Kereskedelmi jog, 1909 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1909 / 1. szám - Az ipartörvény a Magyar Jogászegyletben

Kereskedelmi Jog 19 A kereseti összegbe alperes joggal kérte beszámíttatni a második évi biztosítási djjat 182 koronát, mert az kifizetve nincs és mert a biztosított halála a második évben következvén be, erre az évre alperes a koczkázatot viselte. A baleset biztosító társaság a biztosítottnak kifizetett kárösszeg megtérítését a kárt okozott vasúttól nem követelheti. (M. kir. Curia 1618/908. sz. — 1908. okt. 24.) M. kir. Curia : A másodbiróság ítéleteinek elutasító rendelkezését helybenhagyja, ellenben annak marasztaló rendelkezését az elsöbiróság Ítéletére is kiterjedő hatálylyal megváltoztatja és felperest keresetével egészben elutasítja. Indokok: A K. T. 483. §-a, a mely a biztositót a kár megtérítésének feltételével azokra a jogokra nézve, a melyek a biztosítottat a kár tekintetében egy harmadik ellen megilletik, már a törvény alapján a biztosított jogutódának jelenti ki, a K. T. 506. § ánál csak annyiban terjesztetett ki az életbiztosításra, amenynyiben a törvénynek az életbiztosításról intézkedő fejezetében eltérő intézkedés nem foglaltatik és a mennyiben az a dolog természetének megfelelően alkalmazható; azonban a dolog természetéből az következik, hogy a biztositónak az a jogutódlása csak azokban az esetekben ismerhető el, a melyekben a többszörös biztosítás megengedve nincs, de ott, a hol a törvény a többszörös biztosítást megengedi, mint a közönséges élet- és balesetbiztosításnál, a biztosítási szerződés e nemének természetével ellenkeznék a biztosító ezen jogának elismerése, következéskép a törvény 506. §-a alapján a 483. §-a intézkedése a biztosítási szerződéseknek erre a nemeire ki nem terjed, a jelen esetben a K. T. 498. §-ának intézkedésével életbiztosításnak tekintendő biztosítási szerződésről lévén szó, a felperest ily jogutódlás meg nem illeti s ugyanő ezen az alapon kereshetőséggel sem bír. Mindazonáltal a felperestől nem vonható el a keresettel való felléphetés joga, mert azt részére a keresetben előadott tényekből az a jogszabály biztosítja, hogy kártérítési igényt mindenki érvényesíthet, kinek kára másnak jogellenes cselekményével okoztatott. Azonban az alperes a kereseti tényállásból csak az 1874 : XVIII. t.-cz. alapján vonható felelősségre és csak a törvény 2. §-ában tüzetesen felsorolt kártételek terhelhetik, ellenben más kártételre az idézett törvényben meghatározott felelősségéből kifolyóan nem kötelezhető, de az idézett törvény 2. §-ában felsorolt ezek a kártételek csak az elhalt hozzátartozóit és pedig személyes viszonyaik alapján csak saját személyükben illethetik, következés kép az a kártétel, a melyet a felperes a jelen perben érvényesít, az alperes ellen egyedüli jogalapot képező törvényes felelősségéből kifolyóan nem is érvényesíthető, nem pedig annál kevésbbé, mert a biztosítási összeggel az al perest terhelhető kártérítés nem kevesbedik' következéskép az alperesnék a felperes hátrányára való gazdagodásáról sem lehet szó. Ez okból az elsőbirósági ítéletek megváltoztatásával a felperest keresetével elutasítani kellett. Váltó. 9. „Fizessen saját rendeletre", azt jelenti, hogy a kibocsátó önmagát nevezte meg rendelvényesül; miért is az ily váltó nem kellékhiányos. (M. kir. Curia 733/908. sz. — 1908. október 28. A kassai kir. Ítélőtábla: Az elsöbiróság ítéletét hivatalból megsemmisíti s a kereseteta felperesnek visszaadni rendeli. Indokok : A váltó lényeges kellékét képezi a rendelvényes vagyis annak a személynek a megnevezése, a kinek részére vagy rendeletére a fizetés teljesítendő. A kereseti váltónak ama kifejezése azonban : „fizessen saját rendeletre" a rendelvényes határozott és minden kételyt kizáró megnevezésének nem tekinthető ; mert habár váltójogilag a kibocsátótól eredő fizetési felhívás nyilván vagy magának a kibocsátónak, vagy az általa megjelölendő 3-ik személynek a rendeletére szól, amennyiben intézvényezett váltó joghatályosan csak ily módon keletkezik, mégis miután a saját rendeletre szóló váltónál a saját rendelet kitüntetésére alkalmas rag kitétele nélkül és a peres váltóban foglalt rendelvénynek nyelvtanilag nyilván kétértelmű volta miatt, oly módon is értelmezhető az, hogy az intézvényezett a saját rendeletére fizess en ; a ren delvényes megjelölésének ily módon való határozatlansága mellett pedig a váltó kellékhiányosnak tekintendő, s az ily váltóra alapított kereset a váltóeljárásra nem alkalmas, az ily kereset tehát a váltóeljárás 4. § a értelmében hivatalból visszautasítandó: a kir. törvényszék ekként lényeges eljárási szabályt sértett meg az által, hogy az eljárása körébe nem vonható váltékereset alapján eljárt és itélt, minélfogva ítéletét megsemmisíteni kellett. (2345/908. M. kir. Curia : A másodbiróság végzését megváltoztatj a, az elsöbiróság ítéletét az elsőbíróságnak a váltóbirósági hatáskör hiánya miatt megsemmisithetőnek nem találja s a másodbiróságot a per érdemei elbírálására utasítja. Indokok: A váltó előlapján a kibocsátón és elfogadón kívül más személy megnevezve nem lévén, arra nézve kétség fenn nem foroghat, hogy a „saját" szó a kibocsátóra vonatkozik, az pedig, hogy a rendelet szónál a rag ki nem tétetett, a saját szó értelmére befolyással nem bír, mivel hogyha nyelvtanilag nem is egészen szabatosan, de mégis minden kétséget kizáró módon e szavakkal ,saját rendeletre" ki van fejezve az, hogy a kibocsátó önmagát nevezte meg rendelvényesül.