Kereskedelmi jog, 1907 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1907 / 2. szám - Franczia törvény a vasárnapi (hétközi) munkaszünetről

48 Kereskedelmi Jog 2. sz. 51. Valamely gyárban végzett asztalosmunka nem tekinthető oly veszélyes iparnak, mely az 1893. XXVIII t -cz tekintete alá esik. (M. kir. Curia. 1797 1906 sz. — 1906. okt. 4) II. Külföldi joggyakorlat. Sztrájk. 2. Sztrájkkal való fenyegetés szervezethez nem tartó, ó munkásnak nem elbocsátása esetére — zsarolást képez. (Németország, Reichsgericht.) A munkások terrorizmusa elleni védelemben meglehetősen radikális álláspontra helyezkedett a németországi Reichsgericht. Egy berlini ácsmester 1901-ben egy munkást fogadott fel, ki egyik munkástársának kérdésére — vájjon melyik szakszervezet tagja — bevallotta, hogy szakszervezethez egyáltalán nem tartozik. A kérdező munkás, ki az egyik szakszervezetnek helyi ügynöke volt, rábeszólni igyekezte, hogy a szervezetbe belépjen, mit azonban az illető munkás határozottan megtagadott, mire az előbbi e szavakkal „na, majd meglátod", távozott. Másnap az összes munkások élén, az újonnan felfogadott munkásra mutatva, e szavakkal lépett a pallérhoz : „ha ezt továbbra is megtartja, valamennyien beszüntetjük a munkát." A pallér erre az uj munkást azonnal elbocsátotta. Az elbocsátott munkás bűnvádi feljelentést tett az ácssegéd ellen, s az államügyész a vád képviseletét elvállalta. A törvényszék vádlottat a zsarolás kisérletében találta bűnösnek s hat heti fogházra itólte. Az államügyész a zsarolás kísérletén kivül, még az ipartörvény 153. §-ába ütköző sui generis delictum miatt is vádat emelt ; a bíróság — ámbár a zsarolásnak és a 153. §-ában meghatározott delictum halmazatának lehetőséget kizártnak nem tartotta, — csak a zsarolás kísérletét állapította meg. A fenyegetést a törvényszék a „na, majd meglátod" kifejezésben, a fenyegetés megvalósítását a pallér előtt tanúsított eljárásban látta fenforogni, a jogtalan vagyoni haszonra irányuló czélzatot pedig abban, hogy a vádlott szakszervezetbe való belépésre akarta kényszeríteni társát, már pedig a szakszervezet dijakat szed tagjaitól. A Reichsgericht az államügyész felülvizsgálati kérelmének helyt adott, az elsőbirósági ítéletet feloldotta s az eljárt első bíróságot uj ítélethozatalra utasította. A birodalmi törvényszék szerint az elsőbiróság helytelenül járt el, midőn a vádlottat csak a zsarolás kísérletében találta bűnösnek, s a birodalmi ipartürvény 153. §-át nem alkalmazta, azért, mert — mint azt az ítélet indokolása kifejti, — az e §-ban emiitett „összebeszélés" fogalma alá a birodalmi ipartörvény 152. §-ában emiitett „egyesülés" nem vonható, a szervezetek pedig, a melyekbe a vádlott az illető munkást fenyegetéssel belépésre akarta kényszeríteni, egyesüléseknek tekintendők. A birodalmi törvényszék az elsőbiróság ezen álláspontját tévesnek találta. Az ipartörvény 152. §-a az egyesülési szabadságnak (Koalitionsfreihet) az egész birodalom területén akart érvényt szerezni. Másrészt a törvényhozó az egyesülésekben való részvétel ós az ezektől való távolmaradás szabadságát elismerte nemcsak azzal, hogy kimondta az egyesüléstől való visszalépés szabadságát, hanem azonkívül helyén valónak tartotta a bérharczban állók terrorizmusa ellen külön büntető rendelkezésekkel fokozott védelmet nyújtani. Hogy a törvényhozás azon tényezőjének akarata szerint, mely az ipartörvény tervezetét kidolgozta, a részvétel szabadsága ép oly védelemben rószesitendő, mint maga az egyesülés joga, kitűnik abból, hogy az ipartörvény kormányjavaslatának 168. és 169. $-aiban, — melyek a törvény 152. ós 153. §-ainak felelnek meg, —• kizárólag összebeszélésekről volt szó, ugy hogy a 169. §-ban előforduló ezen kifejezés „ily összebeszélésekben" az előbbi (168. §.) határozmányainak kimerítő büntetőjogi korrelátumát képezte. A kormányjavaslat indokolása sem tartalmaz semmi olyat, mely eltérő szándókra engedne következtetni. A kormányjavaslat tárgyalása alkalmával azután egy beadott módosítási javaslat folytán a 168. §. első bekezdésébe ezen szavak : „összebeszélések és egyesülések", második bekezdésébe pedig ezen szavak : „egyesülések és összebeszélések" vétettek fel. A javaslattevő bővebben nem okolta meg ezen módosító indítványát, azonban az indítvány elleni felszólalások során a javaslattevő részéről tett azon kijelentés, hogy az egyesülési jog szükségképpeni következménye egyesülésekben való részvétel szabadságát is büntető rendelkezésekkel biztosítani, kétségtelenné fceszi, hogy a törvényhozó akarata szerint az egyesülésekben való részvétel szabadságának védelme teljesen fedezi az egyesülési jog védelmét. E nélkül az egyesülési jog egyesülési kényszerré válhatnék, a mit a törvényhozó semmiesetre sem akarhatott elrendelni. A törvényhozó a fentemiitett módosítási javaslat elfogadásával kétségtelenné akarta tenni, hogy nemcsak a bérharczok czéljából való egyes alkalmi összebeszélések, hanem az egyesületek és egyesülések is, melyek a jövő bérharczok eseteiben is hasonló czólokat akarnak elérni, s általában kedvező bérviszonyok alakulására irányuló általános tevékenységet fejtenek ki, a törvényben biztosított szabadságot élvezzék. Egyesülések, összebeszélések utján alakulnak. Az egyesülés szó az összebeszélés folytán szorosabb vagy lazább szervezetbe tömöritett személyek összeségót jelenti, mig ellenben a köznyelvben az összebeszélés inkább a megállapodás tartalmát akarja kifejezni. Az összebeszélések folytán létesült egyesülések bi onyos esetekben állandóan összebeszéléseket hoznak létre; ez a kifejezés arra az esetre is áll, ha az egyesülések szervei határozatokat hoznak, amennyiben az egyesülés tagjai magukat e határozatoknak szabad akarattal alávetik. Másrészt azon személyek, kik egyes esetekben összebeszélnek arra nézve, hogy minden egyes személy mily magatartást kövessen, egymás között egyesülve vannak. Ennélfogva e két kifejezéssel egybekötött fogalmak nem választhatók el egymástól oly határozottan, mint azt az elsőbiróság indokolásában tette, s így teljesen hibás az elsőbiróság azon nézete, hogy a részvétel szabadsága az egyesülések tekintetében büntetőjogi védelemben nem részesül.