról van szó — hogy a kiegyezett adós minél előbb jusson vagyona feletti szabad rendelkezéséhez. Fölösleges és jelentékeny, de minden czél nélküli költséget okoz a mai tételenkinti leltározási mód, amely legalább rendes könyveket vezető kereskedőknél egészen fölösleges. Konstatálja, hogy huszonnyolcz éves gyakorlat után, a csődügyek nagy kárára még