Kereskedelmi jog, 1910 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1910 / 1. szám - A hajótulajdonos felelőssége a hajószemélyzetet ért testi sérülés halál esetében

1. 8Z Kereskedelmi Jog a midőn a hajószemélyzet sérülését, halálát a hajótulajdonos saját hibája, gondatlansága, mulasztása okozta, a tengerjogban foglalt különös intézkedések pedig felsorolják azokat az eseteket, a midőn a hajótulajdonos a hajószemélyzet ellátásáról gondoskodni tartozik akkor, a midőn a testi sérülés, halál nem a tulajdonos saját hibája, mulasztása, gondatlansága következtében állott be. A legújabb korig a tengerjogi tör • vények értelmében, — s vannak államok, a hol e törvényes intézkedések még most is érvényben vannak — a tulajdonos mindezekkel szemben csak a hajóval volt felelős, vagyis ha a hajója elpusztult, vagy elfogták, felelőssége teljesen megszűnt. A hajótulajdonos csak abban az esetben tartozik teljes kártérítéssel, a midőn a hajószemélyzet sérülése, halála a hajótulajdonos hibájából, gondatlanságából, mulasztásából származik. Ez, mint fentebb emiitettük, a legritkább eset, mert a hajótulajdonos a hajózást ritkán üzi maga. A leggyakoribb eset, a midőn más alkalmazottat terhel a hiba, gondatlanság, mulasztás, vagy a sérülés sok más egyéb esemény következtében történik, ily esetekben pedig a hajótulajdonos csak a tengerjogi törvényekben megállapított, fentebb elősorolt kártérítésekkel tartozik, a mely csak ideiglenes és szerfölött csekély. Végül ha a szerencsétlenséget vis major (Act of God) idézi elő, a hajótulajdonos egyáltalán nem felelős. Ezekből láthatjuk, hogy a felelősség ily módoni megállapítása bár a hajótulajdonosokra is jelentékeny terheket ró, míg a tengerész helyzetén egyáltalán nem könnyít. Mi következhetik ebből ? Ha a törvényhozás ugy akarna segíteni a tengerészek helyzetén, hogy a hajótulajdonosok kártérítési kötelezettségét tágítja, a tengeri hajózástól elidegeníti a hajótulajdonosokat, ha pedig meghagyja a régi helyzetet, a tengeri hajózástól elriadnak a tengerészek. Mindkét esetben fenforog a veszély, hogy a tengeri hajózás lassankint a minimumra sülyed. Ily körülmények között gondoskodni kellett, hogy a hajótulajdonosok különös megterheltetése nélkül segítsenek a tengerészek helyzetén. Ezt pedig olyképen vélték megoldani, ha bizonyos pénzalapokat, az úgynevezett Caisse de Prevoyance alapot létesítenek. Nálunk a tengerészek segélyezésére a Pio fondo áll. Triesztben 1588. óta fennállott egy Confreterna tengerész egyesület, a melynek czélja volt egy pénzalap létesítése, hogy abból a keresetképtelen tengerészeket segíthessék. Ez egyesület 1752-ben már jóváhagyott alapszabályokkal birt. A tagok hozzájárulásán kivül az alap növekedésére szolgáltak még a kikötői illetékek bizonyos hányada. Később Dalmácziában is létesült egy ilyen intézmény. A magyar tengerpart Pio fondo-intézményről a fiumei m. kir. tengerészeti kormányhatóság 3349/1872. és 1439/1874. sz. rendeletei intézkednek. A Pio fondo jövedelmének szaporítására szolgálnak a kikötői illetékek 10%-a, a szökevény tengerészek fel nem vett járulékai, a pénzbüntetések. A segély évenkint legfeljebb 60 forintot tehet ki. Azok a kérelmezők, a kik a jövedelem elégtelensége miatt nem részesülhetnek azonnal segélyben, előjegyeztetnek. A mint ebből látható, a Pio fondo segélyezése a mai viszonyok között még arra sem elég, hogy azt segélyezésnek mondhassuk. A tengerészek helyzetén ily módon tehát segítve nincs, a végszükség, a nyomor még mindig elrettentő például ott áll mögöttük. A szoczializmus hatalmas léptekkel előre haladva, elodázhatlanul állott eiő annak szüksége, hogy a veszélyes foglalkozású munkások sorsáról gondoskodás történjék. Az államokban egymásután megalkották a munkások biztosításáról rendelkező törvényeket. A nagy külföldi államokban azonnal belátták, hogy a szárazföldi munkások biztosításával egyidejűleg gondoskodni kell a tengerészek sorsának biztosításáról is, tekintettel arra, hogy a tengeri hajózás épp oly fontos az állam közgazdasági életében, mint bármely más iparág, s annak üzése úgyszólván nagyobb és számosabb veszélylyel jár, mint bármely más iparág. így gondoskodik a tengerészek biztosításáról Németországban az 1900. évi See-Unfallversicherungsgesetz, Olaszországban az 1904. évi Legge per gli infurtuni degli operai sul lovoro, a mely a tengerészekre is kiterjed, Francziaországban a Caisse de prevoyance-ről intézkedő 1898. és 1905-iki törvények, Angolországban az 1906-iki Worksmen's Compensation Act törvény, amely a tengerészekre is kiterjed. Ezen törvényeknek kettős czélja van. Egyik az, hogy a szerencsétlenség következtében keresetképtelenné vált tengerészek, illetve elhalálozás esetén azok hozzátartozói ellátásáról gondoskodjék, a másik pedig az, hogy a