Kereskedelmi jog, 1909 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1909 / 2. szám - A nagyhangú reklám - tisztességtelen verseny!

38 Kereskedelmi Jog 2. sz Sorsjegy. 17. A sorsjegyvétel iránt megkeresett fél a sorsjegy vételárát a húzás előtt teljes joghatálylyal bármikor beküldheti és igy, mivel akkor a húzás eredményét még nem ismerhette, e vételár lefizetése, illetve annak a sorsjegyeladó részére történt postára való feladása által a játékterv által a sorsjegy vevője részére biztosított és a sorsjegy kihúzása által arra eső nyereményjutalékban való részesedési jogot magának megszerezte. (M. kir. Curia 369/1908. — 1908. deczember 1.) A budapisti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék : Kötelezi az alpereseket, hogy az A) alatti sorsjegy ellenében 4000 korona tőkét és ennek 1906. augusztus hó 1. napjától járó 5% kamatát és 259 korona perköltséget felperesnek 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett egyetemleg fizessenek meg. Indokok: A nem vitás tényállás szerint az I. r. alperes által 1906. évi június hóban meg vétel végett felperesnek bsküldött A) alatti osztálysorsjegy, melynek vételárát felperes a B) alatti szerint 1936. évi július 16-án adta postára I. r. alperes czimére, 1906. évi július hó 17. napján 20 000 koronás nyereménynyel kihúzatott, felperes pedig a neki beküldött egynegyed sorsjegyre ezen nyereményből eső része fejében követeli alperesektől a kereseti összeget. Alpereseknek a 2 alatti játékterv 5. pontjára alapított az a védekezése, hogy felperes a megújítási sorsjegy vételárát tartozott volna a húzást megelőzőleg nyolcz nappal megfizetni s igy a vételárnak a húzást megelőző napon történt beküldésével a sorsjegyet felperes érvényesen meg sem vehette, alaptalan, mert a játékterv 5 pontja nem azt mondja ki, hogy a megújítási sorsjegy ára nyolcz nappal a húzás előtt fizetendő, hanem azt, hogy az előző osztályú ki nem húzott sorsjegy tulajdonosa a következő osztályra ugyanazon számú sorsjegy kiadását csak a mondott határidőig követelheti, ellenkező esetben a megújításra való igényét elveszti. Minthogy azonban I rendű alperes a nem vitás tényállás szerint a megújítási sorsjegyet felperesnek már el is küldötte, a játékterv 5. pontjában megállapított szabály pedig, a kifejtettek szerint a vételár megfizetésére, illetve a fizetés határidejére intézkedést egyáltalában nem tartalmaz, alpereseknek a játékterv 5. pontjára alapított védekezése figyelembe sem vehető. De alaptalan alpereseknek az a további védekezése is, hogy felperes a 3. alatti levélben foglalt, I. r. alperes által a sorsjegy megvételére felperesnek tett ajánlat elfogadásával elkésett. Ugyanis I. rendű alperes elleniratában beismeri felperesnek azt az állítását, hogy felperes előzőleg már több ízben vásárolt I. rendii alperestől sorsjegyet és hogy felperes a sorsjegy vételárát más alkalmakkor sem küldte el neki postafordultával és hogy az ily módon I. rendű alperes ajánlatától eltérő időben küldött vételárat I. r. alperes elfogadta; ebből pedig kétségtelenül az következik, hogy habár I. r. alperes, a 3. alatti levél szerint, a vételárnak postafordultával való beküldése ellenében ajánlotta is mindig a sorsjegyet megvételre, a felek között ezzel ellenkező szokás fejlődött ki és pedig az, hogy a vételárnak „postafordultával" való küldését nem tekintették lényeges kikötésnek, hanem attól egyetértőleg eltekintettek és felperes a sorsjegy vételárát jogosítva volt a húzásig bármikor megküldeni. Hogy a „postafordultával" való küldést maga I. r. alperes sem tekintette ajánlata lényeges részének, bizonyítja az is, hogy ajánlatát a 4. alatti levélben három hét múlva megismétli, bár felperes a 3. alatti levélben tett első ajánlatra sem válaszolt. Minthogy pedig felperes a sorsjegy vételárát a húzást megelőző napon, tehát oly időben adta postára I. r. alperes czimére, a mikor a játék esélyeire alapított remény adásvételi jogi természetével biró sorsjegy vételi ügylef a felek között a nyereményre is kiterjedő hatálylyal még érvényesen létrejöhetett; és minthogy a kereskedelmi törvény 3. §-a értelmében a szerződés létrejöttének időpontjául az elfogadási nyilatkozat feladásának napja tekintendő, felperes a vitássá tett nyereménynyel kihúzott sorsjegyet I. r. alperestől a nyereményre is kiterjedő hatálylyal, az idézett törvényhely értelmében és a B) alatti postai feladóvevény szerint, a húzást megelőző napon, vagyis 1906. évi július hó 16 án érvényesen meg is vette : ennélfogva alpereseket a kereseti tőkekövetelés és ennek nem kifogásolt kamatai, továbbá mint pervesztes feleket az 1868: LIV. t.-cz. 251. §-a értelmében a perköltség megfizetésére kötelezni kellett. A budapesti kir. Ítélőtábla: Az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyja. Indokok : Az elsőbirósági Ítélet indokolásának az a része, hogy elrőrendü alperes az ellenirat 9. oldalán a 2. bekezdésben valamely beismerést tett volna, téves, mert az elleniratnak ez a része nem vonatkozik a jelen perbeli felperesnek valamely állítására, hanem ez a rész egy hasonló ügyben hozott táblai Ítéletből tartalmaz idézést Ennek daczára az elsőbiróság ítéletét mégis helyben kellett hagyni, a benne felhozott egyéb indokok alapján és azért, mert az, vájjon a felperes és elsőrendű alperes között fejlődött-e ki valamely szokás az iránt, hogy meddig volt jogosult felperes a sorsjegyek vételárát lefizetni, téliesen közömbös, miután az a tény, hogy elsőrendű alperes a 3. alatti levél után, majdnem három hét múlva a sorsjegy árának lefizetését megsürgeti, egymagában is elegendő annak megállapítására, hogy a 3. alatti levélben tett ajánlatnak a „posta fordultával" való küldést maga sem tekintette lényeges feltételeként és tekintve, hogy a 4. alatti