Kereskedelmi jog, 1910 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1910 / 4. szám - A kartellekről

Kereskedelmi Jog 79 4. 8Z. ahogy itt venni kell — szakbirósággá. Azonban mindenesetre hallgathat meg a biró hivatalból is (1868 : L1V. t.-cz. 211., 212. §., 1893: XVIII. t.-cz. 94. §.) gazdasági szakértőket különösen abban a kérdésben, hogy árkartellnél az egységár mennyiben haladja meg a gazdasági viszonyoknak objektíve megfelelő iustum pretiumot.2) Hazai törvényeink csak két, specziális czél által jellemzett kartellről intézkednek. Nevezetesen az Ipartörvény 162. §-a a munkabérkartellt jelenti ki érvénytelennek, a kih. btk. 128. §-a pedig az árverési kartellt büntetés alá helyezi. Az ipartörv. 162. §-át azon gondolat sugallja, hogy a munkabér és munkafeltételeknek a szabad verseny által történő kialakulásába mesterségesen, közös akczióval beavatkozni, a szabad verseny elleni merényletet képez ugy a munkaadók, mint a munkások részéről. Minthogy pedig e beavatkozás leggyakoribb módja a munkaadók részéről az üzemnek közös beszüntetésére s munkások elbocsátására, a munkások részéről pedig a munka közös beszüntetésére irányuló megállapodás, azért a törvény az ily tényállásu összebeszéléseket nyilvánítja érvényteleneknek. A legis ratio azonban, amiként ez a törvény 88. és 151 §-aiból kitűnik, mindenesetre az, hogy a munkafeltételek megállapítása mindig az iparos és segéd közti egyéni egyezkedésnek a tárgya maradjon. E ratio alapján mondotta ki a Curia egy esetben, hogy érvénytelen egy, a munkások és munkaadók közti viszály befejezése után a munkaadók által egymás közt kötött olyan szerződés, amelynél fogva előre meghatározott magasságú bér és munkafeltételek betartására kötbér terhével kötelezték magukat, „mert a munkabér magasságának, mint a kereslet és kínálattól, a munkás ügyességétől és a munka minőségétől és egyéb körülményektől függő megállapítása mindenkor a munkaadó és munkás közti szabad egyezkedés tárgyát képezi" és kell is, hogy képezze a Curia szerint.3) Vagyis a 162. §. alá nem eső tény2) Ezt a szerepet szánja Klein, volt osztrák igazságügyminiszter, a 27. Deutsche Juristentag-on a kartellekre vonatkozó referátumában az általa felállitandóknak véleményezett Preiskommission-oknak. Nem jelent ez a czébrendszer korába való visszaesést, mert nem előzetes hivatalos árszabásról van szó, hanem csak arról, hogy ad hoc egy konkrét kartellkérdésben vizsgáltatik, vájjon nem lépték-e át a felek azokat a határokat, amelyek megtartását a gazdasági viszonyok, vállalkozók és fogyasztók közös érdeke követeli. 3) Curia 1889. okt. 4. 3297. (Dt. uj foly. XXV. köt 31 L) állásokat is érvényteleneknek tekinti, ha azokban a munkafeltételeknek a szabad verseny alapján történendő kialakulásába való beavatkozást látja, vagyis a 162. §-t kiterjesztöleg értelmezi. Az ipartörvény 162. §-a ma már nem felel meg az idők szellemének. A munkaalkalom és munkaerő kínálatára és keresletére vonatkozó viszonyok épugy elfajulhatnak, mint bármely más árura nézve s a szabad verseny e káros hatásai ellen védekezni nem lehet erkölcstelen, ezért elméletileg nem tarthatjuk erkölcstelennek a munkaadóknak a munkafeltételek, a munkabér-maximum megállapítására vonatkozó megállapodását, mint a munkások esetleges túlzó követeléseivel szemben való védekezést, sem a munkások részéről oly szerződést, hogy ők munkájukat csak bizonyos munkafeltételek alatt fogják a munkaadóknak rendelkezésére bocsátani. De e mellett ily összebeszélésre, közös fellépésre az azonos érdekű feleket legtöbbször épen az ellentél provokálja, amelylyel, mint közös veszélylyel, illetve támadással szemben való szolidáris fellépést nem lehet erkölcstelennek tekinteni, sőt ellenkezőleg férfiasnak és tiszteletreméltónak. A mai kor szelleme, erkölcsi felfogása teljesen távol áll attól, hogy a munkaadóknak a kizárásban, a munkásoknak pedig a sztrájkban nyilvánuló összebeszélést, érdekeiknek közös akczióval való előbbrevitelét erkölcstelennek s társadalomellenesnek tartsa. Még kevésbé állhat ez azokról a megállapodásokról, amelyeket (amiként a fenti kúriai Ítélet alapjául szolgáló tényállásnál) a munkaadók már nem teljesen egymás közt, hanem egyúttal a munkásokkal, ezek érdekképviseletének a hozzájárulásával kötnek (kollektív szerződés). Az a kérdés, hogy az ellenérdekű felek által kötött kollektív szerződés az ipartörvény 88. §-ával szemben bir-e ma egyáltalán, vagy minő feltételek alatt munkaadók és munkások között érvénynyel, kivül esik a turpis causa fogalmi körén ; tisztán tételesség kérdése lévén, hogy mai jogunknak az egyéni szerződésen felépülő rendszerébe beilleszthető-e a kollektív szerződés érvényessége.4) Ami azonban a munkaadóknak egymás közti megállapodását illeti, azt azért nem lehet társadalomellenesnek tekinteni, mert hiszen az épen a munkaadók és munkások közötti harcz 4 L. erre nézve gyakorlatunk álláspontját Ágoston P.: A munka rabsága czimü müvének 133, s köv. L