Kereskedelmi jog, 1910 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1910 / 1. szám - A hiteljogi joggyakorlat 1909-ben [1. r.]

í. BE. az általa vitatott kérdésben, hogy az abban elismert betétel a valóságban nem történt meg. A hitelező és az adós jogállásának egyenlősítése érdekében mindenesetre dicséretes és az uralkodó jogfelfogásnak megfelelő az a határozat is, amelyben a Curia kimondotta, hogy nem bir jogi hatálylyal a kölcsönadó pénzintézetnek az a kikötése, hogy noha ő bizonyos esetekben az amortisationalis egész kölcsönt felmondhatja és azonnal behajthatja, az adós által az első törlesztési részlet esedékességétől számított tiz év alatt a törlesztési tervtől eltérő tőketörlesztéseket elfogadni nem köteles ; és megfelel mindenben a kereskedelmi forgalom igényeinek az a határozata is, amely szerint névre szóló értékpapírra nézve hátirat nélkül is szerezhető érvényes zálogjog, amennyiben a keresk. törv. 303. szakaszának az a rendelkezése, hogy hátirat utján átruházható papíroknál a zálogjog az által szereztetik meg, ha a papir hátirattal ellátva adatik át a hitelezőnek, nem oly parancsoló intézkedés, amelytől el nem lehetne tekinteni. A czégjog terén is szakított a bírósági gyakorlat azzal az élet követelményeit nem mindenben honoráló szigorú felfogással, hogy a ezégszabadság elve megkövetelné, hogy a czégben csakis a meglevő viszonyok juthatnak kifejezésre. E téren találkoztunk az elmúlt évben oly curiai határozattal, amelyben „Hungária", vagy ehhez hasonló czégtoldás bejegyezhetőnek mondatott ki, és olyannal is, amelyben a férjes nő születési neve is bejegyezhetőnek fogadtatott el. A kereskedelmi forgalomban mindennapi azzal a gyakorlattal szemben, hogy a bejegyzett czéget rövidített alakban használják, egy czégbitorlási perben a Curia talán ellentétbe helyezkedett a kereskedelmi forgalom gyakorlati igényeivel, amennyiben nem adta meg a rövidített czéghasználatnak a szükséges védelmet, abból indulván ki, hogy csakis a már bejegyzett czégnek teljes szövegben való bejegyzése vagy használata által követheti el valaki a czégbitorlást. A fonok és az alkalmazott közötti jogviszonyban felmerülhető vitás kérdésekben hozott birói határozatok közül a legnagyobb gyakorlati jelentőséggel mindenesetre az a határozat bir, amelyben a Curia gátat vetett a versenyszabadság korlátozásának, kimondván azt, hogy oly megállapodás érvénytelen, amely szerint a főnök az alkalmazottat az alkalmaztatás utáni időre ipari tevékenységében oly hosszú időre korlátozta, hogy ezáltal az alkalmazott boldogulása jelentékenyen meg lenne nehezítve. Ugyancsak az uralkodó szocziális felfogásnak felel meg a Curiának az a következményeiben rendkívüli nagy horderejű másik határozata is, amely szerint a sztrájkba lépés okából felmondás nélkül azonnal elbocsátott alkalmazott csak abban az esetben vitathatja az elbocsátás jogtalanságát, ha bizonyítja, hogy fizikai kényszerrel akadályoztatott meg mások által a munka teljesítésében, ami által implicite azt is kimondotta a Curia, hogy e részben nem elég a munkamegtagadási mozgalomban netalán érvényesült erkölcsi kényszerre hivatkozni. Ki kell emelni az ezekben a jogviszonyokban hozott birói határozatok közül még azt, amelyben a legfelsőbb bíróság valamely gyár műszaki vezetőjének törvényes felmondási idejét, a czégvezetőével azonos módon egy évben állapította meg. A közkereseti társaság jogviszonyaiban különös figyelmet érdemel az a határozat, amely szerint kimondatott, hogy a közkereseti társaság azon tagja, aki a társaság fennállása alatt fizetésre tarthat igényt, a társaság hitelezőjének tekintendő, amely felfogásból az is következik, hogy az ilyen követelés elévülése a K. T. 121. §-ának tekintete alá esik. A részvénytársaságok és szövetkezetek jogviszonyainak kérdéseiben reá kívánjuk terelni a figyelmet az elmúlt évben hozott birói határozatok három csoportjára. Az első csoportba sorozzuk a Curiának azokat a határozatait, amelyek az ügyvezető-igazgató hatáskörére vonatkoznak. Az ügyvezető-igazgató hatáskörét megállapító határozataiban a bíróságok az utóbbi időkben mindinkább ahhoz a felfogáshoz közelednek, hogy a részvénytársasággal jogviszonyba lépő harmadik személyek irányában ez az ügyvezető-igazgató felhatalmazottnak tekintendő mindazokra a jogcselekményekre, amelyek az üzlet vezetésével rendszerint járnak és hogy az alapszabályoknak az igazgatónak ezt a jogkörét korlátozó intézkedései a jóhiszemű szerződő felek szerződésileg szerzett jogait nem érinthetik, így kimondotta egy esetben a Curia, hogy az ügyvezető-igazgató jogköre még akkor is kiterjed az üzlet folytatásával rendszerint járó ügyletekre és ebből folyólag az ilyen ügyletekből eredő peres kérdésekben a tőzsdebiróság kivételes illetékességének kikötésére, ha a társaság czégét csak együttesen jegyezhette. Egy másik esetben pedig azt is kimondotta,