Kereskedelmi jog, 1907 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1907 / 3. szám - A versenytilalom a Tervezetben

56 Ist die einem Unternehmer übertragene Herstellung des Bauwerkes oder eines einzelner Teiles des Bauwerkes an andere Unternehmer (Nachmánner) weiter übertragen worden, so gelten auch die Nachmánner wegen der Ihnen aus dem Werkvortrage gegen ihre Vormánner zustehenden Ansprüche als Baugláubiger (mitteibarer Bauforderungen). 19. §. Több, az építési jelzálog bevezetésénél figyelembe vett épitési követelés egymás között egyenlő ranggal bir. [B 19. §.] 20. §. Az épitési jelzálog rangsora egyéb jogokkal szemben. [B 20. §.] 21. §. Megállapítja, hogy az épitési jelzálog és pénz jelzálog közötti viszonyra nézve a 22-24. §-ok határozmányai irányadók. Épitési pénzjelzálog csak az esetben vezethető be, ha az épitési pénzre vonatkozó szerződés a telekkönyvi hivatalnak beterjesztetett. 22. §. Az épitési pénzjelzálog a rangsorban megelőzi az épitési jelzálogot, amennyiben valamely az épitési pénzbe való beszámítás mellett teljesített fizetéssel valamely épitési követelés törlesztetett. [B 21. §.] Ezen intézkedés igen fontos és a jelzálogüzlettel foglalkozó intézetek felszólalásainak figyelembe vételét mutatja. (Befejezzük.) A versenytilalom a Tervezetben. Irta : Dr. Dóczi Sámuel ügyvéd, az Országos Iparegyesület ügyésze. Van a magánjog területének egy része, amelynek az a jellemző vonása, hogy a törvényhozó hatalom vagy az általános jogérzet parancsoló vagy tiltó módon avatkozik bele olyan kérdésbe, amelynek megoldása és rendezése tisztára az egyén akaratának dolga volna, de közérdekből, vagy magasabb elvi szempontok miatt eme független rendelkezés alól kivonatik. Két nagy csoportot lehet megkülönböztetni az idetartozó anyagban, mely a szerint oszlik meg. hogy erkölcsi vagy anyagi érdekből történik ez a kivételes elbírálás. Az első csoport legerősebb képviselője a naturális obligatiók osztálya. A második csoport leggyakrabban azokban az életviszonyokban jelentkezik, ahol erősebb és gyengébb individuumok állanak egymással szemben. Természetes, hogy erre a legtöbb alkalom a szolgálati viszony terén van, ahol 3. BZ. már a fogalomnál fogva is gazdaságilag hatalmas az egyik, és szűkölködő a másik fél. Felvilágosodott időkben és kulturjogrendszerekben a jog védi a gyengébbet. E védelem egyik érdekes alakja a versenytilalom jogi intézménye, amely egyenrangú felek között is előfordul, jelentősége azonban szocziálpolitikai tekintetben csak az előbbi konstellációban van. Itt jegyezük meg, hogy a versenytilalom neve alatt szerepel az az intézkedése is a kereskedelmi törvénynek, amely a segédnek a szolgálati viszony tartama alatt megtiltja a hasonnemü ügyletek kötését. Ez azonban az alábbiakban figyelmen kivül fog maradni. A versenytilalom lényegének, fogalmának kifejtése nem való e hasábokra. Ezúttal csupán abból a szempontból lehet indokolt a témára való kitérés, hogy kodifikáció előtt álló magánjogunk és reformját váró kereskedelmi jogunk milyen álláspontot foglaljon el ebben az elég fontos kérdésben manapság, amikor a szocziális politika jegyében indul meg törvényhozásunk egész munkássága. Az alábbiakban a versenytilalom dolgát csak a szolgálati viszony keretében kívánjuk közelebbről megvilágítani. Mai kereskedelmi jogunk a kérdést egyáltalán nem érinti. Nyitva hagyja az egészet és a felekre, azok akaratára, elhatározására bizza. Természetes, hogy ilyenformán semmi akadálya sem volna annak, hogy az alkalmazott magát a főnökkel szemben lekösse, önkorlátozása terület és idő dolgában határokat egyáltalán nem ismer. És érvényes marad a kellő formában történt önkorlátozás addig, mig az, kinek sérelmére szolgál, meg nem támadja. A megtámadásra pedig alapot merithet mindannyiszor, valahányszor a joggyakorlatunk szerint kialakult felfogás szerint vitális anyagi érdekei, a saját és családjának megélhetése ugy alá van kötve, hogy exisztencziája veszélyeztetnek látszik, vagy ami ezzel úgyszólván egyértelmű, az önkorlátozása az erkölcsi közfelfogásba ütközik bele. Ezen a ponton válik azután a kérdésből szocziálpolitikai és jogdogmatikai téma. Mikor van a köznek joga arra, hogy a felek jogügyleteibe korlátozó módon beleavatkozzék, — igy áll a kérdés az alkalmazott egyéni érdekei szempontjából — és mikor kötelessége a köznek a fellépés a humanizmus érdekében, esetleg még az alkalmazottnak kárára is? Ezt eldönteni igen nehéz, már csak azért is, mert minden esetben számolni kell a harmadik szemponttá^ Kereskedelmi Jog