Kereskedelmi jog, 1910 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1910 / 4. szám - Védjegyjogunk reformjáról. 2. [r.]

Kereskedelmi Jog 4. 82. 84 nálja, de meg kell jelölni, kik vannak erre jogosítva, hogy szűnik meg e jog? (L. Kongress für gewerblichen Rechtschutz, Leipzig 15—20 Juni 1908. Verhandlungsberichte 183. s köv. old.) Mig a külföldi törvények ezen együttes, ugy testületi mint regionális védjegyek intézményét csak kiszakítva tárgyalják, eddig az a Tervezetben, mint egységes egész tárgyaltatik. Mi a részletekbe nem megyünk bele, csu pán azt kívánjuk, hogy az, bár mindenesetre jobban átdolgozva, menjen át a törvénybe s az életbe 1 KÜLÖNFÉLÉK. Az átruházott czég váltókötelezettsége a czég előbbeni tulajdonosa által elfogadott váltó alapján a czég uj tulajdonosa ellen váltói uton érvényesithető-e ? Ezt a horderejében rendkívül fontos kérdést döntötte el egyik legutóbb tartott ülésében a kir. Curia nemleges értelemben azon az alapon, hogy a kereskedelmi törvény csupán 89. szakaszában állapítja meg annak feltétlen felelősségét még a belépése előtt keletkezet társasági kötelezettségekért is, aki valamely fennálló közkereseti társaságba lép, még pedig tekintet nélkül arra, hogy történt-e belépése által a czógben változás vagy sem. A kereskedelmi törvény 20. szakaszából folyó kötelezettség azonban nem a törvényből, hanem csakis az átvállalás tényéből folyván, ezen az alapon az átvevő felelőssé tehető ugyan az átvállalt tartozások kifizetéseért, de az átruházó által elfogadott váltó alapján az átvevő váltói uton nem marasztalható. A Ouriának ez a jogi álláspontja aligha állhat meg azonban azokban az esetekben, a melyekben az üzlet átvevőjét az átruházó kötelezettségeiért az üzletátruházásokról szóló uj törvény értelmében terheli a felelősség. A hézag utáni forgatmány alapján a forgatmányos még saját forgatója ellen sem léphet fel váltókeresettel, mert a hátiratok összefüggő lánczolatának a hézag által történt megszakítása folytán a hézag utáni forgatmányos nem lévén igazolt váltóbirtokosnak tekinthető, ő ezen az alapon a vele szemben közvetlenül kötelezettséget vállalt saját forgatója ellen sem birhat kereseti joggal. Ezt az álláspontot foglalta el a kir. Curia egy legutóbb 912/909. sz. a. hozott határozatában két előbbeni, 335/897. és 184/898. sz. a. hozott határozatainak megfelelően. Biztositásjogi kérdésekben érdekes két határozatot hozott a minap a kir. Curia váltótanácsa. Az egyikben kimondotta azt, hogy a kereskedelmi törvényben a biztosítási szerződésből eredő igények érvényesítésére megállapított egy évi elévülési idő nem alkalmazható olyan esetben, a melyben magának a biztosítási szerződésnek az érvénytelenítése a per tárgya, ha mindjárt azzal kapcsolatban a befizetett dijak visszafizetése is követeltetett. A másikban pedig az a kérdés nyert igenlöleg eldöntést, kogy elegendő-e a kereskedelmi törvény 488. szakasza esetében a biztosított tárgyaknak más helyre történt áthelyezését a biztosítótársaság azon ügynökének jelenteni be, aki a biztosítási dijak beszedésével meg volt bízva. A fizetések megszüntetésének ténye tekintetében a birói gyakorlat mindinkább közeledik ahhoz a helyes felfogáshoz, hogy az adósnak felismerhető fizetési zavarai még nem jelentik egyúttal azt is, hogy ő fizetéseit is más által felismerhetőleg megszüntette. így a Curia legközelebb ugy határozott, hogy nem tekinthető a fizetés megszüntetés külsőleg felismerhető tényének sem az, hogy valaki hamis váltókat értékesít, sem az, hogy saját váltótartozásait más jelzálogilag biztosított tárczaváltókkal rendezése. Czégbitorlás iránt felléphet-e valaki azon az alapon, hogy a megtámadott czégbejegyzés nem fefel meg a czógvalódiság elvének és hogy ez által a keresettel fellépőnek üzleti érdekei sérelmet szenvednek? Ezzel az érdekes kérdéssel foglalkozott a legközelebb mult napokban a kir. Curia váltótanácsa egy adott esetben, a melyben egy hasonló üzletkörü kereskedő megtámadta egy kereskedőtársát czégbitorlási keresettel azon az alapon, hogy, mert az „első magyarországi X-i . . ." a czógvalódiságnak meg nem felelő hangzatos czégbejegyzés és czéghasználat által az ő üzleti vevőköre is tévútra vezettetik és odacsábbittatik, a mi az ő érzékeny üzleti sérelmével jár. A Curia azonban a keresetet elutasitotta azon az alapon, hogy az üzleti érdeksérelem a czégbitorlás iránti fellépésre jogot nem ad és ezen az alapon csak az léphet fel, aki czégében szerzett jogaiban sértetik meg. A tőzsdebirósági illetékesség kikötésének az értelmezésében a bíróságok tudvalevőleg azt a gyakorlatot követik, hogy minden oly esetben, a melyben ez a kikötés nem felel meg annak a határozottságnak, a melyet e részben a törvény megkövetel, nem engedik meg a rendes birói illetőségtől való eltérést. Egy legutóbb eldöntőit esetben pedig a Curia még egy lépéssel tovább ment és az illető kötlevólben egész határozottsággnl kikötött tőzsdebirósági illetösséget azért nem állapította meg, hogy az abban foglalt ügylet csak arra az esetre válik hatályossá, ha ahhoz egy harmadik is hozzájárul. Az ügylet érdemét érintő ezt a feltételt a Curia a kivételes illetékességre is kiterjedőnek fogadta el és ezen az alapon leszállította a tőzsdebiróság illetékességét. IRODALOM. Stahler, Dr. P., Der Giroverkehr. seine Entwicklung und internationale Ausgestaltung. Gr. 8°. XII. 164. S. Leipzig 1909. (A. Deichertsche Verlagsbuchhandlung Nachf. Georg Böhme) 3-50 M.