Kereskedelmi jog, 1910 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1910 / 4. szám - Védjegyjogunk reformjáról. 2. [r.]

86 Kereskedelmi Jog *• sz. sz. részvényt felperesnek kiadni s az ezen részvények után az 1886—1906. közötti s 21 évre járó osztalék fejében 1680 kor. tőkét s ennek 1907. évi márczius 16 tói járó 5°/° kamatát felperesnek megfizetni a felperes által egyidejűleg visszaadandó letéti jegy vagy az ennek megsemmisítését kimondó birói végzés ellenében. A teljesítési határidő 15 nap. Indokok: Felperes a rendelkező részben irt s 1837-ben alperesnél letett 2 részvény kiadását s az 1886-tól 21 éven lejárt 1680 K osztalék megfizetését kérte, mert ezen részvényeket a betevő E. J. 1886 ban eladta néh. ura S. F.nek. Minek igazolására válasziratában csatolta a károlyfalvi kir. járásbíróság 1908. Sp. 322. sz. ítéletét és S. F. után 7/s részben, Vs részben az örökös engedménye alapján ő szerezte meg. Alperes elismerte, hogy a kereseti részvények nála le vannak téve s hogy az utolsó 6 évre szóló szelvények is megvannak és hogy az az osztalék részvényekként 40 K volt, de tagadta, hogy E. S.-tól felperes s illetve jogelődje a részvényeket megszerezték; felhozta, hogy a 6 év előtti osztalék követelése iránti igény elévült, marasztalása esetén a letétjegy visszaadása ellenében kérte, kötelezését elismerte, hogy a 6 év előtti osztalékokat külön tartalék alapja javára elkönyvelte. Az elévülési kifogás alaptalan, mert alperesnek mint letétbe fogadónak kötelessége volt az esedékes osztalékot felvenni s a betevőnek kiszolgáltatni vagy akadály esetén megőrizni. A károlyfalvi kir. járásbiró ságnak 1908. évi Sp. 52/2. sz. ítélete s H F. és M. J. tanuk vallomása alapján a bíróság tényként fogadta el, hogy a 80-as évek elején E. J. alperes a két részvényt S. F.-nek adta, mert ez helyette 640 frtot fizetett. S. F. után a károlyfalvi járásbíróságnak 1907.—Ö 50/7. sz. végzése és S. V.-nek 1908. január 20-án kelt nem vitás engedménye szerint a részvényeket felperes kapta s mivel igy azok az ő tulajdonát képezik, alperest a kiadásra az elévülési kifogásnak fentiek szerinti alaptalansága folytán az időközben lejárt s általa felvetteknek tekintett osztalékok megfizetésére kötelezni kellett. De mert nem vitás, hogy a részvényekből alperes letéti jegyet adott, ennek visszaadásához pedig jogi érdeke fűződik, mivel a letéti jegy alapján ellene felléphetnek, a marasztalás a letéti jegy egyidejű kiszolgáltalása ellenében volt eszközlendő, az, hogy felperes a letéti jegy semmisítése iránti kérelmével elutasiltatott, figyelembe nem jöhet, főleg, mert az iratok tanúsága szerint az elutasítás indoka a jogi érdekeltek kimutatásának hiánya volt. (17.544. J908.) A temesvári kir. Ítélőtábla : Az elsőbiróságnak ítéletét egyedül felebbezett abban a rendelkezésében, amelylyel az alperes a hat évet meghaladó osztalék és az osztalék után kamat fizetésére köteleztetett, helybenhagyja. Indokok: Az alperes a viszonválasziratban beismerte ugyan, hogy a kereset tárgyává tett 2 drb részvénynek az utolsó 6 évet megelőző évekre eső szelvényeken alapuló osztalékát felvette és a tartalékalap javára elszámolta; azonban azt állítja, hogy a felperes csak az utolsó 6 évi osztalékra tarthat igényt, mert az intézeti alapszabályok 8. §-ának utolsó bekezdése értelmében az esedékes, de a 6 év alatt be nem váltott szelvények elévülnek; miután pedig a felperes, illetve jogelődje az 1886—1909. évekre terjedő időre, tehát 15 évre esedékes szelvényeket be nem váltotta, a felperesnek a mondott időre eső osztalékra, vagyis 1200 K-ra követelési igénye elenyészett. Való ugyan, hogy az alperes hitelintézet alapszabályainak emiitett szakasza akként rendelkezik, hogy a szelvényen alapuló követelés a lejárat napjától számított 6 esztendő elteltével elévül; ámde ezen alapszabályi rendelkezés csak arra az esetre nyerhet alkalmazást, amikor a részvényes a részvényei után esedékessé vált szelvényeit az emiitett idő alatt be nem váltotta; emez eset azonban a jelen perben fenn nem forog, amennyiben az alperes maga is beismerte, hogy az E. J. felperesi jogelőd által a nála biztosítékul le tett kereseti 2 drb részvény után az 1886. évtől 1900 ig terjedő időben esedékessé vált szelvényekre eső osztalékokat felvette és a maga javára elszámolta: az általános magánjogi szabályok értelmében pedig a letéteményes a reá bizott ingó dolgot gondosan megőrizni és azt minden gyümölcsével és növedékével együtt a letevőnek visszaszolgáltatni tartozván: az elsőbiróság ítélete felebbezett abban a rendelkezésében, mely szerint az alperes a 6 évet meghaladó időre járó osztalék megfizetésére is köteleztetett, a fentiek által kiegészített indokainál fogva és amennyiben az alperes az osztalék után a kereset beadásától járó kamatokban is elmarasztaltatott, azért volt helybenhagyandó, mert alperes a kereset beadása időpontjától késedelmesnek tekintendő. (577/1909.) M. kir. Curia: A másodbiróság Ítéletét az Üptk. 958. és 961. § ra való hivatkozással kiegészített saját indokai alapján helybenhagyja. 58. Aki a fizetésül küldött részvényeket megtartja és felszólítás daczára vissza nem adja, nem élhet azzal a kifogással, hogy nem fogadta el törlesztésül azokat, hanem csak megtartási jogot gyakorolt. (M. kir. Curia 574/1909. — 1909. november 80.) A szabadkai kir. törvényszék : Felperes keresetének részben helyt ad s alperest arra kötelezi, hogy felperesnek 2300 K tőkét stb. megfizessen. Indokok: Felperes keresete alperes ellen a köztük létrejött elszámolás alapján az A) alatti könyvkivonat tanúsága szerint áruk vételára fejében 3500 K járadék megfizetésére irányul. Alperes vitatta azt, hogy a 2. alatti