Kereskedelmi jog, 1910 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1910 / 4. szám - A kartellekről

4 8z. Kereskedelmi Jog ember ugyan, az osztrák magánjog irodalmát azonban nem ismeri, mert németül nem tud, vagy a magyar magánjog tanszéke olyanéba, aki egy, különben elég használható compendiumot állított össze a valóságos tudósok évtizedeken keresztül folytatott munkája rövid tételes eredményeinek kisajátításával. Pedig épen az ilyenek azok, akik mindenütt ott vannak, ahol kenyeret szegnek, hogy abból a maguk karéját elvigyék, és nem lehetetlen, hogy ezek kerülnek jelesebb tanárok gyanánt a Curiához amit a tudós tanár ur bizonyára nem akarna előmozdítani. Végre is a felvetett kérdés vizsgálatánál nem szabad elfelejteni, hogy a Schivarz Gusztávok rari nantes in gurgite vasto. Ezek után bátran ki merem mondani, hogy jelesebb jogtanároknak a Curián szavazók gyanánt való alkalmazása nem sok jót eredményezne, hanem komoly inconvenientiákkal járna. Lélektani okát keresve a tudós tanár ur indítványának, azt abban vélem feltalálni, hogy sokalja az időt, míg egy benne megfogamzott, általa ki is fejtett gondolat a birói gyakorlatban érvényesül. Nem akarja kivárni, míg véleménye nyomtatásban elterjed, olvasókra és végre követőkre talál. Pedig jobb és czélszerübb, ha az uj gondolatokat előbb az irodalomban ismertetik és megvitatják, és csak azután kísérlik meg azok alkalmazását azok, akik a jog alkalmazásával állandóan foglalkoznak. Bahr Ottónak az elismerő szerződésről, Ihering-nek a negatív szerződési érdekről, illetve a culpa in contrahendo-TÓ\, Busch-nak a harmadik személyek javára kötött szerződésekről felállított tanítása sem érvényesült azonnal, hanem csak lassacskán, míg végre gondolataik a német polgári törvénykönyvvel megfelelő cautelákkal, általános elismerést nyertek ; mig Ihering .Zweck"jét és „Zweckmoment'-jét napjainkban kezdik csak igazán méltatni. De azért mégis igaza van a tudós tanár urnák abban, hogy általánosságban véve — nem a Curiáról szólok — bíráink jogi készültségének átlagos színvonala és jogtudósainknak az igazságszolgáltatás körül szerzett átlagos tapasztalata nem elegendő, és hogy ezen a két bajon segíteni kellene. Egy következő czikkben lesz szerencsém elmondani, hogy mit kellene szerény nézetem szerint e két baj megszüntetése végett tenni. 77 V^A kartellekröl. Irta: Dr. Trócsányi József, sárospataki jogtanár. A modern gazdasági életnek ezt az egyik legújabb fejleményét, annak jogi vonatkozásait, az államnak a kartell-ügy szabályozására gyakorlandó befolyását a legkülönbözőbb s behatóbb irányú vizsgálódások daczára még ma sem tekinthetjük teljesen tisztázottnak. Az iránt alig van már kétség a szakirodalomban, hogy a kartell ügy a mai szabályozatlan mivoltában nem maradhat, mert a kartell előnyei mellett a társadalomra nagy veszélyeket rejt magában : azok a fogyasztó közönség kizsákmányolására vezethetnek, továbbá a kartellek, illetve truste-ök révén egyesek aránytalan gazdasági és politikai hatalomra tehetnek szert, amint ez a truste-ök hazájának, Amerikának a példája mutatja. Az államnak tehát okvetlenül szabályozólag kell beavatkozni s a kartell intézményéből azok káros hatását kiküszöbölni.1) E czélból a legkülönbözőbb eszközök állanak az állam rendelkezésére, közigazgatási ellenőzés (kartellhivatal szervezése), büntetőjogi megtorlás, állami közlekedési s vámpolitika, állami versenyvállalatok létesítése stb. s végül a károsnak felismert kartell szerződések magánjogi érvénytelensége. A kartellek története azt is mutatja, hogy a kartellszerződések magánjogi érvénytelenné nyilvánítása a leggyengébb fegyver az azok elleni harczban, mert ha a kartellbe lépők érdeke kívánja az abban való benmaradást — és az esetek legtöbbjében ez valóban így is van, — akkor az ügyletet önként állják s igy magán jogi beavatkozásra (kartellszegés miatti kötbérkövetelés czimén) csak a legritkább esetben kerül a sor. A kartell-ügy mai szabályozatlansága mellett mennyiben vonhatók ezen ügyletek az erkölcstelen ügyletek fogalma alá? A kartellvállalkozók (ritkábban kereskedők) közötti oly szerződés, melynél e felek közvetlen czélja s egyúttal az ügylet tárgya az egymás közötti szabad verseny kisebb-nagyobb mérvű korlátozása, de ez csak eszköz a felek tulajdonképeni czéljára, t. i. hogy nagyobb hozadékra tegyenek szert. A korlátozás a leg*) Eziránt hazánkban is megtétettek a kezdeményező lépések. 1905-ben a kormány megbízásából dr. Mandel Pál készített kartelltörvényjavaslatot, mely még törvénynyé nem vált. A kartellkérdést ugy gazdasági mint jogi oldaláról kimerítő monográfiák közül megemlítjük itt Baumgarten és Meszlény Artúr: Kartellek és Truste-ök 1906. czimtt müvét