Kereskedelmi jog, 1910 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1910 / 4. szám - Védjegyjogunk reformjáról. 2. [r.]

88 Kereskedelmi Jog 4. sz által küldött részvények szelvények nélkül semmi értékkel sem bírnak, figyelembe azért nem vehető, mert az alperes a szelvényeket a perben a felperes rendelkezésére bocsátotta és mert azzal a ténynyel szemben, hogy az alperes neki 1200 K tartozásának kifizetésére küldte a kérdéses részvényeket és hogy azokat a felperes megtartotta, a felperes tartozott volna bizonyítani, ho?y ezek a részvények a beküldés idejében 1200 K értékkel nem birtak. Főnök és alkalmazott. 59. A helyben nem lakó főnök által a fióküzlet vezetésével megbízott üzletvezető, általános kereskedelmi alkalmazottnak tekintendő. (M. kir. Curia 3687/1909. — 1909. decz. 29.) A budapesti kir. törvényszék: Felperest keresetével elutasítja. Indokok: E. M ellen a fiumei kir. törvényszéknél folyamatban volt bűnügy irataiból és pedig Sch. M-nek a felperes czég egyik tulajdonosának vallomásából kitűnt, hogy E M. a czég fiumei fióküzletének önálló vezetésével volt megbízva. A keresk. törv. 43. § a értelmében tehát E. M. jogköre kiterjedt mindazon ügyletekre, melyek a keresk. üzlet folytatásával rendszerint járnak. Minthogy pedig az üzleti forgalom lebonyolításához tartozik az üzleti követelések beszedése is, ennélfogva E. M. jogosítva volt a m. kir. tengerészeti hatóság részére szállított vételárának felvételére is. Eszerint tehát a számlák folyósításával megbízott fiumei m. kir. adóhivatal a keresethez csatolt A—L. alatti számlautalványok 20897 K 11 f. összegének kifizetését jogosan teljesítette E. M. mint a felperes czég meghatalmazottja kezéhez, s igy e fizetés által a vevő tengerészeti társaság fizetéskötelezettsége megszűnt. Felperes tehát a fenti összeg egy részét tevő 19989 K 77 f. megítélésére vonatkozó keresetével elutasítandó volt. (41955/908.) A budapesti kir. Ítélőtábla: Az elsőbiióság ítéletét helybenhagyja. Indokok : A magánfelek javára utalványozott követelések kifizetésénél követendő eljárást szabályozó adóhivatali utasítás rendelkezéseinek megszegése csak akkor szolgálhat kártérítés alapjául, ha ennek következtében a kiutalványozott összeg erre illetéktelen egyén kezeihez jutott. Ez az eset azonban itt fenn nem forog. Az elsőbiróság ugyanis a fiumei kir. törvényszék előtt lefolytatott büntető eljárás adatai alapján helyesen állapította meg, hogy a kereseti összeget felvevő E. M. a felperesi czég fiumei üzletének önálló vezetője volt. A joggyakorlat szerint pedig a helyben nem lakó főnök által a fióküzlet önálló vezetésével megbízott alkalmazott a keresk. törv. 43-ában körülirt jogokkal biró általános kereskedelmi meghatalmazottnak tekintendő, aki e minőségénél fogva a szállított áru vételárának felvételére is jogosult. Elismerte ezt különben maga a felperes is azáltal, hogy az E. M. által más üzletfelektől felvett összegek elsikkasztása miatt nevezett ellen büntető feljelentést is tett, illetve a feljelentésnek erre vonatkozó részét az eljárás további folyamán fenntartotta, aminek következtében E. M. a czég tulajdonát képező 12b70 K 54 f. jogtalan eltulajdonítása miatt el is ítéltetett. Minthogy pedig a fiumei kir. adóhivatal, mint a fiumei m. kir. tengerészeti hatóság pénzkifizető közege előtt ismeretes volt E. M.-nek ez a minősége, s utóbb nevezett a nyugtákat a keresk. törvény 44. §-ában előirt módon állította ki, a felperes czég javára kiutalt követeléseknek E M., mint a czég pénzfelvételére törvényszerűen feljogosított meghatalmazottja kezéhez történt kifizetése szabályszerűnek tekintendő. De nem is lehetett emiatt aggálya a m. kir. adóhivatalnak, mert a kérdéses kifizetés nem egy utalványra, s egy izben, hanem 11 utalványra, 11 izben az 1904. évi június hó 21-e és 1906. évi november hó 29 e közötti időben, tehát több mint két évi időtartam alatt, mindenkor ellenmondás nélkül eszközöltetett, tehát fel sem tehető, hogy abban az esetben, ha E. M.-et éppen ezen pénzek felvételére jogosítottnak nem tartotta volna, felperes ennek megakadályozására e hosszú idő alatt módot nem talált és ennek keresztülvitelét meg nem kísérletté volna. Az elsőbiróság ítéletét ennélfogva ezen és az abban foglalt egyéb indokainál fogva helybenhagyni kellett. (1216/1909. P.) M. kir. Curia: A másodbiróság Ítéletét indokai alapján helybenhagyja. 60. Á czégvezető ugyan nem jogosított idegen tartozás átvállalására, de ha a perben ez ellen kifogás nem tétetett, ez hivatalból figyelembe nem vehető. (M. kir. Curia 703/1909. — 1909. deczember 17.) M. kir. Curia: A másodbiróság ítéletének I. r. alperesre vonatkozó felebbezett részét megváltoztatja és I. r. alperesre nézve az elsőbiróság marasztaló részét helybenhagyja. Indokok : A válaszirathoz csatolt bevásárlási könyvecske 7., 8. és 12. lapjain látható bejegyzések egymagukban is bizonyítják azt, hogy I. r. alperes M. O.-nak felperessel szemben 2400 K erejéig fennállott tartozását 1901. évi szeptember hó 18. napján magára vállalta és annak kiegyenlítéséül a felperesnek az alperessel szemben 496 K 35 f. és 103 K 35 f., összesen 600 K erejéig fennállott árutartozását leírta, 200 K-t készpénzben lefizetett, a többi 1600 K-ról pedig a felperesnek váltót adott. Azt, hogy a bevásárlási könyvecske 8. lapján a felperes javára irt 2400 K az M. O.-nak felperessel szemben fennállott tartozására vonatkozott, I. r. alperes is beismerte. Az a körülmény pedig, hogy F. S. mint I. r. alperes czégvezetője ezzel