Kereskedelmi jog, 1907 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1907 / 2. szám - Franczia törvény a vasárnapi (hétközi) munkaszünetről

34 az ügyletből kifolyólag, amelynek értelmében ez a konzorczium, amelynek egyik tagja maga a sorsjegyeket kibocsátó hazai takarékpénztár, 100.000 drb sorsjegyet meg- és átvett, kell-e ós lehet-e a keresk. törv. 161., illetve 2IS. §-ai rendelkezéseit a pesti hazai takarókpénztárral szemben alkalmazni, jogászi körökből a következő sorokat vesszük : Minden törvénynek tiltó rendelkezéseit szorosan kell magyarázni és e tiltó rendelkezéseit a joghasonlatosság utján más esetre, mint amelyre a törvény kifejezetten rendeli, kiterjeszteni nem lehet. Ez egy általánosan elfogadott jogi axióma, melyet ;i felvetett kérdésre alkalmazva, arra a konklúzióra kell jutnunk, hogy amikor a K. T. 161. §-a kifejezettéül csupán azt tiltja, hogy a részvénytársaságnak saját részvényeit sem megszerezni, sem zálogbavenni nem szabad, a törvénynek ezt a tiltó rendelkezését nem lehet kitérjesztőleg oly esetre is alkalmazni, amikor valamely pénzintézet mint részvénytársaság, bankügyi foglalkozásából kifolyólag más czimleteket, köztük sorsjegyeket bocsát ki, mert más érdek fűződik a részvény és más ezen czimletek, köztük a kibocsátott sorsjegyek birtokához. Amikor tehát a törvényhozó a saját részvényei birtokának megszerzését megtiltotta a részvénytársaságnak, csakis azt az érdeket tartotta szem előtt, amely az ily megszerzés által esetleg megsértetik és ha emellett egyúttal nem tiltotta el a részvénytársaságot az általa kibocsátott más czimleteknek, köztük a sorsjegyeknek is megszerzésétől és zálogbevótelótől, ezzel félre nem érthető módon adott kifejezést annak : hogy ezen más czimletek megszerzése által az ahhoz fűződő érdeket megsértve nem látta. A szövetkezet időtartamának meghosszabbítása. Lapunk legutóbbi számában foglalt czikkünknek ebben a kérdésben elfoglalt álláspontját a kir. Curia is magáévá tette, amennyiben ezzel egyezőleg a közelmúlt napok egyikén tartott ülésében kimondotta, hogy a szövetkezetnek az alapszabályokban megállapított időtartamát közgyűlési határozattal meg nem hosszabbithatja és hogy ez időtartam lejárta aztán a K. T. 247. szakaszában kötelezőleg előirt feloszlás helyett a szövetkezet további fennállását csakis valamennyi szövetkezeti tag hozzájárulásával határozhatja el, ami lényegileg azt jelenti, hogy a szövetkezet, újonnan megalakulhat. A nagy horderejű határozatot lapunknak legközelebbi számában a Joggyakorlat" rovatban egész terjedelmében közöljük. A leszámítoló pénzintézet nem harmadik jóhiszemű váltóbirtos. Aki nem váltói utón jutott a váltó birtokába, az a Curia állandó gyakorlata szerint nem jóhiszemű harmadik személy és igy tűrni tartozik mindazokat a kifogásokat, melyek az adóst a közvetlen előző ellen megilletik, akitől a váltóbirtokos a váltót szerezte. A Curia 2. sz. ezen gyakorlatának különösen azon pénzintézetekre van fontos gyakorlati jelentősége, amelyeknél az a szokás divik, hogy a kibocsátónak számitolják le a rendelvény tekintetében ki nem töltött váltót és utóbb azután magukat beirják a váltóba rendelvényesnek. Az ilyen pénzintézet ugyanis a Curia ezen gyakorlata szerint ugy tekintetik, mint aki nem váltói uton jutott a váltó birtokába és igy köteles az elfogadónak azon kifogásait tűrni, a melyek őt a kibocsátó ellen megilletik, holott a váltót annak rendje és módja szerint a kibocsátónak leszámitolta. E joghátránytól az intézetek csak ugy menekülhetnek, ha a váltót mindjárt a leszámítoláskor kitöltetik saját rendelvényükre. (Lásd a lapunk jövő számában közlendő jogesetet.) Az évi nyereség átvitele. Hazai részvénytársaságainknál általában szokásos az elmúlt üzleti évben eredményezett évi nyereségnek egy kisebb nagyobb részét a jövő év üzleti számlájára átvinni, annak daczára, hogy az alapszabályok intézkedései szerint az évi nyereségnek az alapszabályszerű lfvonások után fenmaradó része a részvényesek között mint osztalék felosztandó. A kir. Curia már ismételten állást foglalt a részvénytársaságok ilyen alapszabályellenes intézkedései ellen és ujabban a közelmúlt napokban tartott egyik ülésében a szövetkezetekre vonatkozólag is ugyanerre az álláspontra helyezkedett, megsemmisítvén egy szövetkezet közgyűlésének azt a határozatát, amely az évi nyereségnek egy részét a jövő óv üzleti számlájára rendelte átvitetni, holott az alapszabályok szerint a nyereségnek az alapszabályszerü levonások után fenmaradó része egész összegben a tagok között felosztandó lett volna. A határozatot egész terjedelmében lapunk jövő számában a „joggyakorlat" rovatban közöljük. A Magyar Jogászegylet legutóbbi teljes ülésének tárgyát Fazekas Oszkár dr. előadása képezte, „Sürgős iparjogvédelmi reformok" czimen. Az előadó elsősorban Polónyi igazságügyminiszternek ama törvényjavaslatával foglalkozott, amely a Curia tehermentesítése érdekében a semmiségi panasz oly irányú reformját czélozza, hogy a kir. járásbíróságok hatáskörébe tartozó ügyekben a semmiségi panasz elintézésére ne a kir. Curia, hanem a kir. ítélőtáblák legyenek illetékesek. Üsmerteti a bűnvádi perrendtartás keletkezésének történetét és kimutatja, hogy pusztán elnézés folytán nem történt gondoskodás a bűnvádi perrendtartásban arról, hogy a szabadalmi törvénynek és a védjegytörvénynek különleges intézkedései néhány hónappal megalkotásuk után hatályon kívül ne helyeztessenek a bűnvádi perrendtartásnak általánosságban tartott ellentétes rendelkezései által. Ecseteli a jelenlegi helyzet tarthatatlanságát, amely mellett a magyar ipar szempontjából oly nagy fontossággal biró hit óriási ügyekben az ország G4 törvényszéke 64-féleKereskedelmi Jog