Kereskedelmi jog, 1907 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1907 / 2. szám - Franczia törvény a vasárnapi (hétközi) munkaszünetről

2. sz. 35 kóppen itólkezhetik és a felsőbíróságok egyike sem juthat abba a helyzetbe, hogy a birói gyakorlatra e részben irányadó befolyást gyakoroljon. A Polónyiféle törvényjavaslatot tartja a legjobb alkalomnak arra, hogy a törvényhozásnak az az eredeti intencziója, hogy ezen ügyek a legfelsőbb bíróság elé vitessenek, jogaiba visszahelyeztessék és javasolja, hogy oly értelmű rendelkezés vétessék be az emliíett törvényjavaslatba amely szerint a szabad alom bitorlási és védjegy-bitorlási ügyekben a másodfokú bírósági ítélet ellen bármily semmiséyi ok alapján semmiségi panasznak van helye a kir. Curiához. Tekintettel a csekély ügyforgalomra, ez nem eredményezhetné a Curiának számbajövő megterhelését. Ezután áttér a közigazgatási bíróság reformálásának tervére: kimutatja, hogy a szabadalmi ügyekben a jogszolgáltatás alsó fokon mindenütt vegyes biróságokra van bizva, amelyek műszaki és jogi szakerőket egyesítenek magukban s hogy a jogszolgáltatás egyöntetűsége ós összhangja feltétlenül megkívánja, hogy a felsőfokú bíráskodás is ilyen szervezetű bíróságra bizassók. Ez a törekvés mind erősebbé válik azokban a külföldi államokban is, amelyekben évszázados gyakorlat érlelte meg a tisztán jogászbiróság judikaturáját. Nálunk a szabadalmi tanács jelenlegi szervezete nem felel meg, mert nem áll hivatásos szakbirákból ós mert az időről-időre történő kinevezés és a birói hivatásnak mellékfoglalkozásként való ellátása nem fér össze sem a birói függetlenségnek, sem a hivatásszerüségnek elvével. A közigazgatási bíróságnak tervbe vett reformja nyújtja a legjobb alkalmat arra, hogy oly átmeneti intézmény létesíttessék egy, a közigazgatási bíróság kebelében alkotandó külön tanács alakjában, amely hivatásos szabadalmi szakbirákból ós pedig ugy jogászi, mint műszaki birákból alakíttatnék s amelyben egyelőre többségben volna a szakbírói elem, később pedig a szabadalmi hivatal bíráinak fokozatos előléptetése utján kizárólagossá válnék. Ezen külön tanács hatáskörébe volna utalandó a successive megvalósítandó törvényhozási reformok során nemcsak a szabadalmi, hanem a védjegy, a mintaoltalmi és a szerző jogi ügyekből folyó mindennemű jogviszonyoknak legfelsőbb fokon való elbírálása is. E tanács tagjai egyelőre más ügyekkel is volnának foglalkoztathatók, idővel azonban a fejlődésnek imént jelzett iránya folytán kizárólagos szakbirósággá válnék e tanács, amely a szükséghez képest önálló szervezetet is nyerhetne. A magyar czimer használati joga. A kereskedelmi miniszterhez az a panasz érkezett, hogy az iparhatóságok kihágási eljárást indítottak udvari szállítók ellen azért, mert gyártmányaikon a magyar országos czimert használták. Az árukat a hatóság le is foglalta. A miniszter most aiTÓl értesiti az összes másodfokú iparhatóságokat, hogy az 1883. évi XVIII. törvénycikk értelmében az ország egyesitett czimerót azok is használhatják, akik a magyar királyi udvari czimet a fönnálló szabályszerű eljárás mellett eddig megnyerték, vagy ezentúl megnyerni fogják. Miután pedig mind az idézett törvény megalkotása idején, mind azóta is, a szabályszerű eljárás az volt, hogy a magyar királyi udvari szállítói czim osztrák udvari szállítói czimmel együttesen adományoztatott, az ilyen udvari szállítók, akik a császári és királyi udvari szállítói czimet viselik, egyúttal magyar udvari szállítók is, akik az idézett törvényszakasz értelmében a magyar országos czimert teljes joggal használhatják. Éppen ezért az ilyen czégeknek a magyar czimerrel ellátott árui még akkor sem lehetnek iparhatósági beavatkozás tárgyai, ha az illető áruk nem magyar származásúak. Arról pedig, hogy valamely czég udvari szállitó-e, kétség esetében a kereskedelmi és iparkamarák adhatnak fölvilágosítást. A részlet-ügylet szabályozása. Az értékpapíroknak részletfizetésre való eladását tudvalevőleg külön törvény szabályozza. A gyakorlatban ismételten találkoztunk oly esetekkel, amelyekben egyes bankházak nemcsak teljes értéket képviselő értékpapírokat, hanem már kisorsolt nyereményjegyeket részletre eladtak. A kereskedelmi miniszter, ki erről tudomást szerzett, a rószletügyletek ellenőrzésére hivatott iparhatóságok figyelmét felhívta arra, hogy nyeremény-jegyek rószletügylet tá gyát nem képezhetik s igy részletfizetésre el sem adhatók. Minthogy azonban bizonytalan joggyakorlatunk mellett lehetséges, hogy a bankházak jóhiszemüleg is adtak el részletfizetésre nyereményjegyeket, a rendelet kifejezetten kimondja, hogy tartalma a már folyamatban lévő ügyletekre nem vonatkozik. A törvény rendelkezésével szemben ezt a rendeletben foglalt jogi álláspontot nem lehet helyesnek elismerni, mert részletfizetésre csak értékpapírt lehet eladni, már pedig a nyereményjegy nem tekinthető ennek. Tiltott ügyletről lévén tehát szó, ebből senki jogot nem szerezhet és igy a birói gyakorlatban minden ilyen részleteladásból származtatott követelés meg nem Ítélhető — még akkor sem, ha az ügylet a rendelet kibocsátása előtt jött létre, bár a rendelet, a jóhiszeműségre való hivatkozással, az ilyen ügyleteknek magánjogi hatályt látszik és igyekszik is biztosítani. Üzletátruházási szerződések. Az üzletátruházásra vonatkozó szerződések pontjai között igen gyakran találunk olyat, mely nemcsak a szerződő feleket, hanem ezek egyikének, vagy másikának jogutódját is kötelezi, illetve a szerződés czólja az, hogy a szerződés hatálya a jogutódokra is kiterjedjen. Ily esetben az üzlettulajdonosnak az üzletátruházásnál gondoskodni kell arról, hogy az előbbi szerződés hatálya az uj tulajdonosra is kiterjedjen, illetve az ujabb szerződés uélkülözhetet-