Kereskedelmi jog, 1909 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1909 / 3. szám - A közös bérszabályszerzödés jogi természetéről

62 Kereskedelmi Jog 3. sz. levél vétele után felperes azt fenn nem tartotta s erről az eladót nem értesítette nyomban, mert a K. T. 353. §-a szerint és különösen oly esetben, midőn magát az ügylet létrejöttét tagadja az eladó, arra szükség sincs; a 354. §-ban megkivánt értesítés kötelezettsége pedig a teljesítési határidő letelte előtt be nem áll s igy a kártérítési igénynek fölös óvatosságból az E) a. levéllel 1904. nov. 27-én történt közlése e §. értelmében is kellő időben történt. A fedezeti vétel elmulasztása sem vonja maga után a kárkövetelés elenyésztét, mert ezt megállapító jogszabály nincs s ily feltételt a felek megállapodása sem tartalmaz. Alaptalan az a kifogás is, hogy árkülönbözet azért sem követelhető, mert a szerződés létrejöttének megtagadása idején 1904. június 20 án jegyzett piaczi ár és a szerződési ár közt különbözet nem volt, mert jogosult ugyan a vevő az eladó ily eljárása esetén a K. T. 353 §-ban adott valamely jogát, nyomban a teljesítési határidőre tekintet nélkül érvényesíteni, de arra nem köteles s igy az 1904 június 20 án jegyzett ár e perben nem mérvadó. Ama vitás ténykedés tárgyában, hogy a vétel nem általában búzára, hanem alperes az évi reménybeli termésére vonatkozott volna, a fültanuk vallomása az alperes védekezését nem támogatja s bizonyítékul egyedül az alperes által ez irányban ajánlott és felperes által elfogadott főeskü áll rendelkezésre Ennek alkalmazását azonban a kir. törvényszék fölöslegesnek találta, mert a jelen esetben a vétel tárgyának helyettesíthető avagy egyedi természete nem lényeges Ugyanis feltéve, hogy egyedi áru forog szóban, nem vehető figyelembe alperesnek az a kifogása, hogy J.904. évi termése oly minőségű volt, hogy értéke a piaczi középáron alul maradt és csak 18 kor. 80 fillérre rúgott, mert ezt a körülményt felperes tagadásával szemben mivel sem bizonyítja. Az eladható termésmennyiség sem befolyásolja a kárigény terjedelmét, mert a vételi ügylet megkötésekor ily feltétel ki nem köttetett, kikötés nélkül pedig ennek csak az esetben volna fontossága, ha nem meghatározott mennyiség, hanem általában az alperes évi búzatermése szolgált volna a vétel tárgyául s csak ez esetben kerülhetne elbírálás alá az a kérdés, hogy az egész termés szállítandó-e avagy annak csupán a gazdaságban szükséges rész levonása után fenmaradó mennyisége követelhető e ? Minthogy pedig a szerződés szerint az alperes 5000 mm. búzát tartozott volna szállítani s a szállitani kötelezett árunak középminőségen aluli voltát az alperes nem bizonyította, ennélfogva alperes akár az évi búzaterméséről, mint egyedi áruról, akár általában búzáról szólt, a vételügvlet a kárigény kiszámításának alapjául a K. T. 356. §. d) pontja értelmében a piaczi ár szolgál; és felperes helyesen veszi számítása alapjául az 1904. november 26. és deczember 3-a közt Győrött érvényesült középárat, mert az áru a teljesítési határidőn belül a felperes kívánta időben Győrbe volt volna a szerződés szerint szállítandó s e szállítás teljesítése a felperes E) alatti levele értelmében legkésőbb 1904. november 30-án volt volna megkezdendő. Minthogy pedig a nem kifogásolt F) alatti szerint a középár akkor Győrött 20 kor. 20 fill. volt s igy a 17 koronás szerződési árral szemben mm.-ként 3 kor. 20 fillér különbözet jelentkezik, az alperes a K. T. 356. §. 2. pontja értelmében az 5000 mm. eladott, de nem szállított búzamennyiség után 16000 kor. árkülönbözet megfizetésére volt kártérítés czimén kötelezendő. (7349/1907. P.) A győri kir. itélötábh: Az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja. Indokok: A kir. Ítélőtábla az elsőbiróságnak az ügylet létrejöttére és érvényes megkötésére vonatkozó helyes indokait annyival inkább magáévá tette, mert az, hogy a peres felek a kötlevél kölcsönös kicserélése iránt lépéseket tettek, magában véve csak arra mutat, hogy az ügylet megkötésének írásos bizonyítékát akarták megszerezni, nem pedig arra, hogy az ügyletet magát annak irásba foglalásától függőleg kívánták megkötöttnek tekinteni. Az ügylet létrejötte következtében az eladó alperes attól egyoldalulag elállani csak az esetben volt jogosítva, ha a teljesítés arra való tekintettel, hogv a valódiság rá nézve nem tagadott, az 5657/P. 1907. sz. iratokhoz 2. alatt csatolt, a felperes által 1904. évi június hó 20-án kiállított s igy a felperessel szemben bizonyítékkal szolgáló kötlevél szerint eladott saját termésű búzakészlete, tehát egyedileg meghatározott áru, megsemmisült volna vagy az alperesre nézve a teljesítés egyéb oknál fogva lehetetlenné vált volna, ezt azonban az alperes maga sem állítván, a teljesítést a teljesítésre kikötött határidő utolsó napjára köteles volt eszközölni. Azonban alperes hivatkozva a jelen perhez 2—4. alatt másolatban, a fentebb jelzett iratokhoz pedig eredetiben csatolt s a felpereshez 1904. június hó 19 , 23. és július hó 12-én intézett leveleire a felperessel közölte, hogy az ügyletet létrejöttnek nem tekinti, hogy a teljesítést megtagadja s ehhez ragaszkodott a győri Lloyd kereskedelmi testület választott bírósága előtt 1904. évi jul. 18 án lefolytatott tárgyalás alkalmával is, amely több izben kifejezett s határozott kijelentéséből az alperesnek a felperes kétségtelenül meggyőződhetett arról, hogy alperes teljesíteni nem fog. Felperes az alperes eme leveleinek birtokában és a teljesítés elmaradásának tudatában az alperes értesítéseit az üzleti forgalomban és érintkezésben mindenik féltől elvárható jóhiszemű magatartásból folyóan válasz nélkül nem hagyhatta és pedig annyival kevésbbé, mert 50 vaggon összesen 85.000 kor. értékű, tehát oly nagymennyiségű áruról volt szó, hogy ha felperes a teljesítésnek megtagadásáról elő-