Kereskedelmi jog, 1910 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1910 / 4. szám - Védjegyjogunk reformjáról. 2. [r.]

4. sz oldás: árkartell: ergo turpis causa, nem árkartell : ergo nem turpis causa. Mélyebbre kell hatolni s a fenti 2. pontban kifejtett elvek alapján kell eldönteni, turpis causa-e valamely kartell vagy nem. ^Védjegyjogunk reformjáról.*) Irta: Dr. Szenté Lajos, budapesti ügyvéd. II. Állást kell foglalnunk a lajstromozási dijak kontemplált nagysága ellen is. Igaz ugyan, hogy a javaslat az oltalmi időt az eddigi 10 évről 20 évre hosszabbítja meg, mivel az Unióbeli többi államokban is ennyi az oltalmi idő, de ezzel szemben a lajstromozási dijat horribilisán felemeli. A javaslat 32. §-a szerint ugyanis egy védjegy lajstromozásáért 50 korona dij fizetendő (az eddigi 10 korona helyett) Ezen dij nemcsak önmagában véve sok, még ha az oltalmi idő kétszerte hosszabb is, de sok még azért is, mert eddig, ha egy védjegy bármely különböző árukra lajstromoztatott is be, csak egyszer volt a dij fizetendő, addig a javaslat szerint „ha a vállalkozó ugyanazon védjegyet egy bejelentésben több különböző természetű és rendeltetésű árura jelenti be, a dij annyiszor fizetendő, ahány az ilyen áru." Ha több védjegyet jelent be, a dij annyiszor 50 korona, ahány a védjegy s ezen dij minden megújításkor hasonló összegben fizetendő. Azonban mi ezen súlyos terhet nem akczeptálhatjuk, mert ha 10 évi oltalomért eddig 10 korona volt fizetendő, akkor 20 évért legföljebb 20 korona volna követelhető. Ámde azt mondja az indokolás, hogy a 10 korona nem áll arányban a nemzetközi Unióban megállapított dijjal. Ez sem találó. Ezen dij 100 frank. De hisz azért 13 államban részesül egyszerre oltalomban ugy, hogy egy államra nem egészen 8 frank jutna. De még ennél is tarthatatlanabb és veszélyesebb a többi intézkedés. Egy vegyészeti gyár vagy egy nagy üzlet hány különböző természetű czikket hozhat forgalomba s mindegyikért külön-külön 50 korona dijat kellene fizetnie ! Ez a védjegyhasználatnak legnagyobb mértékű megnehezítése volna, melyet még súlyosítana az, hngy Ausztriában a mai védjegytörvény maradván továbbra is érvényben, a fönt * Lásd elözö közleményt folyó évi második számunkban. 81 ismertetett vámszerződés XVII. czikk 3. pontja alapján az osztrák vállalkozók egyszeri díjfizetéssel akárhány árura egyszerre megszerzik az oltalmat Magyarország területére is, addig a magyar vállalkozó a javaslat szerint a felemelt dij többszörösét tartoznék fizetni ugyanazon oltalomért. (Lásd Bernauer Zsigmond: A védjegyek oltalmáról szóló törvényjavaslat előadói tervezete.) A javaslat indokolása szerint a felemelt dij minden meghosszabbításkor volna fizetendő. Ennek meg egyáltalában nincs indokolható alapja. Mert ha a dijfelemelést némileg indokolná is, hogy a szabadalmi hivatal meg fogja vizsgálni a védjegyet s ez költségbe kerül, erre a meghosszabbításkor már nincs szükség. Kifogásolnunk kell a 34. § azon rendelkezését is, hogy a védjegyet pontosan a használandó alakban és kivitelben kell bejelenteni, minthogy ez ellenkezik a védjegyjog azon alapelvével, sőt a javaslat 10. §-ával is, hogy a védjegy ábrázolásának a lajstromozás alkalmával bemutatottól eltérő színben vagy a bemutatottól eltérő alakban való használata ezen árumegjelölést nem fosztja meg a védjegy jellegétől s így a kényszer zaklatásra vezethet. Ellenben örömmel kell üdvözölnünk a javaslat azon intézkedését, melyek a be nem vált „avis prealable" intézménye helyett a szabadalmi törvényhez hasonlóan a felhívási eljárást a felszólalással egybekötve akarják behozni. A javaslatnak kétségkívül legtöbbet vitatott és mindjárt hozzátehetem, hogy legtöbbet támadott pontja lesz az 53. §., mely a szabadalmi törvényjavaslat mintájára a védjegygyakorlatbavételi és használati kényszert akarja nálunk meghonosítani. E §. szerint: „A védjegyoltalom megvonandó, ha a jogosult a végjegyet áruin az oltalom megadásának kihirdetésétől számított három éven belül használatba nem vette, vagy a már használatba vett védjegy további használatával a használattá vétel időpontjától három éven belül felhagyott. Maga az indokolás mondja, hogy a védjegyoltalom megvonása a tervezetnek egyik legsarkalatosabb ujitá'át tartalmazza s annak biztosítására való, hogy a vállalkozó az alkalmas védjegyeket a maga részére előre lefoglalván, más vállalkozót czélszerü (!) védjegy használatában meg ne akadályozhasson. Egy ily sarkalatos ujitást azonban sokkal jobban kellett volna megindokolni. Védjegyjogi kérdéseknél ugyanis a következő szempontokat Kereskedelmi Jog