Kereskedelmi jog, 1909 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1909 / 1. szám - Az automobilismus

4 ipari vagy üzleti vállalat; hogy továbbá az automobiltulajdonosok nem a munkások tömegeivel állanak szemben, hanem idegen harmadik személyekkel, akiket a sors véletlenül az automobil elé hozott. Itten tehát azok a szocziálpolitikai okok fenn nem forognak, amelyek nyomasztó sulylyal nehezedtek a bíróságokra és a törvényhozásokra. Németországban a birodalmi kanczellár már 1906. márczius 1-én terjesztett egy automobil szavatossági törvényjavaslatot a birodalmi gyűlés elé, de az olyan heves küzdelmeket idézett elő, hogy az törvényerőre mai napig sem emelkedett, sőt a napirendről levétetvén, a birodalmi gyűlés 1908. február 12-én két resolutiot fogadott el, amelyek alapján a kormány megváltoztatott alapokon dolgozott ki egy uj törvényjavaslatot és terjesztette azt legújabban a szövetségi tanács elé, mely ezen törvényjavaslathoz hozzájárult. Ezen törvényjavaslatnak igen érdekes előzményei voltak Németországban. Már az 1902. évi német jogászgyülésen indítvány tétetett az iránt, hogy az automobiltulajdonosok kötelékek alkotására (Zwangsgenossenschften) kényszeríttessenek a kártérítések viselése végett, a német balesetbiztosítási törvények mintájára, de már az első német automobil-törvényjavaslat is eltekintett ettől, dacára annak, hogy az indítványhoz a legkiválóbb tudósok, köztük Eger, a közlekedési jog nagynevű mivelője hozzájárult és daczára annak, hogy az eszme a német birodalmi tanács egy resolutiójában is kifejezésre jutott. Az első német automobiltörvényjavaslat a vasutak szavatossági kötélé zettségét szabályozó 1871. június T iki szavatossági törvény rideg alapelvein nyugodott, míg az uj törvényjavaslat a fősúlyt arra fekteti, hogy a közönséget az automobil által okozható balesetek ellen a törvénybe felvett szigorú rendőri intézkedések s ezek áthágása esetén szigorú büntetések által megvédje, a szavatossági kötelezettséget az általános magánjogi elveknél szigoruabban, de az automobilis mus sajátszerű természetének megfelelően szabályozza. Abból indul ki a törvényjavaslat, hogy az automobil nagy kormányozhatáságánál fogva a balesetek rendszerint kikerülhetők, ha vezetője feladatára teljesen rátermelt, nevezetesen a menetsebességet tul nem hajtja s ha az automobil készülékei feladatuknak pontosan megfelelnek. Ezen előfeltételek létezése esetén az automobil üzeme a közlekedésre nagyobb veszélylyel nem jár, mint egyéb közlekedési eszközök használata. De főérdemét képezi az uj német törvényjavaslatnak, hogy a szavatosság terjedelmét meghatározott kártérítési összegek megállapítása által korlátozza és ez által lehetővé teszi, hogy az automobil tulajdonosa szavatossági kötelezettségét nem tulnagy biztosítási dijak által fedezze. A kártérítés maximális határát egyes emberek sérülésénél vagy halálánál 50,000 márkában vagy évi 3000 márka járadékban, tömeges baleseteknél összesen 150,000 márkában vagy összesen 9000 márka évi járadékban, tárgyak megsérülésénél 5000 márkában állapítja meg. Ezen maximális kártérítési összegeken tul az automobil tulajdonosa nem szavatol. Ezen kártérítési összegek a statisztikai adatok szerint meghaladják az eddig fizetett kártéri ések átlagát, ami mellett megjegyzendő, hogy tapasztalatszerüleg azok a sérültek, kiknek foglalkozásuknál, társadalmi állásuknál fogva nágyobb kártérítést kellett fizetni, rendszerint az automobilokban ülő egyének voltak, ezekre pedig a törvényjavaslat szerint a szavatossági kötelezettség egyáltalában nem vonatkozik. A kártérítési összegek limitálása által a német automobil-törvényjavaslat biztosította intézkedéseinek gyakorlati keresztülvitelét, mert csak a kártérítési kötelezettség fix meghatározása teszi lehetővé az automobiltulajdonosoknak, hogy magukat a szigorított szavatosság ellen aránytalan költségek nélkül biztosítsák. Már a köztörvényi szavatosság uralma alatt az automobiltulajdonosok szavatossági biztosítási dija eléggé jelentékeny; a német automobilbiztositási kötelek tarifája szerint az évi biztosítási dij egy millió márka biztosítása után — ez a maximális biztosítási összeg — magánautomobiloknál több mint két üléssel, 1056 márka, ehez járul 110 márka tárgyi károk után és egy 50%-os pótdíj, ha a biztosítás a chaufíeure is kiterjesztetik. Minthogy pedig a szavatossági törvény életbeléptetése esetén a biztosítási dijak még jelentékenyen emeltetnének, ezek korlátlan összegű szavatosság mellett a biztosítást lehetetlenné tennék. Ellenben a limitált kártérítési összegek mellett a biztosítási dijak emelkedése, minthogy csak a limitált összegek határáig történik, ezen határokon tul pedig az eddigi koczkázat változatlan marad, jelentékeny nem lesz. A német törvényjavaslatnak nyilvánvaló tendencziája oda irányúi, hogy az automobil-