Kereskedelmi jog, 1909 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1909 / 1. szám - Az ipartörvény a Magyar Jogászegyletben

1. sz. Kereskedelmi Jog 11 tendők a szerződéshez csatlakozottaknak. A 713-ik szakasz fontos elvet állapit meg, amikor a kollektív szerződés rendelkezéseinek az általa kötelezett személyek egyéni munkaszerződéseivel szemben abszolút hatályt tulajdonit, sőt annak automatikus érvényesülését biztosítja. Ismertette ezután azokat a rendelkezéseket, amelyek csakis a szervezet által kötött kollektív szerződésekre vonatkoznak. A szerződés megkötése szigorú föltételekhez van kötve, még szigorúbbakhoz fölmondása. Abban a kérdésben, hogy az egyesület saját nevében vagy tagjai képviseletében szerződik-e, a tervezetnek az az álláspontja, hogy az egyesület a tagokkal a kollektív szerződés rendelkezései tekintetében egyképpen érkelve van, tekintet nélkül arra, hogy saját nevében vagy tagjai nevében köti meg a szerződést. Azzal fejezte be beszédét, hogy kérdéses, vájjon a kollektív szerződésekről szóló rész az ipartörvéaybe föl fo^-e vétetni. De bármint alakuljon a helyzet, a kérdés föl van vetve és a törvényhozás előle aligha fog kitérhetni. Ezen előadás folytatásaképen a kérdés rendkívül érdekes megvitatása következett ugyanezen és a következő ülésén. KÜLÖNFÉLÉK. A kir. Curia váltótanácsa 1909. évi beosztásában lényeges váltezás állott be. Az eddig 15 bíróból állott tanácsnak most csak 9 tagja lesz, akik kizárólag csupán kereskedelmi, váltó- és csődügyeket fognak referálni, mig eddig a közpolgári ügyeket, különösen pedig a baleseti kártérítési pereket is ott intézték el. A tanácsnak tagjai Beck Hugó tanácselnök vezetése alatt: Végh János, Grecsák Károly, Tolnai Antal, Sarlay Eerencz, Ludwig János, Wettstein Gyula, Juhász Andor ós Schuszter Rudolf. Az üzletvezetői jogosultság megvonása a közkereseti társaságban tudvalevőleg helyt foghat a kereskedelmi törvény 100. §-ának eseteiben az egyes azzal megbízott tagokkal szemben is. Egy adott esetben a szerződésileg az üzletvezetésből kizárt tag indokoltan azt a kereseti kérelmet terjesztette elő, hogy ez az üzletvezetői jogosultság a többi azzal szerződésileg megbízott tagoktól megvonassék és kimondassák, hogy jövőben ugy az üzletvezetés, mint a czégjegyzós is csakis az ő hozzájárulásával ós czégaláirásával történhessék és hogy egyúttal itóletileg megállapittassék, hogy az üzletvezetői és czégvezetői jogosultság a kereset beadá sától visszamenőleg tekintendő megvontnak. A kir. j Curia a keresetnek helyt adott annyiban, amennyiben ezt a kizárólagos üzletvezetői jogosultságot az ítélet jogerőre emelkedésétől kezdődőleg az illető czégtagoktól megvonta és kimondotta, hogy ezentúl csakis a felperesként fellépett czégtaggal együtt járhatnak el, ellenben annak a kérelemnek, hogy ez visszamenőleg is megállapittassék, helyt nem adott. Az erre vonatkozó igen érdekes határozatot legközelebb egész terjedelemben közöljük. A takarékbetét jogi természetére nézve igen fontos határozatot hozott a közelmúlt napokban a kir. Curia váltótanácsa. Egy adott esetben ugyanis a betevő és a pénzintézet között az az alapszabályokban kifejezésre jutott megállapodás jött létre, hogy a pénzintézet a betevőnek az intézetnél fennálló tartozására nézve a betéti összegre megtartási, illetve beszámítási jogot gyakorolhat. Az alapszabályok továbbá azt a rendelkezést is tartalmazták, hogy az intézet a betéti összeget a betéti könyv birtokosának kifizeti. Ez a betevő utóbb a betéti könyvecskét zálogba adván, a zálogbirtokos a könyvecske alapján a pénzintézettől fizetést követelt, melyet ez megtagadott azzal, hogy neki a betéti összeget meghaladó követelése lévén, a botevő ellen ezt a fenti szerződési megállapodás alapján beszámitja. A Curia ezt a jogi álláspontot elfogadta, kimondván, hogy a betéti könyvecske oly esetben, a melyben nincs oly alapszabályi intézkedés, hogy az intézet a betéti összeget a betéti könyvecske előmutatójának kifizetni köteles, nem tekinthető előmutatóra szóló papirnak és hogy e szerint az intézet és a betevő közötti viszonyból folyó fenti kifogás a jóhiszemű zálogbirtokossal is sikeresen érvényesíthető. Erre a nagy horderejű határozatra még visszatérünk. A szolgálatból való jogtalan elbocsátás egy kirívó esete nyert elbírálást a legközelebbi időben a Curia váltó tanácsában. Egyik nagyobb fuvarozási vállalat hivatalnokait oly szolgálati rendtartási intézkedés alapján vette szolgálatba, hogy mindegyik félnek jogában van a szolgálatot 3 hónapra föltétlenül fölmondani, annak daczára, hogy ez a szolgálati rendtartás oly rendelkezést is tartalmazott, hogy az illető tisztviselőnek 10 évi betöltött szolgálat alapján nyugdíjhoz van igénye és hogy betegség esetében hat hónapon keresztül teljes illetményeihez van joga. Egy tisztviselőjének, aki már 9 évet és 8 hónapot töltött szolgálatban, a szolgálatot 3 hónapra felmondta ugy, hogy az illető tisztviselőt a nyugdijigényjogosults'ghoz szükséges 10 év eltelte előtt egy hónappal a szolgálatból elbocsátotta annak daczára, hogy megállapítást nyert, hogy az elbocsátott tisztviselő a felmondás idejében beteg volt s igy joga volt még hat havi teljes illetményeihez, amely részére egv előző perben meg is Ítéltetett. Ez a nyugdíjigényeitől ilyen rosszhiszemű kijátszás utján megfosztott tisztviselő ennek a nyugdíjigényének a megállapítása iránt pert tett folyamatban, azzal érvelvén, hogy ő azon az alapon, hogy tényleg 9 évet és 11 hónapot szolgálatban töltött és hogy mint betegállományban levő a szolgálati rendtartás értelmében