Kereskedelmi jog, 1907 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1907 / 2. szám - Franczia törvény a vasárnapi (hétközi) munkaszünetről

2. sz. 7. §. Az állam ellenőrzésének alávetett üzemekben, úgyszintén azokban, melyekben valamely munkálat az állam számlájára és a nemzeti védelem érdekében végeztetik, az érdekelt miniszterek a hétközi szünetet évenként felfüggeszthetik. 8. §. Ha valamely üzem a 2. §. második bekezdésében megjelölt előnyök egyikét igénybe venni kivánja, az ez iránti kérelmét a departement prefektusához intézi. A prefektus köteles a városi tanács, az illető kerület kereskedelmi kamarájának s a község érdekelt munkás- és munkaadó szervezetének (syndicat) véleményét sürgősen kikérni. E vélemények egy hónapi határidő alatt nyilvánitandók. A prefektus erre indokolt határozatot hoz, melyet a következő nyolcz nap alatt tartozik a kérelmező féllel közölni. A kiadott engedély ugyanazon város ugyanoly nemű s ugyanazon vevőközönsóggel biró üzemeire terjesztendő ki. 9. §. A prefektus határozata ellen az érdekeltek részére való kézbesítéstől számított tizenöt nap alatt az államtanácshoz lehet felfolyamodni. Az államtanács a felfolyamodást követő egy hónap alatt határoz. A felfolyamodás halasztó hatályt gyakorol. 10. §. Az összes üzemek felett a munkaszüneti napok tekintetében gyakorlandó ellenőrzés — tekintet nélkül arra, hogy a hétközi szünet kollektív, vagy felváltással van rendszeresítve — közigazgatási rendeletek utján fog szerveztetni. Ugyancsak közigazgatási rendeletek fogják megállapítani azon munkaadók részéről az iparfelügyelőkhöz intézendő bejelentések feltételeit is, kik valamelyes kivételes eljárásra engedélyt nyertek. 11. §. Az iparfelügyelők ós iparfelügyelőnők kötelesek a rendőrbiróság tisztviselőivel együtt működve a jelen törvénybe ütköző kihágásokat megállapítani. A közmunkaügyi miniszter ellenőrzésének alávetett üzemekben a jelen törvény végrehajtását ez ellenőrzéssel megbízott tisztviselők biztosítják, kik e czólból a kereskedelmi és iparügyi miniszter fenhatósága alá helyeztetnek. A bányász-munkásképviselők (délógués mineurs) a kihágásokról jelentéseikben tesznek említést. 12. A kihágások jegyzőkönyvekben állapittatnak meg, melyek ellenkező bizonyíték hiányában hiteles erővel birnak. E jegyzőkönyvek két példányban állíttatnak ki, melyeknek egyike a departement prefektusának, a másik példány pedig az ügyészségnek küldendő meg. 13. §. Azon üzemtulajdonosok, igazgatók vagy vezetők, kik a jelen törvény vagy ennek végrehajtása iránt kiadott közigazgatási rendeletek határozmányait megszegik, a rendőrbiróság által vonandók felelősségre és öttől tizenöt frankig terjedő pénzbüntetéssel büntetendők. A pénzbüntetés annyiszor alkalmazandó, a hány munkás jelen törvénynyel ellenkező feltételek mellett foglalkoztattatok, mindazonáltal a nélkül, hogy a pénzbüntetés maximuma ötszáz frankot meghaladhat. 14. §. Az üzemtulajdonosok az igazgatóra vagy vezetőikre kiszabott büntetésekért magánjogilag felelősek. 15. §. Visszesés esetén a törvényszegő a tribunal correctionnel részéről vonandó felelősségre és tizenhattól száz frankig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. Visszaeséséről akkor van szó, ha a törvényszegő az üldözött cselekményt megelőző tizenkét hónap alatt valamely azonos kihágásért mái- büntettetett. Oly kihágások halmazata esetén, melyek a visszaesésére megállapított büntetést vonják maguk után, a pénzbüntetés annyiszor alkalmazandó, a hány uj kihágás állapiattatott meg, mindazonáltal anélkül, hogy a pénzbüntetés maximuma háromezer frankot meghaladhat. 16. §. Az, a ki az iparfelügyelő szolgálatának teljesítését megakadályozza, száztól ötszáz frankig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. Az előző §-ban jelzett határidő allatt való ismétlés esetén a pénzbüntetés ötszáz franktól ötezer frankig terjedhetőleg emelendő fel. A büntető törvénykönyv 463. §-a a jelen §. válamint a 13., 14. ós 15. §-ok alapján kimondott ítéletekre alkalmazást nyer. 17. §. A jelen törvény rendelkezései nem nyernek alkalmazást a vizi közlekedési vállalatok alkalmazottaira ós munkásaira, kiknek szünnapja iránt különleges rendelkezések intézkednek. 18. §. Az 1892. évi november hó 2-án kelt törvény 5. és 7. §-ának rendelkezései, a mennyiben a a hétközi szünetet érintik ezennel hatályon kivül helyeztetnek. A 4. §-ban, továbbá az 5. §. első bekezdésében jelzett kivételek a tizennyolcz esztendősnél fiatalabb gyermekekre és kiskorú leányokra nem alkalmazhatók. Az 5. §. harmadik bekezdésében jelzett kivételek az 1892. évi november hó 2-án kelt törvény által védett személyekre nem alkalmazhatók. Azon különleges iparok névsorát, melyek a gyermekek és asszonyok tekintetében a jelen törvény 6. §-ában felsorolt általános üzemcsoportok alá foglalandók, közigazgatási rendelet fogja megállapítani. KÜLÖNFÉLÉK. A Pesti hazai első takarékpénztár sorsjegyei. Lapunk újévi számában felvetett ahhoz a kérdéshez, hogy a pesti hazai takarékpénztár által kibocsátott sorsjegyeknek elhelyezése tárgyában a szindikátus és egy konzorczium között létrejött abból