Kereskedelmi jog, 1910 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1910 / 4. szám - Védjegyjogunk reformjáról. 2. [r.]

Kereskedelmi Jog 87 könyvkivonat tanúsága szerint feiperes az ö adósa, nem pedig ő felperesnek és egyúttal a jelen pernek a 19523/1908. sz. alatti zsákok értéke és kölcsöndija czimén indított perrel leendő egyesítését kérte, minthogy e két per egymással szorosan összefügg. Részben a peres felek előadásából, továbbá a B. 4. 7. és 5. a. E, F. G., H. J., K., L, M. és 7. alatti levelek tartalmából a kir. törvényszék tényként megállapítja, hogy a peres felek 1908. márczius 11-én a zsákügy rendezésének fentartásával egymás iránti követeléseikre nézve elszámolván, alperes tartozása felperessel szemben 5200 libán állapíttatott meg. Továbbá nem vitás a peres felek között, hogy az elszámolás alkalmával felperes követelésére 1200 K-t, később pedig 500 K-t fizetett alperes. Végül nem vitás a peres felek között, hogy a fenti fizetések után 1908. júniusban alperes 3 drb. dárdai gőzmalomrészvényt küldött a felperesnek 1200 K értékben és hogy ezeket fel peres megtartotta és mai napig is nála vannak. Hogy pedig alperes e részvényeket a fenti tart tozás törlesztésére küldötte és felperes ezeket fizetésként elfogadta, ezt b D. L , M. és 5. a. alatti levelek egybevetett tartalma és még a. is bizonyítja, hogy felperes ezeket a tartozátörlesztésére küldött részvényeket magának megtartotta és felszólítás daczára sem küldte vissza. Felperes ugyanis periratában hivatkozik a kereskedelmi törvény 309. § án alapuló megtartási jogára, azonban ez a hivatkozás téveés jelen esetben a megtartási jogot felperenem gyakorolhatja, mert ez a fenti § értelmében csak akkor gyakorolható, ha az adós valamilyen értéke nem meghatározott rendelkezémellett kerül a hitelező birtokába, ami pedig a jelen esetben nem áll fenn. Ezek szerint tehát felperesnek ő az elszámoláskor megállapított 5200 K és követelésére alperes összesen 2900 K-t fizetvén s így felperesnek alperes most már csak 2300 K-val tartozván és továbbá, minthogy a periratok semmiféle hátározott, adatot nem tartalmaznak a tekintetben, hogy peres felek a résztörlesztés tekintetében megállapodtak volna, de meg ettől eltekintve a résztörlesztés esetében is az egész tartozás esedékessé is vált most már; mindezeknél fogva felperes keresetének, mellőzve a peres felek által felajánlott bizonyítás elrendelését, továbbá az alperes által a felhozott és jelen pernek a zsákügyre vonatkozó perrel leendő egyesítési kérelmet, minthogy a jelen per a fentiek szerint anélkül is érdemileg elbírálható és továbbá, minthogy jelen per a másik perrel mi összefüggésben sincs, az ítélet rendelkező része értelmében részben helyt adni, a megitélteket meghaladólag pedig elutasítani kellett. (120/1909.) A szegedi kir. Ítélőtábla : Az elsőbiróság ítéletének felebbezet részét helybenhagyja. Indokok: Az elsőbiróság ítéletének a felperes által felebbezett azt a részét, mely szerint a felperes 2300 K-t és kamatát meghaladó 1200 K tőke és kamata iránt támasztott keresetével elutasittatott, indokainál fogva és azért kellett helybenhagyni, mert a felperes sem a csatolt leveleiben, sem a periratokban nem vonta kétségbe, hogy az alperes által fizetésül küldött 3 drb. dárdai malomrészvény 1200 K értéket képviselt; a felebbezésben erre nézve felhozott az az uj tényállítása pedig, hogy a három részvény 3—400 K nil többet nem ért, az 1881. évi LIX. t. cz. 28. §-a értelmében figyelembe nem vehető. Az ítéletnek az alperes által felebbezett marasztaló részét felhozott indokain felül még azért kellett helybenhagyni, mert az alperes részletfizetési kötelezettségének nem tevén megfelelő mértékben eleget, a felperes tekintettel a felek között fenforgó s a levelezés tartalmából megállapítható jogviszonyra, jogosítva volt egész hátralékos követelését esedékesssé tenni és pereséteni, mert az alperes a kereset beedása napján egész hátralékos tartozására nézve késedelembe érvén, a kereset beadásától fogva késedelmi kamatot fizetni tartozik. Ami az alperes által felhozott 639 K 94 fillér összegű bonificatiót illeti, erre nézve a további bizonyítási eljárás felesleges, mert a 3. alatti jegyzékben felsorolt tételek a 2. alatt csatolt könyvkivonatban a megfelelő keleltel a felperesnek külön-külön terhére vannak írva s ha ezen összesen 639 K 94 fillért tevő tételek a 2. alatti könyvkivonat „követel" rovatában 1908. évi július hó 20-iki keleltel mint engedmény a felperes javára irat'ak is, viszont a „tartozik" rovatban 1908. augusztus 18-iki kelettel a felperesnek ismét a terhére Írattak. Vagyis kétszeres terhelés és egyszeres javára írás fordulván elő, a 639 K 94 fillér tényleg a felperes terhére maradt és mivel nem vitás, hogy az 1908. augusztus hó 19-iki egyenleg a felperes javára, a „követel" rovat utolsó előtti oldalán levő összeadási hiba (100 K tévedés a felperes terhére) tekintetbe vételével 2660 K 10 fillért tesz ki: nyilvánvaló, hogy az alperes a megítélt 2300 K tőkével a felperesnek meg a saját könyvkivonata szerint is tartozik. A 2. 7. alatti könyvkivonat utolsó oldal „tartozik" rovatán bevezetett 2192 drb. zsákért és zsákkölcsönért felszámított és a felperes terhére irt 2173 K 60 fillér az alperes javára tekintetbe vehető azért nem volt, mert alperes ezen tételekre nézve sem viszontkeresettél, sem beszámítási kifogással nem élt s a felperes tagadásával szemben e követelések valóságát és fennállását bizonyítani meg sem kísérelte. (797/1909) M. kir. Curia: A másodbiróság ítéletét, a felperes keresetét részben elutasító felebbezett részében vonatkozó indokai alapján snnyival inkább helybenhagyja, mert felperesnek a végiratban tett az a kijelentése, hogy az alperes