Kereskedelmi jog, 1909 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1909 / 1. szám - A csekk a magyar jog szerint

1. 8Z tulajdonosokat szavatossági kötelezettségük biztosítására kényszerítse, anélkül, hogy a kötelező biztosítást kimondaná, másrészt pedig nekik a biztosítást gyakorlatilag lehetővé tegye és őket a biztosítás megkötése által a szavatosság következményei ellen megvédje. Az egész szavatossági kérdés oda zsugorodik, hogy az automobiltulajdonos költségei évenkint nchány száz márkával szaporodnak. Ez pedig az automobilismusra bénitólag nem hat, amint ezt Francziaország példája mutatja. Francziaországban ugyanis a szavatossági kötelezettség a Gode civil emiitett 1384. §-a alapján, (mely az összes szavatossági törvények szülőanyja) rendkívül szigorú alapokon nyugszik, de a törvénynek a bíróságok által mesteri módon való alkalmazása és a biztosító társaságok czélirányos eljárása lehetővé tették, hogy az automobilismus Francziaországban bámulatos fejlődésnek indult. A franczia biztosító társaságok díjtáblázata ugyanis különbözik a német biztosító társaságok díjtáblázataitól. A franczia biztosító társaságok is különbséget tesznek luxus-kocsik, üzleti kocsik és teherkocsik közt. de a biztosítási dijat a kocsik lóereje szerint fokozzák. A nagy városok részére továbbá jelentékenyen magasabb biztosítási dijakat állapítanak meg, mint a vidéki városok részére. Egy 50,000 frank erejéig kö tött szavatossági biztositásnál a vidéken 5—40 lóerejü automobilok után a biztosítási dij 105 és 280 frank között, 150,000 frankig terjedő biztosítási összegnél 145 és 370 frank közt variál. Párisban és a többi nagy városokban a biztosítási dij 6—60 lóerejü automobilok után 50,000 frankig terjedő biztosítási összeggel 205 és 620 frank közt, 160,000 franknál 265 és 800 frank közt variál. A franczia biztosító társaságok továbbá igen alacsony határösszegekkel is megkötik a biztosítást; így elfogadják a biztosítást 10,000 frank maximalis biztosítási összeggel egy kár után. Az összehasonlítás a két állam automobilipara közt a következő képet mutatja : Németországban az automobilipar exportja 1902— 1905. években öVa millió márkáról 6, 12 és 16 márkára emelkedett, míg Francziaországban az automobilipar exportja 1897—1905. években 7a millió márkáról évi 80 millió márkára emelkedett. Ezek az eredmények minden szónál ékesebben hirdetik, hogy a bíróságok, a tőrvény5 hozás és a biztosító társaságok milyen hathatósan járulhatnak az automobilipar fejlesztéséhez. A német és franczia viszonyok az automobilismus terén pedig tanulságot tesznek róla, hogy a forgalom érdekeit és a közbiztonságot meg lehet védeni, anélkül, hogy az automobilipart tönkre kellene tenni. V A csekk a magyar jog szerint *) Irta: Dr. Újlaki József, budapesti ügyvéd. A csekk kellékei és fogalmi köre. A törvény a csekk fogalmát nem határozza meg, hanem annak fogalmi körét kellékeinek fölsorolásával szabja meg. A esek lényeges kellékei (essentialia): a) okirat, szövegében a csekk elnevezéssel ; b) az utalványozott megnevezése ; c) az az elvont és föltétlen meghagyás, hogy az utalványozott a kibocsátó számlaköveteléséből határozott pénzösszeget fizessen ; d) a kiállítás helye, éve, hónapja és napja; e) a kibocsátó név-vagy czégaláirása. Az olyan okirat, amelyben e kellékek valamelyike hiányzik, nem csekk ; az arra vezetett nyilatkozat nem csekk-nyilatkozat és csekkjogi kötelezettséget nem szül. A csekknek szánt, de kellékhiányában szenvedő okiratokon kivül nem csekkek tehát és a törvény rendelkezései alá nem vonhatók (24. §. 8. bekezdés) az olyan okiratok, amelyek nem pénzösszeg szolgáltatására, vagy amelyek pénzösszegnek nem kifizetésére, hanem átirására vonatkoznak, igy : a) az úgynevezett értékpapir-cseklek, vagyis azok az okiratok, amelyekkel a kibocsátó meghagyja a banknak, hogy számlája terhére értékpapírokat vásároljon, értékpapírokat letétbe vegyen, letétéből értékpapírokat neki, az utalványosnak vagy a bemutatónak kiszolgáltasson, vagy más értékpapírszámla javára átruházzon. Ezek közönséges vagy kereskedelmi utalványok, élvezik azonban a csekk bélyegkedvezményét (24. §.); b) az úgynevezett áiirási csekkek, amelyek nem készfizetésre szóló fizetési meghagyást, hanem azt a fölhívást tartalmazzák, hogy a bank a kibocsátó számlájáról meghatározott összeget irjon le és más számlán írjon jóvá. Ilyenek az *) Alapul szolgál a szentesítés alatt levő magyar törvény és a hivatkozott szakaszok is arra vonatkoznak. Kereskedelmi Jog