Kereskedelmi jog, 1909 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1909 / 3. szám - A közös bérszabályszerzödés jogi természetéről

3. sz. Kereskedelmi Jog 61 A győri leir. törvényszék: Alperes köteles felperesnek 16.000 K tökét stb. megfizetni. Indokok Felperes előadta, hogy közte és alperes között szóbelileg adásvételi szerődés létesült 1904 június 19-én 5000 mm. búzának 1904. deczember 31-isr felperes által kivánt idő­ben alperes által szállítása iránt mm.-ként 17 K egységárnak és Győrnek átadási helyként meghatározásával. Minthogy pedig alneres az utólagos határnapon 1904. november 30 án sem szállított, felperes az e napon volt győri közénár és a szerződés ár közti különbözet czimén 16.000 K s járulékai iránt indított alöeres ellen kerese­tet. Azt vitatta alp°res, hogy az ügyletkötés színezetével biró kölcsönös nvilatkozatok kávé­házi beszélgetés közben tréfából, komoly ügy­letkötés szándéka nélkül történvén, azokból a felekre iog és kötelezettség nem háramlott. Az ügvletkötés szándékának komolysága esetére tagadta alneres annak véglegesen létreiöttét, mert eláradt az egybevágó kötlevelek kölcsö­nös kicserélése. K'fosásolta a kárigényt azért, mert saját termésű 1904. évi búzáról s igy egyedi áruról lévén szó, a kereset első sorban a teljesítés iránt volt volna megindítandó, mert a felperes a kötelességében volt zsákküldést elmulasztotta, mert felperes azzal szemben, hogy az alperes rögtön 1904. június 14-e után és ismételten is kijelentette, hogy az ügyletet létrejöttnek nem tekinti, nem értesítette őt nyom­ban a kárigény fentartásáról; mert a felperes elmulasztotta a fedezeti vételt, mert már június 20-án közöltetvén felperessel, hogy a vételt nem tekinti létrejöttnek, csak a június 20 iki árkülönközet volna érvényesíthető, akkor pedig a szerződési és tőzsdei ár között még különbö­zet nem volt; a kárösszeg ellen pedig azt a kifogást érvényesítette, hogy egyedi árról lévén szó, nem alkalmazható a piaczi ár, csak a tényleg termelt buza minőségének megfelelő 18 K 80 f-es ár, ami mm.-ként 1 K 80 fillér árkülönbözetet állapit meg és minthogy abban az évben csak 3162 mm. búzája termett, az árkülönbözet csak e mennyiség után számit­ható, ami összesen 5961 K 60 f -t tesz. Az nem vitás, hogy a kereseti adás-vételi ügvlet megkötéséré mutató kölcsönös nvilatko­zatok kézfogással kapcsolatban megtörténtek és hogy felperesnek kevéssel 8z ügvlet kötés után tett ama kijelentését, hogy 800 frt kárpótlás ellenéhen az ügylettől elállni kész. alperes el nem fogadta, hanem a buza szállításhoz ragasz­kodott. Vitás az. hogy az eladás komoly, vég­érvényes volt-e és hogy saját termésű búzára vonatkozott-e? Az ügyletkötés létrejöttére mutató külső tényekkel szemben alperest terheli annak bizonyítása, hogy annak megkötésénél hiányzott mindkét félnek ahhoz való komoly szándéka, avagv hogy az ügylethez ragaszkodó fél tudta, hogy a másik félnél hiányzik a komoly ügylet­kötési szándék és ennek tudatában járult saját nyilatkozalaival a komolynak színlelt ügylet megkötéséhez. Az, hogy kávéházban, beszélge­tés közben hangoztak el ügyletkötés létesítésére alkalmas kölcsönös nyilatkozatok és hogy a vevő rötös kereskedő létére köt 85.000 K ás buza vételi ügyletet, továbbá, hogy a kötésbe nem foglaltattak a reménybeli termés eladása esetén a termelő koczkázatát csökkentő szoká­sos fentartások és korlátozások, mindez nem alkalmas annak bizonyítására, hogy az ügylet­kötésre irányuló, komoly színezetű nyilatkoza­tok csak tréfából történtek s a komolyság hiányának mindkét fél tudatában volt. Minthogy pedig alperes maga sem állítja, hogy felperes­sel az ügyletkötéskor közölte volna azt, hogy a kötés csak tréfa volt, sőt erről 3. és 4. alatti levélben sem tesz említést, amelyekben az ügyletet létre nem jöttnek jelenti ki és alperes mivel sem bizonyítja azt, hogy felperes az ügvletkötéskor annak komolyság hi.jján történtét tudta volna, ennélfogva megállapítandó volt az 1904. június 19. kölcsönös ügyletkötésre irá­nyuló kijelentések komolysága. Nem vitás, hogy az ügvlet irásba foglalása érvényességének fel­tételéül a szóbeli megállapodáskor ki nem köt­tetett. Minthogy pedig a K. T. 311. § a szerint a vételi ügylet létrejötte alakszerűséghez kötve nincs s oly kereskedelmi szokás sincs, mely­nek értelmében határidőre szóló gabonavétel érvénye kötlevél kicserélésétől függene, ennek folytán a szóbeli megállapodás után annak irásba foglalása iránt tett kölcsönös sikertelen kísérletekre tekintet nélkül megállapítandó volt, hogy a szóbeli nyilatkozatokkal az ügylet vég­leg megkötötté vált, minthogy a K. T. 336. §-a értelmében az a vétel tárgyára és az árra nézve megállapodást tartalmaz. Alperes azt nem is á'litia. hogy 1904. évi buza termését még a felperesnek szállítani képes volna s igy alapta­lan az a kifogása, hogy a kereset első sorban teljesítésre volna iránvitandó; alaptalan annál is inkább, mert a K. T. 359. §-a a vevő részére a késedelmes eladóval szemben biztositott vagylagos jogok közül való választást a vevőre bízza és a kár igény érvényesítésének feltételéül nem szabja a teljesítésnek egyúttal sikerte­len követelését. Nem vitás, hogy a vevő által való zsák­küldés kifejezetten ki nem köttetett. Ennek fel­peres által történt elmulasztásából pedig külön­ben sem folyik kárigényének elenyészte, mert ha szokásos is az, hogy a vevő küldi a gabona elszállításához szükséges zsákot, annak elmu­lasztása csak azt a következményt vonhatja maga után, hogy amig az eladó felszólítása folytán a vevő azt nem pótolja, az eladó nem válik késedelmessé. Jelen esetben azonban az eladó sem zsákküldésre nem szólította fel a felperest, de még azt a helyet sem jelölte meg, hol áll a megvett gabona szállitásra, zsákolásra készen ? A kárigény érvényesítésének joga az­zal nem szűnt meg, hogy a vételi ügylet létre­jöttének alperes által el nem ismerését közlő

Next

/
Oldalképek
Tartalom