Kereskedelmi jog, 1909 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1909 / 1. szám - Az ipartörvény a Magyar Jogászegyletben

18 Kereskedelmi Jog 1. sz. csak május hóban kivánt rendelkezni, ennélfogva az eladó alperes a 280 zsákra nézve a tőzsdei áruüzlet általános szokások 65. §. b) pontja alapján az 1907. évi április hó 30-án kelt 6. alatti levélben jogosan állott el. Azt, hogy a szokványok szerint a rendelkezésnek 1907. április hó 29-én déli 12 óráig kellett volna megtörténni, végiratában maga felperes is elismerte, csak azt vitatta, hogy alperes az 1907. ápr. 29-én kelt 5. alatti levelében válaszolván, felperes ennek kézhez vételéig 1907. ápr. 30 ig jóhiszeműen abban a feltevésben volt, hogy a 4. alattiban kifejezte azt a kívánságát, hogy ő a hátralék iránt májusban rendelkezhessék, alperes nem fogja ellenezni és igy 1907. ápr. hó 30-án sürgöny által tett D. alatti rendelkezése azért is jogos volt, mert alperes, midőn az 5. alattit irta, már tudta, hogy a rendelkezés 29-én déli 12 óráig nem történt, mégis ezt 5. alatti levelében fel nem emiitette s igy ebből a levélből az volt kiolvasható, hogy azonnal rendelkezni kell az áruról. De felperesnek ez az érvelése, szemben a lisztre vonatkozó szokások 12. § ának határozott intézkedésével, annál kevésbé bir sulylyal, mivel alperes már 1907. évi április hó 26-án kelt 3. alatti levelében határozottan megírta felperesnek, hogy a határidőt nem fogja meghosszabbítani s igy ez által, hogy felperesnek 4. alatti levelére maga is levélben ismételte ugyanezt, amit már a 3. alattiban közölt, a kereskedői gondosságot nem sértette meg, mivel sürgöny választ 4. alatti levélben felperes sem kért, akinek pedig sürgönyválasz elmaradása miatt 1907. évi április hó 29 én délig ép ugy módjában állt volna sürgönyileg rendelkezni, mint ezt másnap elkésetten tette, az 5. alattinak pedig a ferperes által vitatott értelmezés nem is adható. A liszt és őrleményekre vonatkozó szokások 12 §-ának 2 ik és 3-ik bekezdései az 1. bekezdéssel összefüggésben állván, a 3-ik bekezdésnek nem adható a felperes által sem vitatott az az értelmezés, hogy a rendelkezés az 1. bekezdéssel ellentétben a teljesítési határidő utolsóelőtti hétköznapjának déli 12 órája után és még a határidő utolsó napján is érvényesen eszközölh?tő volna. Ezeknél fogva felperes a 280 zsák liszt szállítását alperestől nem követelhetvén, az első bíróság ítélete felebezett részének megváltoztatása mellett felperest keresetének erre irányuló részével elutasítani kellett (210/908. V.) M. kir. Curia: A másodbiróság ítéletét indokai alapján helybenhagyja. Biztosítás A biztosító társaság a biztosítási ügylet hatályvesztettségét a másodévi dij nem fizetése alapján sikeresen nem vitathatja, ha az ajánlatbai a dij előzetes fizetise kikot/e nsm volt, az ez iránti rendelkezést tartalmazó kötvényt pedig a biztosítottnak csak utóbb kézbesítette. (M. kir. Curia 221/908. — 1908. nov. 10.) M. kir. Curia, Mindkét alsóbiróság Ítéletét megváltoztatja s alperest kötelezi, hogy felperesnek 3778 korona tökét stb. megfizessen. Ezt meghaladó keresetével felperest elutasítja. Indokok: A felperes által csatolt eredeti életbiztosítási kötvény világos tartalma szerint a kereset alapját képező biztosítási ügylet után a biztosítási dijak évenkint előre voltak fizetendők és nem vitás, hogy S. J. biztosított a második évi biztosítási dijat, amely a kötvény szerint már 1904. évi szeptember 26 án esedékes volt, 1905. évi február 18 án bekövetkezett haláláig nem fizette ki; e mellett az sem tekinthető bizonyítottnak, hogy a biztosított a második évi díj fizetésére arra jogosult személy részéről fizetési halasztást kapott, avagy, hogy a felperes ügyvédének 3. alatti és alperes pécsi főii.ynökének H) alatti levelével az életbiztosítási szerződés hatályban tartására nézve bármily lépés történt volna. Ennek daczára alperes a biztosítási dij nem fizetése okából a szerződés hatálytalanítását az alábbiak alapján nem követelheti. A 15. alatti jegyzőkönyvhöz csatolt biztosítási ajánlatnak S. J. biztosított által aláirt szövegében arról, hogy a biztosítási dijak évenként előre, avagy utalag fizetendők-e ; szó nincs. Arról tehát, hogy a biztosító társaság a dijakat a kötvénybe, mint előre fizetendőket tüntette fel, a biztosított csak a kötvény kézhezvétele alkalmával értesülhetett, addig pedig a pécsi alperesi főügynökség alkalmazottjának B. G.-nek, aki magát a kihallgatott tanuk vallomásai szerint alperes teljhatalmú meghatalmazottjának tüntette fel, Dr. F. J. és 0. J. tanuk által bizonyított azon kijelentés folytán, hogy a biztosítási dijak utólag is fizethetők, habár a második évi dijat külön nem is emiitette, a biztosított abban a menthető tévedésben lehetett, hogy a biztosítási dijakat általában, tehát a második évit is utólag fizetheti és ebben a tévedésben megerősítette őt maga az alperesi társaság is azzal, hogy a biztosított előtt akkor még ismeretlen kötvény világos tartalma ellenére az első évi biztosítási dijat a H) alatti sommás keresetben, mint 1904. évi szeptember 26-án, tehát utólag fizetendőt követelte. Ily tényállás mellett tehát a biztosított arról, hogy a kötvény szerint a biztosítási dij mindenkor évenként előre fizetendő, előbb mintsem a biztosítási kötvény neki megküldetett, nem értesülhetett, minthogy pedig a 3. és K) alatti levélváltások szerint a kötvény neki 1905. február 17-én küldetett meg és a biztosított lakhelyére Sümegre csak 1905 évi február hó 18-án érkezhetett be, ezen a napon a biztosított már meghalt és igy a biztosítási dijat, még ha annak előrefizetésére volt is kötelezve, már ezen okból be nem fizethette, a biztosítási szerződés annak daczára, hogy a második évi dij ki nem fizettetett, hatályban állónak tekintendő.