Kereskedelmi jog, 1909 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1909 / 3. szám - A közös bérszabályszerzödés jogi természetéről
3. sz. Kereskedelmi Jog 61 A győri leir. törvényszék: Alperes köteles felperesnek 16.000 K tökét stb. megfizetni. Indokok Felperes előadta, hogy közte és alperes között szóbelileg adásvételi szerődés létesült 1904 június 19-én 5000 mm. búzának 1904. deczember 31-isr felperes által kivánt időben alperes által szállítása iránt mm.-ként 17 K egységárnak és Győrnek átadási helyként meghatározásával. Minthogy pedig alneres az utólagos határnapon 1904. november 30 án sem szállított, felperes az e napon volt győri közénár és a szerződés ár közti különbözet czimén 16.000 K s járulékai iránt indított alöeres ellen keresetet. Azt vitatta alp°res, hogy az ügyletkötés színezetével biró kölcsönös nvilatkozatok kávéházi beszélgetés közben tréfából, komoly ügyletkötés szándéka nélkül történvén, azokból a felekre iog és kötelezettség nem háramlott. Az ügvletkötés szándékának komolysága esetére tagadta alneres annak véglegesen létreiöttét, mert eláradt az egybevágó kötlevelek kölcsönös kicserélése. K'fosásolta a kárigényt azért, mert saját termésű 1904. évi búzáról s igy egyedi áruról lévén szó, a kereset első sorban a teljesítés iránt volt volna megindítandó, mert a felperes a kötelességében volt zsákküldést elmulasztotta, mert felperes azzal szemben, hogy az alperes rögtön 1904. június 14-e után és ismételten is kijelentette, hogy az ügyletet létrejöttnek nem tekinti, nem értesítette őt nyomban a kárigény fentartásáról; mert a felperes elmulasztotta a fedezeti vételt, mert már június 20-án közöltetvén felperessel, hogy a vételt nem tekinti létrejöttnek, csak a június 20 iki árkülönközet volna érvényesíthető, akkor pedig a szerződési és tőzsdei ár között még különbözet nem volt; a kárösszeg ellen pedig azt a kifogást érvényesítette, hogy egyedi árról lévén szó, nem alkalmazható a piaczi ár, csak a tényleg termelt buza minőségének megfelelő 18 K 80 f-es ár, ami mm.-ként 1 K 80 fillér árkülönbözetet állapit meg és minthogy abban az évben csak 3162 mm. búzája termett, az árkülönbözet csak e mennyiség után számitható, ami összesen 5961 K 60 f -t tesz. Az nem vitás, hogy a kereseti adás-vételi ügvlet megkötéséré mutató kölcsönös nvilatkozatok kézfogással kapcsolatban megtörténtek és hogy felperesnek kevéssel 8z ügvlet kötés után tett ama kijelentését, hogy 800 frt kárpótlás ellenéhen az ügylettől elállni kész. alperes el nem fogadta, hanem a buza szállításhoz ragaszkodott. Vitás az. hogy az eladás komoly, végérvényes volt-e és hogy saját termésű búzára vonatkozott-e? Az ügyletkötés létrejöttére mutató külső tényekkel szemben alperest terheli annak bizonyítása, hogy annak megkötésénél hiányzott mindkét félnek ahhoz való komoly szándéka, avagv hogy az ügylethez ragaszkodó fél tudta, hogy a másik félnél hiányzik a komoly ügyletkötési szándék és ennek tudatában járult saját nyilatkozalaival a komolynak színlelt ügylet megkötéséhez. Az, hogy kávéházban, beszélgetés közben hangoztak el ügyletkötés létesítésére alkalmas kölcsönös nyilatkozatok és hogy a vevő rötös kereskedő létére köt 85.000 K ás buza vételi ügyletet, továbbá, hogy a kötésbe nem foglaltattak a reménybeli termés eladása esetén a termelő koczkázatát csökkentő szokásos fentartások és korlátozások, mindez nem alkalmas annak bizonyítására, hogy az ügyletkötésre irányuló, komoly színezetű nyilatkozatok csak tréfából történtek s a komolyság hiányának mindkét fél tudatában volt. Minthogy pedig alperes maga sem állítja, hogy felperessel az ügyletkötéskor közölte volna azt, hogy a kötés csak tréfa volt, sőt erről 3. és 4. alatti levélben sem tesz említést, amelyekben az ügyletet létre nem jöttnek jelenti ki és alperes mivel sem bizonyítja azt, hogy felperes az ügvletkötéskor annak komolyság hi.jján történtét tudta volna, ennélfogva megállapítandó volt az 1904. június 19. kölcsönös ügyletkötésre irányuló kijelentések komolysága. Nem vitás, hogy az ügvlet irásba foglalása érvényességének feltételéül a szóbeli megállapodáskor ki nem köttetett. Minthogy pedig a K. T. 311. § a szerint a vételi ügylet létrejötte alakszerűséghez kötve nincs s oly kereskedelmi szokás sincs, melynek értelmében határidőre szóló gabonavétel érvénye kötlevél kicserélésétől függene, ennek folytán a szóbeli megállapodás után annak irásba foglalása iránt tett kölcsönös sikertelen kísérletekre tekintet nélkül megállapítandó volt, hogy a szóbeli nyilatkozatokkal az ügylet végleg megkötötté vált, minthogy a K. T. 336. §-a értelmében az a vétel tárgyára és az árra nézve megállapodást tartalmaz. Alperes azt nem is á'litia. hogy 1904. évi buza termését még a felperesnek szállítani képes volna s igy alaptalan az a kifogása, hogy a kereset első sorban teljesítésre volna iránvitandó; alaptalan annál is inkább, mert a K. T. 359. §-a a vevő részére a késedelmes eladóval szemben biztositott vagylagos jogok közül való választást a vevőre bízza és a kár igény érvényesítésének feltételéül nem szabja a teljesítésnek egyúttal sikertelen követelését. Nem vitás, hogy a vevő által való zsákküldés kifejezetten ki nem köttetett. Ennek felperes által történt elmulasztásából pedig különben sem folyik kárigényének elenyészte, mert ha szokásos is az, hogy a vevő küldi a gabona elszállításához szükséges zsákot, annak elmulasztása csak azt a következményt vonhatja maga után, hogy amig az eladó felszólítása folytán a vevő azt nem pótolja, az eladó nem válik késedelmessé. Jelen esetben azonban az eladó sem zsákküldésre nem szólította fel a felperest, de még azt a helyet sem jelölte meg, hol áll a megvett gabona szállitásra, zsákolásra készen ? A kárigény érvényesítésének joga azzal nem szűnt meg, hogy a vételi ügylet létrejöttének alperes által el nem ismerését közlő