Kereskedelmi jog, 1910 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1910 / 1. szám - A csődön kivül köthető kényszeregyezség törvénytervezetének jogorvoslati rendszere

6 hajótulajdonosokat a felelelőség súlya alól részben mentesítse. Nálunk az ipari és kereskedelmi alkalma­zottaknak betegség és baleset esetére való biz­tosításáról az 1907 évi XIX. t.-cz. intézkedik. Csodálatos, hogy ahelyett, hogy a törvény a biztosításra jogosultak között a tengerésze­ket is felsorolná, ellenkezőleg az 1. §. utolsó bekezdésében a biztosítás alól a tengeri hajó­zásnál és a tengeri halászatnál alkalmazottakat kifejezetten kiveszi. Valószínű, hogy a törvény­hozást az a gondolat vezette, hogy a tengeré­szek ellátásáról a tengerészeti rendtartás meg­alkotásánál fog intézkedni, azonban a tengeré­szek jelenlegi állapotának javítása oly sürgő? szükség, amelynek elmulasztása minden nappal fokozódó veszélyt és kárt okoz tengeri hajó­zásunknak. A csődön kívül köthető kényszeregyezség törvénytervezetének jogorvoslati rend­szere*) Irta: dr. Messinger Simon, budapesti ügyvéd. A tervezet jogorvoslatot ad a bíróságnak a csődön kívüli kényszeregyezség tárgyában hozott határozatával szemben; még pedig a jóváhagyást megtagadó határozat ellen az adós­nak és az egyezséget elfogadó hitelezőknek, a jóváhagyó határozat ellen pedig azoknak a hitelezőknek, kik az egyezség ellen szavaztak, de ezeknek is csak abban az esetben, ha nem volt meg a törvényes többség, egyéb indokok alapján pedig csupán akkor, ha legalább Vs-öd rész szavazott az egyezség ellen. Látni való, hogy a tervezet minél szűkebb keretre óhajtja szorítani a jogorvoslatot. Én ebben az irányban még tovább mennék és teljesen elejteném a felfolyamodást. Itt nincs és nem lehet szó bonyo­lódott jogi kérdésekről vagy nehezen tisztázható tényállásról, melyek indokolttá tennék azt, hogy még egy fórum foglalkozzék az ügygyei. Ellen­ben fontos az, hogy az ügy mielőbb jogerős befejezést nyerjen. Tapasztalat szerint a soron­kivüli elintézés is, hozzá számítva az 5 napi felfolyamodási határidőt és a felterjesztést, le­küldést, kiadványozást és egyéb segédhivatali teendőket is, legalább 4 hetet szokott igénybe venni, tehát annyi időt, amennyi alatt rend­*) Részlet szerzőnek a Magyar Jogászegyletben tar­tott fölolvasásából. 1 BZ. szerint az egész egyezségi eljárást be lehet majd fe-ezni. Az nem indok a jogorvoslat mel­lett, hogy a csődbeli kényszeregyezségi eljárás­ban is megvan. Sőt az uj egyezségi eljárásnak mintaadónak kellene lennie a jövő csődeljárá­sára nézve a lebonyolítás gyorsaságában és telesleges formák és jogorvoslatok kiküszöbölé­sében. Erre a jogorvoslatra különben azért sincsen szükség, mert a tervezet igen erős fegyvert ad a hitelezők kezébe abban az esetben, ha az adós koholt mérleget vagy koholt .tartozásokat állított fel, vagy ha valamely hitelezőjének a szükséges többség elérése végett a többi hitelező beleegyezése nélkül kedvezőbb feltételeket bizto­sított. Mindezekben az esetekben bármely hite­lező keresetet indíthat az adós ellen az egyez­ségből folyó leengedésnek hatálytalanná nyilvá­nítása iránt. Az alapeszme helyes, de a terve­zet nem viszi keresztül következetesen. Ki kellene terjeszteni általában minden olyan ese­tekre, midőn az adós csalárd módon jutott az egyezséghez, bármilyen volt is az eszköze és minden olyan esetre, midőn valamely arra tör­vény szerint nem jogosított hitelezőjének ked­vezményt adott, még ha nem az egyezség érdekében tette is. Az első csoportra példa valamely hitelező helyes lakczimének elhallga­tása, hogy ne idézhessék meg a tárgyalásokra, a másodikra valamely rokon hitelező kedvezmé­nyezése, kit szavazati jog nem illet meg. Ugyanígy keveslem a tervezet nyújtotta büntetőjogi védelmet is. A tervezet szerint 3 évig terjedhető fogházzal és 2000 koronáig ter­jedhető pénzbüntetéssel és hivatalvesztéssel büntetendő az, aki abból a czélból, hogy az adósnak vagy magának vagy bárki másnak előnyt szerezzen, az egyezségi eljárásban koholt követelést érvényesít, vagy ilyennek érvényesí­tésére más személyt használ fel; és két évig terjedhető fogházzal, valamint ezer koronáig terjedhető pénzbüntetéssel sújtandó az, aki a hitelezők valamelyikének vagy annak beleegye­zésével bárkinek abból a czélból, hogy a hite­lező szavazatával bizonyos határozat hozatalá­hoz hozzájáruljon, pénzt vagy pénzértéket vagy más előnyt ad vagy igér, nemkülönben az, aki az e czélra adott vagy igért pénzt, pénzértéket vagy előnyt elfogadja. Minél jobban mentesítjük az eljárást korlátozó alakszerűségektől, annál hathatósabb büntetőjogi sanctióval kell azt körül­venni. Ezért tartom szükségesnek, hogy az adós­Kereskedelmi Jop

Next

/
Oldalképek
Tartalom